[Grem] VILÁGOK DŐLNEK ÖSSZE A SZEMÜNK ELŐTT – ELMAGYARÁZZUK, HOGYAN JUTOTT EL A HÁBORÚIG AZ UKRÁN HELYZET

[Rita Kunsay-Sipos]

VILÁGOK DŐLNEK ÖSSZE A SZEMÜNK ELŐTT – ELMAGYARÁZZUK, HOGYAN JUTOTT EL A
HÁBORÚIG AZ UKRÁN HELYZET

2022. FEBRUÁR 24. | WMN <https://wmn.hu/szerzo/wmn-szerkesztoseg/> |
OLVASÁSI IDŐ KB. 5 PERC

Csütörtök hajnalban Oroszország megtámadta Ukrajnát. Vlagyimir Putyin orosz
elnök televíziós beszédben jelentette be a „különleges hadműveletek”
végrehajtását. Sajtóbeszámolók
<https://www.bbc.com/news/live/world-europe-60454795> szerint
rakétatámadások értek több ukrán nagyvárost, a lövedékek becsapódásáról a
közösségi médiában is sorra jelennek meg videók. A történelem folyamán
Oroszország és Ukrajna sohasem ápolt ugyan felhőtlen viszonyt, a jelenlegi
helyzetnél feszültebbet mégsem találunk a két ország kapcsolatának
történetét vizsgálva. Vlagyimir Putyin orosz elnök parancsára február 22-re
virradó éjjel orosz békefenntartó csapatok hatoltak be a szakadár,
nagyrészt orosz ajkú népesség lakta luhanszki és donyecki területekre. *Lengyel
Ádám,* az Újkor.hu történettudományi ismeretterjesztő portál
<https://ujkor.hu/> rovatvezetője azt foglalja össze, miként jutottunk el a
háborúig a 2014-es „kijevi forradalom” után.

–


*Rendszerváltások*

A modern Ukrajna 1991 augusztusában, a Szovjetunió felbomlásakor vált
függetlenné. A Krím félsziget hovatartozása már ekkor vitás pontnak
számított – a terület végül Ukrajna részeként függetlenedett, ám a
szevasztopoli tengerészeti bázist jelentős ellentételezés fejében az Orosz
Haditengerészet használta. A Krím mellett Ukrajna keleti határterületei is
vita tárgyát képezték. A problémát a jelentős számú orosz ajkú lakosság
okozta a határterületeken.

A politikai mellett katonai kérdések is felmerültek, különösképp a szovjet
fegyverzet, köztük nukleáriscsapás-mérő fegyverek miatt, amelyeket Ukrajna
„örökölt”. Ezt a kérdést rendezte az utóbbi időben sokat emlegetett,
1994-es budapesti memorandum, amely az ukrán nukleáris erők leszereléséért
cserébe biztonsági garanciákat adott az ország számára területi
sérthetetlenségéről. A szerződést Oroszország is aláírta és támogatta.

Az első súlyos politikai válságra 2004–2005-ben került sor: ekkor  Viktor
Janukovics nyerte a választásokat, ellenfelei azonban választási csalással
vádolták. Tüntetések kezdődtek, amelyek nyomán Janukovics lemondott, és
Viktor Juscsenko foglalhatta el az elnöki széket, míg Julija Timosenko lett
az ország miniszterelnöke. Ez volt az úgynevezett narancsos forradalom.

A kétezres évek közepére jelentősen átalakult a geopolitikai helyzet. Az
Egyesült Államok figyelmét lekötötte az iraki háború, Oroszország pedig
Vlagyimir Putyin vezetésével újra erősödni kezdett, nem kis részben a
kőolaj és földgáz árának emelkedése miatt, ami a közel-keleti amerikai
beavatkozás következménye volt. Putyin, illetve az orosz állami gázcég, a
Gazprom, 2005-ben úgy döntött, megemeli az Ukrajnának szállított földgáz
árát, amit addig a világpiaci ár alatt szállított. Az új árat Ukrajna nem
tartotta méltányosnak, ennek következtében pedig jelentős tartozást
halmozott fel a Gazpromnál – sokan emlékezhetnek még, hogy emiatt
Oroszország többször csökkentette, illetve le is állította az Ukrajnán át
történő gázszállítást, ami Magyarországon és Európa más részein is
ideiglenes földgázhiányt okozott a kétezres évek második felében. A kérdést
csak 2009-ben sikerült megoldani, amikor Timosenko és Putyin egy új
államközi szerződést írtak alá, ami jelentős gázárnövekedéshez vezetett
Ukrajnában.

Julija Timosenko – Forrás: Getty Images / Yamaguchi Haruyoshi / Corbis

Ennek következtében talán nem meglepő, hogy a 2010-es választáson Timosenko
pártja vesztett, és az ország új elnöke Viktor Janukovics lett. 2011-ben
Timosenkót perbe fogták, és az Oroszországgal kötött gázárszerződés miatt
hivatali hatalommal való visszaélés vádjával hét év börtönbüntetésre
ítélték.

Az ukrán belpolitikát gyakran ábrázolja úgy a média, mintha oroszbarát és
Európa-párti táborokra oszlana, a helyzet azonban nem ennyire fekete-fehér.

Ukrajna gazdasága a rendszerváltás után nem fejlődött kellő mértékben, így
igen elmaradottnak számít, elég csak megnézni például az infrastruktúrát
vagy a lakosságarányos GDP-jét, ráadásul az országban – hasonlóan
Oroszoroszághoz – a kilencvenes években oligarchák ragadták magukhoz a
gazdasági hatalom jelentős részét. Az egyik legfontosabb piaca pont
Oroszország és a Szovjetunió más utódállamai, így ettől a piactól nem
szakadhat el teljesen. Emellett azt a tényt sem szabad elfelejteni, hogy
Oroszország gazdasági-katonai erősödése is jelentős külső nyomást gyakorol
a mindenkori ukrán kormányra, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Jelentős részben ez okozta Viktor Janukovics vesztét és a mostani helyzetet
is.

Viktor Janukovics – Forrás: Getty Images / Feng Li / Pool

*Euromajdan*

2012-ben Ukrajna és az Európai Unió tárgyalásokat kezdett arról, hogy az
ország az unió társult tagjává válhatna, és így szorosabbra fűzné a
kapcsolatait az euroatlanti közösséggel. Az alapvetően Oroszországtól félő,
Európa-párti ukrán lakosság körében ez igen népszerű volt – nem úgy a
keleti területeken lakó orosz kisebbségnél.

A tárgyalások aggodalmat keltettek Moszkvában. Putyin tarthatott tőle, hogy
elveszíti a szevasztopoli katonai bázist, ami Oroszország számára az
egyetlen számottevő, a Földközi-tenger felé vezető tengerészeti támaszpont.
Emellett

Ukrajna euroatlanti integrációja azt is jelentheti, hogy az
ország fokozatosan az EU és a NATO tagjává válik, ami felerősítette az
orosz vezetés régi, bekerítéstől és inváziótól való félelmét, mivel Ukrajna
jelentősen benyúlik Oroszországba, innen kiindulva könnyen támadható
Moszkva, vagy elvágható az ország a kaukázusi területektől.

Persze a NATO védelmi szövetség, így ezek a félelmek jelentős részben
alaptalanok, Putyint mégis ezek az évszázados félelmek motiválhatták
bizonyos döntések meghozatalában.
<https://wmn.hu/wmn-life/57005-szar-volt-igen-hibat-kovettunk-el-lehet-kimasztunk-a-szarbol-ki-hat---egy-sorozatos-tovabblepo-het-evenek-igaz-tortenete?utm_source=WMN&utm_medium=cikkoziajanlo&utm_campaign=57013&utm_term=2020>



2013 nyarán – feltehetően emiatt – Oroszország új szabályozásokat vezetett
be, például importtilalmat bizonyos ukrán termékekre, s ez jelentős csapást
mért az ukrán gazdaságra. Janukovics ennek hatására felfüggesztette az
EU-val való tárgyalásokat. Ennek következében tüntetések kezdődtek a Majdan
téren, Kijev szívében, amely Euromajdan néven vált ismertté. A kijevi
megmozdulásokat más városokban is tüntetések követték.

A tüntetők gyakorlatilag elbarikádozták magukat a téren, ám a kezdetben
békés tüntetés egyre jobban eszkalálódott és kezdett erőszakossá válni.
2014. januárban már súlyos sérüléseket, majd halálos áldozatokat követelő
összecsapások is kibontakoztak.

Rendőrök és tüntetők is megsérültek feltehetően azonos fegyverekből leadott
lövésekből, ami azt feltételezi, hogy külső provokátorok is megpróbálták
gerjeszteni a helyzetet.

2014. február 21-én arról érkeztek hírek, hogy az ellenzék és Janukovics
átmenetben állapodtak meg, azonban ezt az ellenzék hamarosan felmondta –
nem kis mértékben a Majdan téri tüntetők elégedetlenségének hatására. Ezen
a ponton elszabadultak az indulatok, Janukovics pedig Oroszországba
menekült.

Kormányellenes tüntetések Kijevben 2014-ben – Forrás: Getty Images / Jeff J
Mitchell


*Orosz válaszlépések*
Az ukrán ellenzékkel szemben Putyin az egész válsághelyzet alatt kemény
hangnemet ütött meg, és ez csak még keményebbre fordult, amikor Janukovics
elmenekült Kijevből. Oroszország puccsként tekintett az Euromajdan
eseményeire. Ukrajna keleti, orosz ajkú területein felgyorsult a tüntetések
idején kezdődő ellenállási mozgalom szerveződése.

Oroszország azonban előbb lépett akcióba. 2014. február 27-én az orosz
különleges erők alakulatai elfoglalták a legfontosabb kormányzati
épületeket, a térség ukrán erőit a bázisaikra zárták. A Krím parlamentje
ilyen körülmények között megszavazta a régió elszakadását Ukrajnától és
csatlakozását Oroszországhoz, amelyet egy májusi népszavazás is
megerősített – ehhez hozzá tartozik, hogy a Krím lakossága alapvetően
oroszbarát volt. Ezzel a lépéssel Putyin biztosította a legfontosabb
tengerészeti bázisát a térségben.

Ez után, 2014 tavaszán, a donyecki és a luhanszki területek is önálló
népköztársaságot kiáltottak ki, és saját kormányzatot hoztak létre.

Ukrajna azzal vádolta Oroszországot, hogy orosz katonák harcolnak a
térségben, ezt azonban Moszkva tagadta. Az gyorsan egyértelművé vált, hogy
Kijevnek nincs kellő ereje ahhoz, hogy fegyverrel vessen véget a szakadár
területeknek, így patthelyzet alakult ki.
<https://wmn.hu/wmn-life/56986-both-gabi-mar-arra-sem-emlekszem-hogy-mire-nem-emlekszem--wmn-naplok?utm_source=WMN&utm_medium=cikkoziajanlo&utm_campaign=57013&utm_term=2020>



A két ország viszonya ezt követően *nem változott jelentősen, sőt a minszki
egyezmény 2015-ös megkötésével még egyfajta békefolyamat is elkezdődött.
2021 őszén azonban Joe Biden amerikai elnök azt kezdte hangoztatni, hogy
kiáll Ukrajna euroatlanti integrációja mellett, így Oroszország félelmei
ismét felerősödtek. Ez után éles diplomáciai szóváltás és fenyegetőzés
kezdődött, ennek következtében Putyin – súlyt adva szavának – nagyszámú
katonai erőt rendelt az ukrán–orosz határ közelébe.*

A feszült helyzetben az idén februárban ismét kiújultak a harcok a
szakadárok és az ukrán erők között. Ennek a „küzdelemnek” egy újabb
fejezete a „békefenntartó” csapatok donyecki és luhanszki területre
vezénylése.

És a ma (február 24., csütörtök) hajnali támadás.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220226/51511a71/attachment.html>