[Grem] Elhunyt XVI. Benedek pápa / 'Óriás volt, mégis Isten koldusa, támadták, mégis kitartott a hit mellett! Isten Önnel, Benedek pápa!' / Vágvölgyi G.

[Emoke Greschik]

Óriás volt, mégis Isten koldusa, támadták, mégis kitartott a hit mellett –
Isten Önnel, Benedek pápa!
<https://mandiner.hu/cikk/20221231_xvi_benedek_papa_nekrolog>
2022. december 31. 11:42
https://mandiner.hu/cikk/20221231_xvi_benedek_papa_nekrolog
*Írta: Vágvölgyi Gergely <https://mandiner.hu/szerzo/vagvolgyi_gergely> *
Isten Önnel, Szentatya! Mindig Önnel volt...!

Szombaton, 95 éves korában vatikánvárosi otthonában *elhunyt XVI. Benedek
emeritus pápa
<https://mandiner.hu/cikk/20221231_benedek_papa_kulfold_halalhir>*. Az
Anyaszentegyház 265. pápája még egy egészen más Németországból érkezett
Péter trónjára, hogy szent elődöket követve, nehéz időkben kormányozza az
egyház hajóját – és tanítson ugyanolyan állhatatosan, ahogyan tette akkor
már majdnem egy emberöltő óta.

Szent Szilveszter pápa emléknapján a világot pillanatok alatt bejáró
halálhíre nem érkezett váratlanul. Az igencsak legyengült emeritus pápa
nagyon beteg volt, napok óta vezető helyet foglalt el a híradásokban
állapotának alakulása. Tisztelői – katolikusok, más felekezetek tagjai és
más vallások követői, sőt, hitetlenek is hatalmas számban – azonban az év
utolsó napján mégis megrendülnek, mert Benedek távozásával nem csak egy
géniuszt veszítettünk el (az európai géniusz egyik utolsó jeles alakját,
aki megtestesítette azt, amit az öreg kontinens örökségében szépnek és
nemesnek tartunk), hanem egy nagybetűs Pápát is.

Olyat, aki *valóban* Krisztus földi helytartójaként szolgált, de már jóval
korábban, fiatal korától fogva élete volt az egyház, a szolgálat.

Deus Caritas Est. Isten a szeretet – hirdette örökérvényű enciklikájával, s
valóban, papként, főpásztorként, a Hittani Kongregáció prefektusaként
(Szent II. János Pál pápa közeli munkatársaként), s majdan pápaként is
hitelesen mutatta fel a világnak Isten irgalmas szeretetét.

Korunk egyik legnagyobb teológusa volt, aki mindhalálig hű maradt az egyház
tanításához. Tisztán látta és tapasztalta a korszellem állandó támadását, a
progresszió ármánykodásait, a tanítás csorbítására és felpuhítására tett
igyekezeteket. Életműve szolgálta mindezekkel szemben az örök igazságot, a
valódit, amelyben nem divathullámok, hanem Krisztus a támpont, s amelyben
Hozzá térhetünk vissza, bármi is ragadt el bennünket tőle. Ugyanezt a célt
szolgálta az egyház földi vezetőjeként is. Bár a liberális sajtó és az
egyházon belüli progresszív vonal is előszeretettel támadta és igyekeztek
befeketíteni nevét, nem csak kivételes műveltsége és intellektusa, de
jelleme és Istenbe vetett mély bizalma is megtartotta őt.

Isten velem lesz, ha kiválasztott erre a feladatra és nem hagy el –
vallomása szerint ez volt az első gondolata, amikor megválasztották. Erősen
kapaszkodott az Úrba, nem pusztán azért, mert emberileg szinte lehetetlen
feladat egy ekkora intézmény felelős irányítása és gondos lelkipásztori
szolgálata, hanem azért is, mert ez addigra élettapasztalatává vált: a
bizalom Istenben mindent elsöprő erővel bír, s ezt számtalanszor meg is
mutatta.

Atyai gondoskodása és törődése tapasztalható volt akkor is, amikor hivatala
pompájában szolgált. Amikor a madridi Ifjúsági Világtalálkozó
zárórendezvénye előtt borzalmas vihar csapott le a sokszázezer zarándokra,
a pápát fedezékbe vitték, de első szavai nem magáról szóltak, nem kérések
voltak, hanem kérdések: azonnal azt kérdezte, mi van velünk, rá váró
fiatalokkal, hogy vagyunk, nekünk hogyan tudtak segíteni.

Amikor pedig ereje fogytán volt, alázatból mutatott példát az egész
világnak. Másként, mint a nagy előd, a barát, másként, mint arra
számítottunk. Meglepett minket, sajnáltuk is, de éppen tanításában rejlett
a magyarázat és a megnyugvás.

*„A pápa is csak egyszerű koldus Isten színe előtt”* – mondta Peter Seewald
újságírónak egy interjú alkalmával. És akik figyelemmel kísérték
szolgálatát, láthatták, hogy ezek nem üres szavak Benedek pápa szájából:
igazán közel érezte magához a kivetetteket, a szegényeket, a szenvedőket, a
magányos embereket. Felszólalt a bántalmazottakért (igen, az abúzust
szenvedő gyermekekért is, mert bár rá akarták égetni a billogot, kevesen
tettek értük annyit, mint éppen ő!), a kizsákmányoltakért, mindazokért,
akik igazságtalanságot szenvednek. És olyan egyházért munkálkodott, amely
tanításában is erős, de az irgalmasság cselekedeteit is buzgón gyakorolja.

Ma világszerte megszólalnak a harangok és az (egyház)történelem egyik
legnagyobb alakjáért zúgnak. Tíz- és százmilliók ereszkednek térdre, hálát
adva életéért és fohászkodva lelkéért. Isten vele volt és nem hagyta el. Az
öröksége pedig itt marad velünk és a mi felelősségünk, hogy megfelelünk-e
neki.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20221231/629d9c95/attachment.html>