[Grem] Dr. Csókay Andrással a műtőben Nigériában / nigériai napló (5)

[Emoke Greschik]

 Nigériai napló (5.) – Csókay Andrással a műtőben
Kitekintő <https://www.magyarkurir.hu/kitekinto> – 2022. február 5.,
szombat | 14:00
 https://www.magyarkurir.hu/hirek/nigeriai-naplo-5-csokay-andrassal-mutoben
31
Az Afréka Alapítvány meghívására Csókay András és Fodor Réka orvosok
társaságában részesei lehetünk az onitshai missziónak. Egy újságíró és egy
fotós – bent lehettünk a műtőben, ahol András egy 12 éves fiú fejéből
operált ki egy hatalmas daganatot. *Vigyázat, a galériában a nyugalom
megzavarására alkalmas képek is lehetnek!*

A misszió első hetének péntekén került sor az első műtétre, mert jöttek
ugyan az emberek az előző napokban is sokféle panasszal, de alig volt
valaki, akinek a problémája idegsebészeti beavatkozást igényelt. Az első
beteg egy 12 éves fiú volt, hatalmas daganattal a tarkója felett.

Egy fiú, akinek a családja nem engedheti meg magának, hogy kifizesse a több
millió nairába (körülbelül ugyanennyi forint) kerülő műtétet egy olyan
országban, ahol nincs társadalombiztosítás. A katolikus kórház a
lehetőségein belül igyekszik segíteni az embereknek, a műtéteket utólagos
törlesztéssel is ki lehet fizetni, de sokak számára ez sem jelent megoldást.

Egy fiú, akit aggódó szülei elhoztak, mert hallottak valakiről, aki ingyen
elvégzi a műtétet. Misszióban vagyunk, mindannyian csodának éljük meg, ami
történt. A csoda nekem elsősorban azt jelenti, hogy Isten rajtunk keresztül
gondoskodik a szegényeiről, így van jelen kézzelfoghatóan az életükben.
Csókay András volt a keze, amelyen keresztül lenyúlt érte, felkarolta és
szakértő gondjaiba vette. Mert nem feledkezik meg a legkisebbekről, és arra
tanít minket, hogy mi se feledkezzünk meg róluk.

András és Enikő – akik hallgatják Isten szavát és nem feledkeznek meg a
kicsinyekről – az előző napokban igyekeztek a minimális adottságokból
megteremteni a körülményeket egy olyan kórházban, ahol évente pár héten
keresztül zajlanak csak idegsebészeti műtétek. Az eszközöket két éve
használták utoljára, már az is kalandos volt, ahogyan megtalálták őket, az
pedig egészen bravúros, hogyan rendezték el helyszínt a steril műtétekre.
Robi, Enikő párja nélkül ez talán nem is menne, hiszen ő, ahogy Basil atya
a misén a bemutatáskor elmondta, bármilyen eszközt képes életre kelteni,
vagy kettőből egy harmadikat kialakítani.

Négy órán át tartott a műtét az onitshai egyházmegyei kórház műtőjében. A
fiú tarkója felett volt egy hatalmas csontdaganat, ami elkezdte nyomni
befelé az agyat. András elmagyarázta, hogy hátul, ahol a nagyvénás
összefolyások vannak, maga előtt tolta a hatalmas vénás öblöket, magára
vette, sőt, néhol el is zárta őket. Látták a CT-n, hogy a terület nagyon
erezett, nagy vérzésre számítottak, és így is volt, már a négyórás műtét
elejétől kezdve. Ha közben megsérülnek a hatalmas agyburki vénák, amelyek
az egész agyunk vénás elvezetését biztosítják, annak beláthatatlan
következményei lettek volna – magyarázta.

„Két mély, erős imádsággal kezdtük, elmondtunk együtt egy Miatyánkot és egy
Üdvözlégyet. Állandóan mondom a Jézus-imát, aztán a végén már csak
kilégzésre *Jézus*, belégzésre *Krisztus*. Ez adja meg a nyugalmat, és
akkor teljes a koncentráció. Az embernek teljesen kitisztul a feje, és a
szakmai tudása legjavát tudja nyújtani, a mélyből jönnek kreatív ötletek.
Erre ilyen körülmények között nagy szükség van.” Elmondta, hogy az
alapgépek megvannak ugyan, de azokkal is mindig történik valami. A műtéten
egy idős aneszteziológiai asszisztens volt mellettünk, ő vezette az
altatást. Nincs a műtőben olyan eszköz sem, amivel rögzíteni tudják a
fejet. „Egy idegsebész számára lehetetlen körülmények ezek, de meg kell
csinálni, mert nem csinálja meg más, hiszen az egészségügyi ellátás nem
ingyenes. És akkor ez a 12 éves gyerek fokozatosan dementálódik, és
előbb-utóbb meghal.”

Nagy szerencsének tartja, hogy a Honvéd Kórházban van egy nagyon jó
műtősnő, Czirják Enikő és a kedves párja, Robi, aki profi műtősfiúként
segít nekik. „Nagyon fontos ez a háttér, maguktól kerülnek a kezembe az
eszközök, kezeli a műszereket, átlátja az egész műtétet”.

Enikő tapasztalt szakember módjára teszi a dolgát, igyekszik mindenből a
legjobbat kihozni: „Aki jobb körülmények között tudja csinálni, annak
tudnia kell más körülmények között is. Kreativitás kell hozzá, de az a
magyar egészségügyben is kell” – mondja, és hozzáteszi: „Mi megtesszük a
dolgunkat, innentől a Jóistenen múlik, megadja-e neki a gyógyulást”. Párja,
Prém Robi mindenhol ott volt, ahol kellett, ő volt a műtősfiú, az akadozó
gépeket is ő tette rendbe, és ha a kamerával történt valami, akkor is érte
kiáltottunk.

Mi laikusként csak ámultunk, Zita végig fotózta, filmezte fáradhatatlanul
az egészet. Műtéteket leginkább amerikai filmekben látok, ehhez képest itt
rozsdás ágyon fekszik a beteg, a székek szétesnek, a légkondiból csöpög a
víz, pöfög ki a pára, a műtő tele van emberekkel, mindenkit érdekel az
európai orvos tudása, fotóznak, szelfiznek közben. Tudni kell ehhez, hogy
ez a környék legjobban felszerelt magánkórháza, sőt, egész Nyugat-Afrikában
magas színvonalat képvisel. Soha nem voltam még műtőben, de most nem tudok
elszakadni a látványtól, fantasztikus, mire képes egy sebész, lefejtik a
bőrt, oldalra varrják, rengeteg vér folyik, egyre több csontdarabka kerül
tálkába. A végén hatalmas, vérző üreg, tenyérnyi területen hiányzik a
csont, kész művészet, ahogyan csontcementből megformázzák a pótlást.

A jövő héten is lesznek műtétek, és utána három héten keresztül Szeifert
György idegsebész folytatja a missziót a Honvéd Kórház nyugdíjas,
tapasztalt műtőasszisztensével, Mogyorósi Ibolyával. 2016-ban András egy
međugorjei zarándoklat után egy nigériai pappal együtt választotta ki ezt a
helyet arra, hogy évente néhány héten át gyógyítsa az afrikai szegényeket.
Minden évben kétszer jött, kivéve tavaly, amikor a Covid-járvány miatt nem
volt lehetséges. Néhány éve felhívást tett közzé az idegsebészek között
Magyarországon és nemzetközi levelezőlistákon is, Szeifert György ekkor
csatlakozott, rendszeres missziós lett, egy alkalommal pedig egy olasz
kolléganő is velük tartott.

Idén jó hírrel várta a kórház az orvosokat: talán sikerül idehívni egy
nigériai orvost, és elindulhat a folyamatos idegsebészeti szolgálat. Ez azt
jelenti, hogy mire legközelebb kijönnek, már előre össze tudják gyűjteni
nekik a betegeket, akiket megműtenek. Tochukwu Henry Mbanugo doktor már a
kisfiú műtétjénél is végig ott volt, segített. Folyamatos jelenléte fontos
lesz a kórháznak, de akik nem tudják megfizetni a műtéteket, azoknak ezután
is a missziós orvosok ingyenes szolgálatára lesz szükségük.

Délután felmentünk megnézni a fiút, Obit, aki bágyadt volt, de már tudott
válaszolni az orvos kérdéseire. Este pedig imádkozunk érte, és akkor
örülünk majd igazán, ha – ahogyan Enikő mondta – a saját lábán, családjával
együtt kisétál az ajtón épen, egészségesen.

Afrikában az egyre növekvő pünkösdi egyházak sok „prófétája” ígér
gyógyulást az embereknek, AIDS-ből és más gyógyíthatatlan betegségekből, az
állami gondoskodást nélkülöző szegények pedig reménykedve követik őket.
„Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz” – hirdeti Izajás.
Milyen szép, ha nem hamis próféták érkeznek, hanem igazi jó hírt hoznak az
orvosaink ebbe a szép országba, ezeknek a türelmes, sokat szenvedő
embereknek: van, aki törődik veled, van, aki számára fontos az életed!

*Ha támogatni szeretné a nigériai missziót, ezen a számlaszámon megteheti:
Afréka Alapítvány 10101346-27099400-01004002 (IBAN: HU66 SWIFT kód:
BUDAHUHB)*

*Szerző: Thullner Zsuzsanna*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220206/0820d35d/attachment.html>