[Grem] Tegnap Szalézi Szt. Ferenc püsp. és egyháztanító ünnepe

[Emoke Greschik]

 Szalézi Szent Ferenc püspök és egyháztanító
Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2022. január 24., hétfő |
6:00

https://www.magyarkurir.hu/hirek/szalezi-szent-ferenc-puspok-es-egyhaztanito

Szalézi Szent Ferenc a vigasztalás mestere volt, minden emberrel jóságosan
bánt. Jellemző mondata: „Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy
hordó ecettel.” Az újságírók és írók védőszentjének életútját idézzük
liturgikus emléknapja, január 24-e alkalmából.

Szalézi Ferenc Bonaventura 1567. augusztus 21-én született
Franciaországban, Thorens közelében. Családja az ősi savoyai nemességhez
tartozott és mélységesen ragaszkodott katolikus hitéhez.

Ferenc a La Roche-i és az annecy-i kollégiumokba járt, majd 1562-től a
jezsuitáknál tanult Párizsban. Mikor 1588 nyarán a vallásháborúk miatt
Párizs környéke bizonytalanná vált, apja visszahívta Savoyába, majd
Padovába küldte, ahol a család akarata iránti engedelmességből jogot
tanult, személyes érdeklődésének kielégítésére pedig teológiát. 1591.
szeptember 5-én elnyerte a jogi doktorátust, majd egy római és egy loretói
zarándoklat után 1592 tavaszán visszatért Savoyába.

Ekkor már szilárd volt elhatározása, hogy pap lesz, ezért visszautasította
a házasságot, melyet családja előkészített számára. Nagybátyja, Szalézi
Lajos kanonok segítette elhatározását. Ferencet 1593. december 18-án
szentelték pappá.

Először Thono vagy Chablais vidékének lelkipásztori ellátását bízták rá,
egy olyan területét, amelyet erőszakkal térítettek kálvinista hitre. Ferenc
kivette a részét a felekezetközi párbeszédből, nyilvános vitákat tartott és
röpiratokat szerkesztett, amelyeket később* Viták* címen összefoglalt.
Hatására sokan megtértek. A sikerek nyomán a püspök Ferencet kinevezte
segédpüspökévé. 1602-ben püspökké választották.

Ettől fogva Ferenc minden erejét a hegyvidéki püspökség lelkipásztori
feladataira mozgósította. Személyre való tekintet nélkül egyaránt
szolgálatára állt a nemeseknek, a polgároknak és a parasztoknak.
Mindenkinek mindene lett. Kortársai teljes joggal látták benne a tettre
kész, kötelességének élő püspök eszményképét.

Egy történet szerint egy nemesi származású, goromba ember valami miatt
különösen gyűlölte Szalézi Ferencet. Szolgáival és kutyáival fölvonult a
püspök háza elé, s ott egész éjszaka pokoli lármát csaptak. Az emberek
vadászkürtöket fújtak és pisztollyal lövöldöztek, a kutyáknak pedig a fülét
csipkedték, hogy minél jobban vonítsanak. Ez több éjszakán át
megismétlődött. A püspök házanépe rájuk akart rontani, Szalézi Ferenc
azonban visszatartotta őket, bár ő sem talált nyugalmat. Ezt mondta: „Ó,
nem is olyan rossz ez! Mi legalább fűtött szobában ülünk, de azok a szegény
fickók odakinn, akik szintén nem alhatnak, még fázni is kénytelenek hozzá.”
Másnap Ferenc találkozott ellenfelével a városban. Rögtön odasietett hozzá,
és olyan barátságosan és derűsen köszöntötte, hogy az őszintén bocsánatot
kért a püspöktől.

Ferenc tervei között volt egy olyan kontemplatív női szerzetesrend
alapítása, melynek nincs szigorú klauzúrája, s tagjai a felebaráti
szeretetnek szentelik magukat. Chantal Szent Franciskával szoros barátságot
ápoltak, 1610-ben közösen alapították meg a vizitációs nővérek rendjét. A
rendbe idős és beteg nők is beléphettek. A nővérek száma gyorsan
növekedett, még Ferenc életében 12 kolostoruk jött létre.

A nővérekkel való bensőséges kapcsolat Ferenc gondolkodásának és belső
életének fejlődését egyre inkább misztikus irányba terelte. Gondolatai,
melyeket rendszeresen följegyzett, lassan formát öltöttek és egységes
tanítássá álltak össze. Művei: *Bevezetés a lelkiéletbe*, *Filótea*, *Értekezés
az istenszeretetről*, *Teotimus*. Ez utóbbi könyv rövid idő alatt a lelki
irodalom klasszikus írásává lett. Benne a legjobb formájában fejeződik ki
Szalézi Szent Ferenc misztikája, amely egyszerre számol az akarattal és az
érzelemmel.

Ferenc 1618-ban utazott utoljára Párizsba. Ez az út valóságos diadalmenet
volt, oly nagy tiszteletadással vették körül. A fővárosban megismerkedett
Páli Szent Vincével és Angelique Arnault anyával, a Port-Royal apátnőjével.

1622-ben Ferenc kénytelen volt Savoya hercegét Avignonba kísérni. Közeli
halálának sejtelmével indult útnak. Hazatérőben megállt Lyonban. December
27-én agyvérzést kapott, és másnap meghalt. Halála után életszentségének
híre állandóan növekedett, írásai számtalan új kiadást értek meg.

1661. december 8-án boldoggá, 1665. április 19-én szentté avatták, majd
1877. november 16-án egyháztanítóvá nyilvánították. Ünnepét 1666-ban vették
föl a római naptárba, január 29-re. 1969-ben áttették január 24-re,
temetésének napjára.

Mivel Szalézi Szent Ferenc nyomtatásban is terjesztette a hitet, korát
megelőzve publikálta írásban is prédikációit, ezért válhatott az újságírók
és írók védőszentjévé.

Bosco Szent János az általa alapított rendet Szalézi Szent Ferencről
nevezte el. Magáévá tette Szalézi Szent Ferenc jelmondatát: „Lelkeket adj,
Uram, a többit vedd el!” Arról, miért választotta a paraszti származású,
egyszerű pap, Don Bosco a gazdag, arisztokrata származású püspököt
példaképül, bővebben ITT
<https://www.magyarkurir.hu/hirek/szalezi-szent-ferenc-es-don-bosco>
olvashatnak.

*Istenünk, te a lelkek üdvössége érdekében úgy akartad, hogy Szalézi Szent
Ferenc püspök mindenkinek mindene legyen. Segíts, hogy példája szerint mi
is fáradhatatlanul szolgáljuk embertársainkat, és így mindenkor tanúságot
tegyünk szereteted hatalmáról! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön
örökké. Ámen.*

*Forrás*
*Diós István: A szentek élete*

*Magyar Kurír*
*(bh)*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220125/0c842f15/attachment.html>