[Grem] A mai vasárnapi szentmise igéi

[Emoke Greschik]

ALLELUJA
*Feltámadt Krisztus, ki mindeneket alkotott, * és megkönyörült az emberi
nemen*. – 5. tónus.

















*† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik.
Ugyanígy halból is. Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg
tanítványainak a Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás,
melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus
fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek
halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak.
De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a
parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus
megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték.
Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd
találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól.
Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!”
Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét –
mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a
bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a
parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó
parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik:
„Hozzatok a halból, amit most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta
a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár
ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket: „Gyertek,
egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” –
hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik,
Ugyanígy halból is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való
feltámadása után Jézus megjelent nekik. * Miután ettek, Jézus megkérdezte
Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?”
Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.” Erre Jézus azt
mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!” Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon,
János fia, szeretsz te engem?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy
szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” Majd harmadszor is
megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott,
hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és ezt válaszolta:
„Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig ismét
ezt mondta: „Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még
fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahova akartál. De ha majd
megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz,
ahova nem akarod.” Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal
dicsőíti majd meg az Istent. Azután hozzátette: „Kövess engem!”*



* Friends, we must attend to the mystical depth of today’s Gospel. At the
break of dawn, the disciples spy a mysterious figure on the distant shore
who shouts out to them, “Children, have you caught anything to eat?” When
they answer in the negative, he instructs them to cast the net over the
right side of the ship. When they do, they bring in a huge catch of
fish. **This
fishing expedition **is a symbol of the Church (the barque of Peter),
across space and time, at its apostolic task of seeking souls.* The life
and work of the Church, John seems to be telling us, will be a lengthy,
twilight struggle, a hard toil that will often seem to bear little or no
fruit.

*But after the long night, the dawn of a new life and a new order will
break, the transfigured world inaugurated by Jesus. The catch of fish that
he makes possible is the totality of people that Christ will gather to
himself; it is the new Israel, the eschatological Church. We know this
through a subtle bit of symbolism. When the fish are dragged ashore, John
bothers to tell us their exact number, 153—a figure commonly taken in the
ancient world to signify the total number of species of fish in the sea.*





* Uram!  Nem csodát, nem jelenéseket kérek Tőled. A mindennapok küzdelméhez
adj erőt nekem! Kérlek, taníts meg a lépésről lépésre Feléd haladás
művészetére, Hogy föltaláljam magam a napi forgatagban, Hogy idejében és
talpraesetten tudjak dönteni, Hogy ügyeimben okosan gyümölcsöztessem
ismereteimet és tapasztalataimat!    (Antoine de Saint Exupéry imája
1.rész) *
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220501/e4be1024/attachment.html>