[Grem] Kassák Lajos: Advent van

[KEA]

    *Kassák Lajos: Advent van*

     Advent van, s átjárja lelkem
     a szeretet és az emlékezés.
     Rájövök ismét-tán ezredszer-,
     hogy szépen élni gyakran túl kevés.
     Szeretni szóban és tettekben,
     hinni, remélni szüntelen.
     Táplálni kell mosollyal, öleléssel,
     hogy emléked hibátlan legyen.


     Most visszarepülök gondolatban
     gyermeki önmagamba újra…
     látom, amint jancsi-kályha mellett
     anyám fagyos lábujjamat gyúrja.
     Hársfa teát tölt poharamba –
     ˝Idd meg! Nem fogsz fázni majd!˝
     Átmelegedett a testem, valóban
     s én azt hittem a tea tette azt.



     Ma már tudom, tőle volt meleg.
     Ölelés, szeretet, gondoskodás
     ezek voltak mitől az a ˝jó˝
     a testem és a lelkem járta át.
     Ez adta azt a boldog érzést,
     mi ma is rám tör, ha a múltba
     révedek.
     Hiánya – így advent idejében –
     fájón kéri vissza az elmúlt éveket.



     Emlékszem a finom illatokra,
     ami a konyhát járta át,
     mikor sült a finom mézes,
     és a lágyan foszló mákos kalács.
     Arca piros volt az izgalomtól,
     mikor a szobába engedett,
     csilingelt egy üvegpohár szélén:
     ˝Itt az Angyalka! Megjelent!˝



     Futottunk mind a fenyő köré,
     ámultunk, örültünk nagyon.
     Ezt a boldog érzést fiaimnak
     minden karácsonykor átadom.
     Már negyedszer töltjük el nélküle
     a karácsony szent ünnepét,
     de lelkemben ott mosolyog képe,
     ahogy átöleli hét kisgyermekét.

     Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz,
     ha gyertyafényben rá emlékezünk
     s tudom – onnan fentről ő is nézi:
     Ugye mindenkit szeretünk?
     Jusson szép szóból bárkinek!
     Simogató, ölelő kezekből,
     mosolytól csillogó szemekből
     áradó tűz gyújtson fényeket!


Muzsika szálljon a gyermek kacajból,
áhítat járja át a lelkeket!
A szeretetet, mit tőle tanultunk
naponta adjuk át mindenkinek.


-- 

Üdvrivalgással:
KEA.