[Grem] Ungváry Zsolt: Az államférfi és a méltóság

[KEA]

Ungváry Zsolt: Az államférfi és a méltóság

Vasárnap, 2022.02.21. -- Ungváry Zsolt
https://vasarnap.hu/2022/02/21/ungvary-zsolt-az-allamferfi-es-a-meltosag/


Az ószövetségi történet szerint Dávid álmában lepi meg ellenségét, 
Sault, de nem mer (nem akar, nem tud) kezet emelni a felkent királyra, 
ezért csak a lándzsáját viszi el. Imre király ellen fellázad öccse, a 
későbbi II. Endre. A csatára készülő két tábor farkasszemet néz, ám Imre 
egyedül átmegy az ellenséghez, mindössze egy pálcával a kezében, és az 
ellenség elképedt katonái között elfogja és magával viszi hűtlen 
testvérét. „Ki meri kezét emelni a felkent királyra?”, kérdezi, és senki 
sem mozdul. Az Asterix az olimpián című filmben Brutus összeesküvést sző 
„apja” ellen, és katonái körbeveszik a fegyvertelen Caesart. A római 
diktátor azonban pár szóval és egyetlen pillantással meghátrálásra 
készteti a pártütőket, mert Caesar (no és persze Alain Delon) 
tekintetétől ki ne riadna meg?

A példákat hosszan lehetne sorolni. A tekintély (áradjon az bár a 
személyiségből vagy a betöltött hivatalból) olyan eseményeket alakító 
tényező, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Elvileg szeretjük, ha a 
főnök, a felettes „közülünk való”, „olyan, mint mi”, de igazán sikeres 
és tisztelt vezető abból lehet, akiről érezzük, hogy kiválóbb, különb, 
karizmatikusabb az átlagnál.

Az ellenzék miniszterelnök-jelöltje rendszeresen tanújelét adja, hogy 
híján van a méltóságnak.

Bárkivel leáll vitatkozni, könnyen kijön a sodrából; kiabál, veszekszik, 
mint a legutóbbi felvételeken egy piacon az árussal. Ez nem egy 
„mindannyian egyenlők vagyunk” típusú demokrata megnyilvánulása, nem is 
a „meghallgatom a nép szavát” Mátyás királyi gesztusa, hanem egyszerű 
primitív agresszió. Ahogyan bárki (bárki, az átlagnál indulatosabb) 
reagálna egy konfliktusra. Egy miniszterelnök azonban ne legyen „bárki”, 
és ne a hétköznapok suttyóságát emelje be saját eszköztárába. Egy 
miniszterelnök ne hívja ki az őt bíráló újságírót vitára, hanem 
nyilatkozzon neki.

Ilyen indulatokkal, ilyen hozzáállással nem lehet sem a saját frakciók 
támogatását elnyerni, sem a másik oldalt meggyőzni. Nem lehet sem hazai 
gazdasági partnerekkel, sem más országok politikusaival érdemi 
tárgyalást folytatni.
hirdetés

Ez nem egyszerű bunkóság, ez több annál: alkalmatlanság az adott 
pozícióra. Énektanár sem lehet az, aki botfülű, vagy sebész az, akinek 
remeg a keze.

Néhány éve kint voltunk egy Siófok-Puskás Akadémia meccsen. Az első 
félidőben körülöttünk többen is gyalázták az ellenfelet, néhányan még a 
miniszterelnökre is tettek megjegyzéseket. A szünetben aztán 
felfedeztük, hogy a VIP páholyban (ez Siófokon úgy néz ki, hogy a lelátó 
közepén egy derékmagasságban lévő korlát elválaszt néhány színes műanyag 
széket a nyolcvanas évek betonüléseitől) ott ül Orbán Viktor. Pár 
méterre, minden különösebb védelem nélkül. Sokan odabotladoztak a 
lépcsőkön, ülőhelyeken keresztül, és a korlát mellett megtorpanva 
egy-egy szelfire, néhány szóra odahívták a miniszterelnököt, aki 
készségesen válaszolt, sőt fotózkodott is. Senki nem szólt egy rossz 
szót sem, azok siettek leginkább a közös fényképhez, akik az előbb még a 
leghangosabban szidták a vendégcsapatot.

Még az is lehet – én jó tíz-tizenöt méterre álltam; mai napig bánom, 
hogy nem mentem oda a gyerekeimmel egy közös fotóért –, hogy akadt, aki 
csúnyákat mondott a miniszterelnöknek. Ha így volt, gyorsan lerendezte, 
mert kívülről ennek nyoma sem látszott. Elképzelhetetlen volt akkor is, 
és így visszagondolva is anakronisztikusnak tűnik, hogy Orbán Viktor 
nekiálljon kiabálni a drukkerekkel.

Számtalan dolgot el lehet sajátítani. Politikus bárkiből lehet. (Aki ezt 
nem hiszi, nézze meg Kunhalmi Ágnest vagy Arató Gergelyt.) De a sikeres 
államférfi ennél több. Az csak részben tanulható. És

úgy tűnik, MZP-ben még az igény sem született meg erre a tanulásra.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.