[Grem] Sebeket megélni, feldolgozni, megbocsátani / Nagy Bálint jezsuita - videó és cikk

[Emoke Greschik]

<https://ezazanap.hu/>
Lelkiség <https://777blog.hu/lelkiseg/>, Szemle
<https://777blog.hu/szemle/>Megélni,
feldolgozni, megbocsátani – Nagy Bálint jezsuita atya a sebeink
gyógyulásáról


*Létezik sebektől mentes ember? Hogyan lehetnék képes imádkozni azért, aki
megsebzett? Lehet haragudni Istenre? Többek között ezekre a kérdésekre
válaszolt Nagy Bálint jezsuita atya a Montserrat jezsuita vlog legújabb,
Párbeszéd című adásában. *

*VIDEÓ (29'47):  https://www.youtube.com/watch?v=1NYlsHgOJQE&t=118s
<https://www.youtube.com/watch?v=1NYlsHgOJQE&t=118s>*

*cikk l. alább forrása:
https://777blog.hu/2022/05/20/megelni-feldolgozni-megbocsatani-nagy-balint-jezsuita-atya-a-sebeink-gyogyulasarol/
<https://777blog.hu/2022/05/20/megelni-feldolgozni-megbocsatani-nagy-balint-jezsuita-atya-a-sebeink-gyogyulasarol/>*

*Van ezen a világon teljesen ép, lelki sérülésektől mentes ember? *

Szerintem nincs. Ha tanulunk, haladunk az életben, akkor hibázni fogunk,
sebeket kapunk és adunk. Az egészség nem egyenlő a sebzetlenséggel, hanem a
folyamatos gyógyulás és növekedés következménye. Az egésszé válást
ajándékba kapjuk, ahogy haladunk a megváltásunk útján.

*Hogyan lehet nekiállni az ellenem vétkezőkért való imádkozásnak? *

Egyedül nehéz megbocsátani, ezt kérni érdemes Istentől. Senkinek nem megy
könnyen, hogy szeresse az ellenségeit, de van egy meghívásunk az ebben való
növekedésre. Azokra nézünk, akik bennünket bántottak vagy azt keressük, hol
van a gyógyulás? Ha a figyelmem Isten jelenlétére fordítom, akkor
könnyebben haladok a megbocsátás útján.

*Sokan mondják, hogy az idő begyógyítja a sebeket. Szükséges akkor
egyáltalán megbocsátani? *

Nem minden sebre igaz, hogy be tud gyógyulni pusztán az idő múlása miatt.
Ha nem tudok megbocsátani, az érzések feljönnek újra és újra, ahol
fájdalmat okoztak nekem, vagy akár én másoknak. Ezektől az érzésektől nem
kell megijedni, ezeknek helye van. Istennel átmegyünk ezeken a dolgokon,
amelyek megváltásra szorulnak. Nekem sokat segített Edith Eva Eger
holokauszttúlélő A döntés című könyve, amelyben azt írja, ha nem bocsátasz
meg, akkor örökre összekötöd az életed azzal, aki fájdalmat okozott neked.

A megbocsátás nem pusztán jámbor cselekedet, hanem mintha alapvető
szükséglete lenne az embernek, a szabadságunk feltétele.

Az Úr is vágyik arra, hogy tudj szabad lenni, tudj egészen élni, nem csak
félig. Az egész életem nagyobb biztonságba kerül, ha a fájdalmaim, hibáim,
sebeim odaadom Istennek.

*Értelmet adhat-e a konfliktusnak, tanulhat-e a másik fél a félreértésből,
ha az orra alá dörgölöm a hibáit? *

Egy jó párkapcsolatban is megtörténik, hogy a társad visszajelzést ad
neked. Az a tapasztalatom, hogy a visszajelzést akkor tudom elfogadni, ha
szeretettel adják. Akkor reagálok jól az engem ért váratlan helyzetekre,
akár támadásokra, ha lelkileg jól vagyok. Nekem nagy segítséget ad Jézus
szemlélése: ahogy az evangéliumokban Őt látom, ahogyan Ő viszonyul
igazságtalansághoz, ahogyan Ő reagál a bántásokra.

*A megbocsátáshoz mindig két fél kell? *

Igen: te és az Isten. De ha a sebzett és a sebző viszonyára gondolunk,
akkor nem kell két fél hozzá. Mi van akkor, ha az aki megbántott, már nem
él? Mi van akkor, ha nem képes beismerni a tettét? A hitünk szerint nem
kell egyedül megbocsátanunk, hanem itt van velünk az az Isten, aki átment a
bántásokon értünk és ismeri a megbocsátás folyamatát.

*Mit tehetek, ha a sebet nem én okoztam magamnak és nem is más, hanem a
helyzet szülte?* (Pl. ha valaki egy természeti katasztrófa áldozata lesz
vagy egy leendő édesanya elvetél)

Vannak nagyon kemény élethelyzetek, ahol a legőszintébb válasz, hogy
elnémulnak a szavak, nem értjük. Minden emberi szó kevés, nem fair
okoskodni, maradnak a könnyek, az értetlenség. Papként is nehéz, amikor
ilyen helyzetekkel találkozom. Eltemetni egy csecsemőt vagy ott állni egy
ártatlan ember szenvedése mellett – nem értem. De tudhatjuk, hogy ezekben a
helyzetekben Isten ott van mellettünk, velünk és Neki is fáj.

Isten egyszerre a teremtő és mindenható Isten, és egyszerre az, aki rád
bízza, kiszolgáltatja önmagát, aki gyenge – ezt Jézus keresztre
feszítésekor látjuk.

*Lehet haragudni Istenre? *

Persze, hogy lehet. Alapérzésünk, hogy *„miért engedted meg, hogy ez
történjen?”* – a Zsoltárokban is sok ilyet olvasunk. Fontos, hogy merjünk
érezni, merjünk őszinték lenni. De ez nem a vége a folyamatnak, hanem az
eleje. Azáltal, hogy kimondjuk istennek az érzéseinket, lesz terünk arra,
hogy lássuk, ami Felőle érkezik. Tényleg bántani akart, megsebezni?
Eljutunk oda lelkileg, hogy Isten tényleg jó, Ő átmegy velünk a
tragédiákon, életünk nehéz helyzetein. A hitünk az, hogy miután átkísért
ezeken, jönni fog a megoldás, a megváltás, a feltámadás.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220520/8c0b8157/attachment.html>