[Grem] Bernhard Meuser: Az egyházszakadás már megtörtént

[KEA]

Bernhard Meuser: Az egyházszakadás már megtörtént

Katolikus.MA, 2022.02.09.
https://katolikus.ma/bernhard-meuser-az-egyhazszakadas-mar-megtortent/


Bernhard Meuser a Kath.net-nek adott interjúban az úgynevezett 
„szinódusi útról”: az egyházszakadás már megtörtént. Már csak a harmadik 
szint hiányzik, az tudniillik, hogy az Egyház hivatalosan is 
megállapítsa az Istennel és az Egyházzal kötött szerződés megszegését.” 
Petra Lorleberg interjúja.

  „A szinódusi út minapi közgyűlésén a német egyház válsága új minőséget 
ért el.“ Ezt világítja meg az augsburgi teológus, könyvszerző és 
Youcat-elindító Bernhard Meuser a kath.net-nek adott nagyinterjúban, 
ahol az egyházszakadás veszélyére vonatkozó kérdésekre is válaszol:

kath.net: Tényleg igaz, hogy a szinódusi út legfrissebb fejleményeivel 
elértük az „egyházszakadás” állapotát?

Bernhard Meuser: Nem vagyok egyházjogász, ezért csak a laikus 
véleményével szolgálhatok. Itt a következőket mondanám: a szinódusi út 
minapi közgyűlésével a német egyház válsága új minőséget ért el. Nem 
annyira arról van szó, hogy az Egyház dolgaiban illetéktelenek csoportja 
az egyházon belül és az egyházon kívül a kamerák kereszttüzében 
mindenféle nagy csinnadrattával milyen többségi véleményt fogalmaz meg. 
Ez még csak a skizma első szintje: az egyetemes egyház álláspontjával 
ellentétes tanok közös kinyilvánítása.

kath.net: És ezt a szintet már átléptük?

Meuser: Igen – sajnos most a második szintet értük el a háromból: 
Németország katolikus püspökeinek valódi többsége olyan határozatokat 
hozott és olyan szándéknyilatkozatokat hagyott jóvá, amelyek 
egyértelműen ellentétesek az érvényes tanítással. Ezzel nyilvánosan 
megszegték a szenteléskor tett ígéretüket.

kath.net: Hogyan hangzik ez az ígéret?

Meuser: A megfelelő helyen ezt mondják: „Készen vagy rá, hogy az 
apostolok által ránk hagyományozott hitletéteményt, melyet az Egyházban 
mindig és mindenütt megőriztek, tisztán, a maga teljességében 
továbbadd?” Válasz: „Készen vagyok”.

kath.net: Mit jelent a „hitletétemény”?

Meuser: Van erre egy latin fogalom, a depositum fidei. Leginkább az 
Egyházra bízott szent kincsnek fordíthatnánk, olyan tartalomnak, amihez 
nem szabad hozzányúlni, mert különben a kinyilatkoztatás lényegének 
ártunk. A hitletéteményt azoknak kell szőröstül-bőröstül védelmezniük, 
akik a kincset őrzik, vagyis az apostolok utódainak, a püspököknek, 
éspedig abban a formában, ahogyan az az Egyház apostoli hagyományában az 
egyes korokon átívelően mint hitünk nélkülözhetetlen tárgya jelenik meg. 
Röviden: A katolikus egyház lényege ez – az a tartalom, amelyre az 
egyház épül. A hitletéteményhez tartozik egyébként az Egyház imádsága is 
– például a misekánon, melyet minden szentmisén hallhatunk. Az a hit is 
ide tartozik, hogy az Egyház – minden bűn dacára – isteni misztérium és 
Krisztus valóságos jelenléte. Már csak ezért is problematikus, mikor 
egyes püspökök „tettestársaságnak” nevezik. Ott vannak aztán az évszázad 
nagy angol történészének, az anglikán Arnold Toynbee elgondolkodtató 
szavai, aki egyszer azt mondta, hogy a katolikus egyházat olyan aljas 
őrülettel irányították a korokon át, hogy az a tény, hogy még mindig 
létezik, az isteni alapítását bizonyítja.

kath.net: És most Németország püspökei ezt a hitletéteményt ásták alá?

Meuser: Igen, legnagyobb elképedésemre ezt kell megállapítanom.

kath.net: Értem. És akkor vajon nem beszélhetünk-e ténylegesen 
egyházszakadásról?

Meuser: Az egyházszakadás már megtörtént. Tulajdonképpen csak a harmadik 
szint hiányzik: az Egyháznak hivatalosan is meg kell állapítania, hogy 
az Istennel és az Egyházzal kötött szerződést megszegték. Ez nem fog 
elmaradni, mert nem maradhat el. Mikor a püspökök úgy gondolkodnak, hogy 
a sarkukban kiabáló hangadókat kell követniük, abban az illúzióban 
ringatják magukat, hogy ha Rómát kész tények elé állítják, és elég 
arcátlanul lépnek fel, megfordul majd a szél, és nem a német egyháznak 
kell visszavonulót fújnia, hanem a világegyház teszi magáévá a német 
modellt.

kath.net: Lehet, hogy ez fog történni?

Meuser: Ez nem fog megtörténni, éspedig nemcsak azért, mert ez az 
irányzat nem élvez többséget a világegyházban, hanem elsősorban belső 
okokból. Az egyházszakadás megállapítása nem lehetőség, hanem az Egyházi 
Törvénykönyv 751. kánonja szerint kötelesség, amennyiben az tényleg 
megvalósul. Az Egyház tanítása kiegészíthető, pontosítható és 
elmélyíthető ugyan, de nem cserélhető le valami újra, ahogyan nem 
mondhatjuk azt sem, hogy: „Január 1-én úgy döntöttünk, hogy ez és ez nem 
bűn többé, és nem kell többé meggyónni.“ A tanítás nem így jön létre.

kath.net: Akkor hogyan?

Meuser: Amit a keresztények hisznek, az a kinyilatkoztatásra vonatkozik, 
ahogyan azt mindenekelőtt a Szentírásban, Isten igéjében találjuk. A 
Biblia itt a hit olyan mércéje, amely maga semmilyen további mércének 
nincs alávetve (norma normans non normata), ugyanakkor ha csak önmagában 
tekintjük, bármi kiolvasható belőle (Shakespeare: „Hogy célját elérje, 
maga az ördög is a Bibliából idéz.”) A Biblia egyértelmű és világos 
tanítása ezért csak akkor tárul fel, mikor az Egyház az egyes korokon és 
népeken átívelően közösen olvassa. Amit hinnünk kell, azt az Egyház 
Isten igéjére hivatkozva mint a „hit tanításának biztos normáját” a 
Katekizmusban terjeszti elő. Amit ezen a normán túl teológiailag 
továbbgondolnak, azt nem szabad eleve gyanúsnak tekinteni, különben a 
hitletétemény valamiféle holt dolog lenne. Csak akkor tudjuk ugyanis 
elmélyíteni és pontosítani, ha az értelméről és a mondanivalójáról újra 
és újra elgondolkodunk. A teológia ezért segíthet abban, hogy a hit 
lényegét egyre jobban megértsük. Itt azonban azt látjuk, hogy 
magánvéleményeket emelnek a dogma szintjére (például egyes magabiztos 
feminista teológusnők szerint teljesen lényegtelen, hogy Jézus milyen 
nemű volt), azt pedig senki sem várhatja el, hogy a magánvéleményéhez 
hitből fakadó engedelmességgel viszonyuljunk.

kath.net: Ha az egyházszakadás már megtörtént, hogyan lehet azt gyógyítani?

Meuser: Induljunk ki abból, hogy az egyházszakadás megtörtént. Nem 
Kovács Pistike vitte végbe, hanem az Egyház által a hivatalukba iktatott 
püspökök (!), úgyhogy visszafordítani is csak ezek a püspökök tudják, 
éspedig úgy, hogy szellemi elsötétülésüket elismerik, és visszatérnek az 
egyetemes egyház közösségébe.

Különben formálisan sem tekinthetők többé római katolikus püspököknek. 
Aztán a szektájuknak új címkét kellene nyomtatniuk. Lehetnének, mondjuk, 
„német katolikus egyház”. Képzeljük csak el a kölni dómot mint a német 
katolikus egyház szívét. Egyszerűbb lenne, ha ókatolikusok lennének, 
ahol tényleg minden megvan, amit az egyház álmodozójának szíve a római 
katolikus egyháztól kíván.

kath.net: Szabad erre vágyni?

Meuser: Nem, ez nagyon súlyos bűn lenne. Krisztus testének további 
szakadására senki sem vágyhat. El kell ismernem azonban, hogy néha érzek 
rá kísértést.

kath.net: „Jól tudom, hogy a Neuer Anfang“ (Új kezdet) című 
kezdeményezésükkel a világ 3000 püspökének írtak?

Meuser: Igen, írtunk nekik: „Mikor X. Leó pápa Martin Luther téziseit 
egykor »egy szerzetes érdektelen perpatvarának« minősítette, talán az 
egyháztörténelem legnagyobb tévedését követte el. Pontosan 500 évvel 
később a római katolikus egyház ismét azon van, hogy egy nem túl távoli 
országban folyó teológiai vitát bagatellizáljon, semmibe vegyen és német 
problémának minősítsen. A kereszténység újabb szakadása van a küszöbön. 
És ismét Németországból érkezik. Ezúttal az összes helyi egyházat meg 
fogja fertőzni a lázadás és az evangélium elárulásának szellemével, ha 
az egyetemes egyház nem erősíti meg az egy, szent, katolikus és apostoli 
hit alapjait, és nem mutatja fel ezeket a Németországban élő hívőknek.“

kath.net: A világ püspökei válaszoltak?

Meuser: Ó, igen. Alighogy elküldtük az emaileket, Amerikából, 
Ausztráliából és Indiából máris reagáltak rá. És az egyetértő levelek 
azóta is jönnek. Tudnunk kell: az Egyház tanítóhivatala nemcsak Rómában 
van. Az igaz hit tanítása a püspökök közösségére van bízva. Ezt a 
közösséget riadóztattuk. Ezt a mi szerény kezdeményezésünk mellett mások 
is megtették.

kath.net: Olvasható valahol, amit a püspököknek írtak?

Meuser: Ó, igen. Csak fel kell keresni a www.neueranfang.online 
honlapot, ott megtalálják a cselekvési tervet és a hét vonatkozó 
kérdést. Egy hírlevélre is fel lehet ott iratkozni, ha valaki 
folyamatosan szeretne értesülni a legfrissebb hírekről. Mindenkinek 
ajánlanám, aki – mint mi – a német szinódusi utat a „visszaéléssel való 
visszaélésnek” tartja. Szerencsére egyre több katolikus jön rá, miről is 
van szó. Az őrület az egészben az, hogy az ellenállásunkban egészen sok 
evangélikus keresztény erősít minket. Emlékeztetnek minket arra, hogy 
vallási közösségük szétesését saját hitük fokozatos felszámolása 
(Wolfgang Huber a „Selbstsäkularisation“ szót használja) okozta, és 
könyörögnek, hogy ne kövessük el ugyanezt a hibát.

kath.net: Ez azt jelenti, hogy egyfajta ellenálló csoportot alkotnak?

Meuser: Egyelőre igen. A német szinódusi út vezető alakjai 
funkcionáriusok és baloldali teológusnők. A szinódusi út nem egy 
résztvevőjének igen nagy a szája, holott alapos gyanúnk van rá, hogy 
soha nem láttak még belülről katekizmust, és valószínűleg a templom 
küszöbét sem sokat koptatták. Mind az értelem, mind az erő hiányzik az 
egészből, és mikor majd a puskapor füstje elszáll, és az egyházi adóból 
befolyó pénz elapad, kártyavárként omlik össze. Tíz évvel a pirruszi 
győzelem után romokat fogunk látni. Akkor jön el az ideje a megújult 
egyháznak, melyet azok alkotnak, akik Jézust állítják a középpontba – és 
ezt már most is teljes nyugalomban és belső békében teszik. 
Hangsúlyozom: Mindez a felekezeti határok felett történik! Akik most 
Jézust keresik, felismerik egymásban a tanítványt. Azt hiszem, 
egyáltalán nem nehéz felismerni Isten ujját az eseményekben. Isten nem 
téved. És amit most katasztrófának érzünk, és amitől eláll a szavunk, az 
később talán a kegyelem csodálatos művének bizonyulhat.

Fordította: Sallai Gábor
Forrás: Kath.net


-- 

Üdvrivalgással:
KEA.