[Grem] Szilvay Gergely: Érdemes-e találgatni, h. magyar lesz-e az új pápa?

[Emoke Greschik]

 Érdemes-e találgatni, hogy magyar lesz-e az új pápa?
<https://mandiner.hu/cikk/20220705_papa_valasztas>
2022. július 5. 12:00
https://mandiner.hu/cikk/20220705_papa_valasztas
*Írta: Szilvay Gergely <https://mandiner.hu/szerzo/szilvay_gergely> *
Erdő Péter bíboros esetleges pápasági esélyeit találgatta egy brit lap és a
nyomában a magyar média. Az ilyesmivel ugyanakkor érdemes szkeptikusan
bánni. Nézzük, milyen a pápa egészségi állapota, mi lehet a közelgő
lemondásáról szóló szóbeszéd hátterében, és kik voltak „papabilék” a média
szerint az előző konklávén!

Akár a magyar bíboros, Erdő Péter is esélyes a pápaságra – írta nemrég az
egyik vezető brit katolikus lap, a Catholic Herald
<https://mandiner.hu/cikk/20220630_erdo_peter_papa_biboros_vatikan> annak
ellenére, hogy a legfőbb utódjelöltnek évek óta a fülöp-szigeteki Luis
Antonio Taglét <https://en.wikipedia.org/wiki/Luis_Antonio_Tagle>
emlegetik. A találgatásról a magyar média is beszámolt. A nemzetközi
sajtóban időről időre megjelennek ilyesfajta hírek, melyek komolysága a
szenzációhajhász bulvártalálgatásoktól kremlinológiai típusú, akár
bennfentes információkra is alapozott elemzésekig is terjedhet.

Hogy miért épp most került újra elő a téma, annak több oka is lehet a nyári
uborkaszezon beindulásán túl. De valójában már Ferenc pápa pontifikátusának
eleje óta fel-felbukkan egy-egy név, mint esélyes, vagy akár a pápa
jelöltje. Az utóbbi időszakban megszaporodtak a 85 éves szentatya egészségi
állapotának romlására vonatkozó hírek is,  hiszen hirtelen lemondta július
2-7-re tervezett kongói és dél-szudáni útját ismeretlen időpontra halasztva
azt, és egy ideje tolószékben mutatkozik (bár júliusi kanadai útját
egyelőre nem mondták le, de az is veszélyben van).

Érdekes mód épp a Blikknek nyilatkozott
<https://www.blikk.hu/aktualis/belfold/ersdo-peter-biboros-papa-valasztas-ferenc-konklave/ewdjjn7?fbclid=IwAR0iCA57xhpiPjT0n9ruI0DLyJh46bgK7YHjPvs_q8nLpRQx5HKgcrtvq2M>
egy vallástudós, aki szerint a pápaesélyesek találgatása a lottózáshoz
hasonlít, ráadásul tapintatlanság a regnáló egyházfővel szemben; bár ez nem
csoda egy olyan korban, ami nem tiszteli sem az élet kezdetét, sem az
utolsó szakaszát.

Nézzük, milyen a pápa egészségi állapota, mi lehet a közelgő lemondásáról
szóló szóbeszéd hátterében, és kik voltak „papabilék” a média szerint az
előző konklávén!
Vajon lemond-e a pápa?

A pápa a nyár végére, augusztus 27-re konzisztóriumot hirdetett, ahol 20 új
bíborost kreál majd, akik közül 16-an pápaválasztók lesznek.
Felröppentek olyan hírek is, amelyek szerint elődjéhez hasonlóan lemondani
készül, mivel a konzisztórium másnapján, augusztus 28-án Aquilában meglátogatja
V. Celesztin pápa sírját
<https://www.romereports.com/en/2022/06/06/pope-francis-to-visit-the-tomb-of-celestine-v-the-first-pope-to-resign/>,
márpedig ő volt az, aki 1294-ben, rövid pontifikátusa után lemondott; sőt
XVI. Benedek is ellátogatott a sírjához.

Ami a pápa egészségi állapotát
<https://cruxnow.com/news-analysis/2022/06/what-we-know-and-what-we-dont-about-the-popes-health>
illeti: Ferenc évtizedek óta egy tüdővel él, ami önmagában még nem nagy
probléma. De hajlott kora mellett isiászban (ülőideg-zsábában) is szenved,
azaz krónikus izomgyulladása van, emiatt ízületi fájdalmai vannak, hiszen
ez az egyik legnagyobb ideg gyulladását jelenti, mely főleg a lábakba és a
derékba sugárzik ki. Tolószékbe ugyanakkor nem az isiász, hanem a a jobb
térdében jelentkező porckorongkopás kényszeríti, ami úgyszintén krónikus
ízületi betegség. Ha mindez nem lenne elég, nemrég vastagbél-műtéten esett
át. Ráadásul a térdműtét ötletével kapcsolatban a pápa állítólag elutasító,
mivel előzőleg szervezete rosszul reagált az érzéstelenítésre.
Tehát az idős egyházfőnek valóban meggyengült az egészsége.

Azon elképzeléseknek viszont, miszerint elődje sírjának meglátogatása az
egyházfő romló egészségi állapota következtében bekövetkező lemondásának
előjele, ellentmond több minden
<https://angelusnews.com/voices/amid-resignation-frenzy-dont-forget-real-reasons-for-popes-trip-to-laquila/>
is.

A látogatás oka ugyanisa Perdonanza Celestiniana jubileumának, a Celesztin
által alapított „megbocsátás fesztiváljának” szól, hiszen Ferenc pápa ennek
megnyitójára érkezik, és találkozik a 2009-es földrengés áldozataival is.
Annak idején Benedek pápa is a földrengés helyszínére látogatván kereste
fel elődje sírját. XVI. Benedek 2009-es látogatása után még négy évig
egyházfő maradt, csak 2013-ban mondott le. Nem valószínű, hogy már 2009-ben
tudta, hogy le fog mondani, ráadásul, mint említettük, elsősorban nem V.
Celesztin sírjához ment, hanem a földrengés áldozataihoz. Persze
lehetséges, hogy az utóda a hasonló forgatókönyvet már tudatosan, „
Aquila-kódként
<https://aleteia.org/2022/06/08/is-pope-francis-following-a-benedict-code-with-laquila-trip/>”
arra használja, hogy előkészítse lemondását – de arra is, hogy elterelje a
figyelmet, és alaptalanul gerjesszen találgatásokat esetleges lemondásával
kapcsolatban.

Arra is érdemes rámutatni, hogy ugyan XVI. Benedek egészségi állapotára
hivatkozva mondott le, az elemzők ezt kétségbe vonták, és inkább
egyházpolitikai taktikai lépésnek tekintették azt. Ahogy mondani szokás, az
egyházat ágyban fekve is el lehet kormányozni,  ahogy tette azt például
éveken át a 19-20. század fordulóján XIII. Leó. De emlékezhetünk Szent II.
János Pálra is, aki kifejezetten példaként szerette volna állítani saját
szenvedését mások elé.
Mire lehet jó egy pápai lemondás?

Egy esetleges lemondás a XVI. Benedek által teremtett kortárs precedens
ellenére sem volna bevett, szokványos dolog. A pápa rossz egészségi
állapotán túl indokolható volna reformer szándékokkal: egyrészt hogy a
szentatya rá akar mutatni, hogy a pápa is ember és vannak korlátai;
másrészt hogy át akarja alakítani a pápai tisztségről alkotott képet azzal,
hogy „nyugdíjba küldi” magát, és ezzel kitölthető hivatali időként
demisztifikálja az egyházfői szerepet; Krisztus helytartójának pozícióját a
modern hivatalnokokéhoz, mondjuk az ENSZ-főtitkáréhoz közelítve, segítve az
egyház decentralizációjára és a pápaság szerepének visszaszorítására
vonatkozó állítólagos törekvéseit.
Hatalomtechnikai szempontból pedig a lemondás akár pszichológiai
nyomásgyakorlásként is értelmezhető.

A pápa szelleme így ott lebeghet az utódát megválasztó konklávé felett
(melyen ugyan részt nem vehet), ezzel is arra terelve a bíborosokat, hogy
neki kedves, az ő irányvonalát követő utódot válasszanak.

E két állítás ugyanakkor könnyedén ki is kezdhető: Ferenc pápa valójában
centralizált, a korábbinál abszolutisztikusabb módon használta egyházfői
hatalmát, rövid pórázon tartva a püspöki karokat, sokkal inkább beleszólva
az informális viszonyokba, mint elődei. Azt a kiegyensúlyozott kinevezési
gyakorlatot sem vitte tovább, amelyet két elődje képviselt: Szent II. János
Pál és XVI. Benedek az egyházban lévő, eltérő hangsúlyokat képviselő
irányzatok mindegyikéből neveztek ki bíborosokat, nagyjából fele-fele
arányban, esetleg minimális eltéréssel, de Ferenc szinte csak olyanokat
nevez ki <https://en.wikipedia.org/wiki/Cardinals_created_by_Francis>,
akiktől az reméli, többé-kevésbé az ő irányvonalát képviselik. Akárhogy is,
az „utódkinevezési” törekvések ritkán járnak sikerrel.
A konkávé szabályai

A pápákat – az Index
<https://index.hu/belfold/2022/06/30/erdo-peter-szuletesnapja-papavalasztas-ferenc-utodja/>
szóhasználatával szemben – nem „kinevezik”, mivel nincs felette senki,
hanem választják; mégpedig mindenféle kampány nélkül, a bíborosi testület
gyűlésén, a konklávén.
Az egyház alkotmányos abszolút teokrata monarchiának tekinthető, választott
uralkodóval, akit a „kinevezett arisztokrácia”, azaz a bíborosi testület
választ.

A bíborosoknak, az „egyház hercegeinek” legfőbb feladata a tanácsadás, azaz
ők alkotják a pápa tanácsadó testületét, és az egyházfő nevezi ki őket.
Persze a gyakorlatban a helyzet árnyaltabb, de lényegében ez a helyzet.

A konklávék zárt tanácskozások, elvileg a bíborosok a konklávé ideje alatt
nem juthatnak külső információkhoz, és nem is juthat ki onnan belső
információ. Az utóbbi azért általában megtörténik – a konklávé után, bár
ezen információk hitelessége megkérdőjelezhető.

Elvégre a pápaválasztói eskü része a következő kitétel:* „megígérjük és
esküszünk rá, hogy a legnagyobb hűséggel fogjuk őrizni mindenkivel,
klerikusokkal és laikusokkal szemben egyaránt mindannak titkát, ami bármi
módon kapcsolódik a Római Pápa megválasztásához, ami a szavazást
közvetlenül vagy közvetve érintve a választás helyszínén történik;
semmiképpen nem fogjuk megszegni e titoktartást sem a választás alatt sem
az új pápa megválasztása után, kivéve, ha arra maga a pápa kifejezetten
engedélyt ad; mindezt azért, hogy soha ne adjunk alkalmat vagy kedvezést
bármilyen beleszólásnak, ellenzésnek vagy bármi más beavatkozásnak, mellyel
bármilyen rendű vagy rangú világi hatóság, csoport vagy személy akarná
befolyásolni a Római Pápa megválasztását.”*

*Ferenc pápa (Fotó: MTI/ EPA-ANSA/ Angelo Carconi)*



II. János Pál leszögezte:
megtiltja, hogy *„a pápa életében, anélkül, hogy vele tanácskoztak volna,
tárgyaljanak az utód megválasztásáról,** odaígérjék szavazatukat vagy
határozatokat hozzanak e kérdésről magánösszejöveteleken”*; tilos a
szövetségek kötése, a megegyezések, ígéretek adása és kötelezettségek
vállalása, melyet valaki esetleges megválasztása esetére fogad, vagy a
közös megegyezések és megállapodások.

Mindenkit, aki ilyet tesz, magától beálló azonnali kiközösítés (latae
sententiae) sújt. Azt azonban nem kívánta megtiltani a szent előd, *„hogy
széküresedés esetén eszmecseréket folytassanak a választásról”.*

 A konklávé lefolyását és a pápaválasztás szabályait legutóbb Szent II.
János Pál szabályozta 1996-ban, az Universi Dominici Gregis
<https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=429> kezdetű enciklikájával, amit
kicsit módosított XVI. Benedek. Ennek elején János Pál leszögezi: *„Az új
fegyelem megfogalmazásában, bár tekintettel vagyok korunk követelményeire,
gondosan ügyelek rá, hogy lényegesen ne térjek el az eddig érvényes bölcs
és tiszteletre méltó hagyománytól.” *
A pápa megválasztásához a konklávén résztvevő bíborosok kétharmados
többsége szükséges.

XVI. Benedek eltörölte azt a II. János Pál által tett kivételt, hogy ha
sokáig nem születik kétharmados döntés, akkor egyszerű (50 százalék plusz
egy szavazatos) többséggel is lehet pápát választani. XVI. Benedek
módosítása értelmében mindenképp szükséges a kétharmados többség, viszont
ha 33 szavazás után sincs ilyen, akkor ezután csak az addig két legtöbb
szavazatot kapott bíborosra lehet szavazni. A konklávé első napján egy
szavazást lehet tartani, a többin maximum négyet: kettőt délelőtt, kettőt
délután. Ha három napig nincs új pápa, akkor egy nap szünet jön, amikor a
bíborosok imádkoznak és elmélkednek, s ezután folytatják. Ezután hét
szavazásonként, ha nincs eredmény, újabb reflexió következik, és ha
összesen 21 szavazási kör után sincs eredmény, újabb reflexiós nap
következik. Ezzel van meg a 33 kör, ezután lehet csak két névre szavazni.

A pápaválasztó bíborosok száma jelenleg 120-ban van
maximalizálva: pápaválasztó az, aki a pápa halálának napján még nincs
nyolcvanéves. Ha ugyanakkor ezen bíborosok száma túllépi a 120-at, részt
fognak venni a konklávén. Jelenleg 208 bíboros van
<https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_current_cardinals>, ebből 116
pápaválasztó, akikhez nyár végétől csatlakozik újabb 16 –ezzel 132 lesz a
pápaválasztók száma.

2013-ban, a Ferenc pápát megválasztó konklávén vele együtt 116-an vettek
részt, és a tilalom ellenére utólag kiszivárgott hírek szerint végül 84-en
szavaztak rá. A választás mindösszesen két napig tartott.

Az is felmerült, hogy az egyházon belül progresszívnek tartott, 1999 óta
létező „Sankt Gallen-i maffia” – ahogy Godfried Daneels belga bíboros
nevezte – elkövette a II. János Pál által tiltott előzetes koordinációt a
svájci városka püspöke által rendezett találkozókon. Ennek prominens tagjai
között ott volt Walter Kasper német, Cormac Murphy-O'Connor brit, Achille
Silvestrini azóta elhunyt olasz bíboros is. Ugyanakkor nem tudni, pontosan
mi történt az üléseken, és az informális csoport azon túl, hogy ellenezte
Joseph Ratzinger pápaságát, aktívan szervezkedett-e José Bergoglio
megválasztása érdekében vagy sem.

A Szentlélek szerepével kapcsolatban XVI. Benedek úgy fogalmazott
<https://www.patheos.com/blogs/standingonmyhead/2013/02/the-new-pope-should-we-speculate.html>
: *„Nem mondanám, hogy a Szentlélek választ pápát. Azt mondanám, hogy a
Szentlélek nem irányítja közvetlenül a dolgokat, hanem inkább mint egy jó
oktató, hagy nekünk teret, szabadságot, anélkül, hogy teljesen elhagyna
minket. A Szentlélek szerepét sokkal rugalmasabban kell érteni, nem úgy,
hogy közvetlenül diktálja nekünk, hogy kire szavazzunk.”*
Papabilék 2013-ban

Pápának elvileg bármely megkeresztelt, katolikus férfi megválasztható, de
1271 óta csak bíborost választanak. A média általában felméri, milyen
nemzetből, melyik kontinensből hány bíboros van, hogy milyen irányzatok,
frakciók mutathatóak ki a testületben, és persze rendszerint felveti, hogy
szükség lenne például afrikai pápára. Tehát a média többnyire kvóta- és
ideológiai alapon mérlegel. Szokás még egy pillantást vetni a kurális
(vatikáni) és nem kuriális bíborosok közti arányra, s megnézni, mennyi az
olasz. Jelenleg leginkább a „Ferenc pápát követő” és vele „szemben álló”
bíborosok arányát igyekeznek mérlegelni, illetve a kontinentális kvótákat
figyelik. Mindez azonban félrevezető lehet, hiszen az egyéni kvalitások
talán fontosabbak; ahogy az is, milyen habitusú, fókuszú pápára van épp
szüksége az egyháznak.

A misztikus „nemzetközi közvélemény”, leginkább a liberális globalista
média régóta emlegeti, hogy ideje egy afrikai pápának. Ezzel együtt pedig
liberális reformpápát is szeretne (már amennyire van liberális az
egyházban). Nos, az utóbbi évtized papabile afrikai fekete bíborosai,
Francis Arinze és Robert Sarah meglehetősen konzervatívok voltak. Az
afrikai egyház sokkal konzervatívabb, mint a nyugat-európaiak, tehát
a fekete, afrikai, liberális papabile kívánalmát senki sem teljesíti.

Arról nem is beszélve, hogy az egyházon belüli reformszárny sem politikai
értelemben liberális: a minap a Ferenc pápa háziteológusának számító Walter
Kasper éppúgy üdvözölte
<https://www.ncregister.com/news/vatican-cardinals-laud-us-supreme-court-s-dobbs-decision>
az amerikai Legfelsőbb Bíróság abortuszt tagállami szinte visszautaló, a
baloldal által elítélt döntését
<https://mandiner.hu/cikk/20220624_abortusz_usa_legfelsobb_birosag>, mint a
tradicionalista-konzervatív Raymond Leo Burke.

A huszadik század második felében XXIII. János (1958), I. János Pál (1978)
és II. János Pál (úgyszintén 1978) sem volt papabile, azaz nem voltak ott a
megválasztásra lehetségesnek tartott bíborosok listáján. Ratzinger és
Bergoglio ugyanakkor papabilék voltak, de sok más bíboros között; bár
2013-ban Bergoglio úgy volt papabile, hogy nem tartották a
legesélyesebbnek, ahogy 2005-ben hajlott kora miatt Ratzingert sem.

*XVI. Benedek (Fotó: GABRIEL BOUYS / AFP)*



A 2013-as konklávé idején mi is összefoglaltuk a latolgatás korlátait, de a
papabiléket is ismertettük. Érdekes visszaolvasni akkori gondolatmenetünket
<https://mandiner.blog.hu/2013/03/07/a_nagy_vatikani_jatszma_ki_lesz_a_papa>.
Akkor
a mainstream média és a fogadóirodák kedvence volt sokáig Peter Turkson
ghánai bíboros, az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának elnöke, aki
ugyanakkor a konzervatívabbak közé tartozott, és valójában inkább
középmezőny lehetett. Odilo Pedro Scherer német származású Sao Paolo-i
érsekről azt írták az olasz lapok, hogy ő lehet az olaszok jelöltje.
Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsa akkori elnökének neve is
forog a sajtóban, aki annak a Bertone bíboros államtitkárnak volt az
embere, akit akkoriban nem nagyon kedvelt senki. Christoph Schönborn bécsi
érsek neve is felmerült, azonban ő Ravasihoz hasonlóan időnként afelé
változtatta a véleményét, amerre a széljárás vitte azt. Óscar Andrés
Rodríguez Maradiaga bíboros, a Nemzetközi Karitász elnöke neve is felmerült.

Az akkor a Reuters által emlegetett, 65 éves brazil, Joao Braz de Aviz a a
Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációja
vezetője többé-kevésbé már alkalmatlan volt feladata elvégzésére, és a
felszabadítás teológiájának képviselőjeként gyakorlatilag nem volt esélye.
Felbukkant még a kanadai Marc Oullet neve, aki inkább ratzingerista volt,
említették Timothy Dolan New York-i, Donald Wuerl washingtoni és Sean
O'Malley bostoni érseket is. Papabile volt az argentin-olasz Leonardo
Sandri, Angelo Bagnasco genovai érsek, az olasz püspöki konferencia
elnöke; és valamiképp mégis papabilének emlegették az inkább esélytelen,
tradicionalista srí lanka-i Malcolm Ranjithot és az amerikai Raymond Leo
Burke-öt.

A „futottak még” kategóriában akkor is, és 2005-ben is feltűnt Erdő Péter
neve.

Akkor úgy tartották, hogy XVI. Benedeknek volt utódjelöltje: Angelo Scola
milánói érsek,  akinek valóban nagy volt a befolyása, és centralista
konzervatívnak volt mondható. Ahhoz képest, hogy az egyik legesélyesebbnek
tartották, nem futott be.

Már akkor papabilének volt kikiáltva Tagle is, ugyanakkor még túl fiatal
volt, és nem valószínű, hogy évtizedekre pápát akartak választani a
bíborosok. Mindenesetre Tagle tagja volt a II. Vatikáni Zsinat történetét
monumentális sorozatban feldolgozó, úgynevezett bolognai iskolának, amely
azonban azt az álláspontot képviseli, hogy a zsinat törés volt az egyház
történetében. Ez éppen ellenkezője XVI. Benedek egyik legfontosabb
alaptézisének. Tagle az abortusz és számos más kérdésben kifejezetten
konzervatív, stílusban viszont laza, szociális kérdésekben pedig
progresszív bíboros, és ugyan a ferenci vonalhoz sorolják, de nem nevezhető
egyértelműen valamiféle „liberálisnak”.
A kiszámíthatatlanság netovábbja

Szokás emlegetni a római mondást, miszerint aki pápaként megy be a
konklávéra, bíborosként jön ki onnan. Csakhogy még ez sem igaz. A dolog
teljesen kiszámíthatatlan. Az előző kétszáz év 14 pápájából hét volt
<https://hu.wikipedia.org/wiki/Papabile> papabile és hét volt nagy
meglepetés, azaz nem papabile. Valamint legalább nyolc nagyon esélyes
papabile nem lett pápa.

Azaz semmilyen ökölszabály nem alkalmazható biztosan.

A második, II. János Pált megválasztó 1978-as konklávén Giuseppe Siri
bíboros, akkori genovai érsek, a konzervatív tábor favoritja például azzal
puskázta el a megválasztását, hogy adott egy interjút, amiről úgy volt,
hogy a konklávé közben vagy után jelenik meg, és nem olvashatják a
bíborostársai, de végül megjelent a konklávé előtti utolsó pillanatban.
Ebben a II. Vatikáni Zsinat két hangsúlyos pontját, a püspöki
kollegialitást és a püspöki szinódus intézményét kritizálta. A küzdelem
sokáig mégis közte és Giovanni Benelli (a Vatikán Kissingere) közt folyt,
mígnem
Franz König bécsi érsek be nem dobta a viszonylag ismeretlen krakkói érsek
nevét.

A *Habemus papam* után az amerikai kommentátor a nevét sem tudta kimondani
Karol Wojtyłának, aki VI. Adorján (1522-23) óta az első nem olasz pápa
volt. Azóta Szent II. János Pál neve kitörölhetetlenné vált a történelemből.

Ismereteink szerint Bakócz Tamás esztergomi érsek, akit 1500-ban VI. Sándor
pápa kreálta bíborossá, nagy esélyesként vett részt az 1513 márciusában,
II. Gyula pápa halála után összeülő konklávén. Állítólag egészen az utolsó
szavazási fordulóig vezetett, amikor is végül mégsem ő, hanem Giovanni di
Lorenzo de' Medici bíboros szerezte meg a többségi támogatást, aki a X. Leó
nevet vette fel. Ez is mutatja, hogy a legesélyesebb papabile is elbukhat,
akár az utolsó pillanatban is.

Izgalmas tehát, hogy kik és miért lehetnek esélyesek a pápai címre, de aki
a szórakoztatáson és a vatikáni viszonyokra vonatkozó tájékozódáson túl
semmit ilyesmit nem érdemes biztosra venni, sőt tudnunk kell, hogy a
papabilés találgatások gyakran kifejezetten félrevisznek. Talán a bíborosok
közti viszonyokat meg lehet ismerni a papabilés híradásokból, de ezek
semmiféle biztos vagy akár valószínű találgatásra nem adnak garanciát.

Nem látunk bele a bíborosok fejébe. A Szentlélekébe pedig pláne nem.


<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_6632743689824151698_m_953685557349134565_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220708/809eac37/attachment.html>