[Grem] Bárdos Júlia, Lackfi János költő felesége HIT-ről, gyermekekről, családról

[Emoke Greschik]

 „Isten elképesztő méltóságot adott nekünk, szülőknek!“ – vallja Bárdos
Júlia, aki anyaként meg is éli ezt
Pethő Krisztina <https://kepmas.hu/hu/petho-krisztina>
2022. 12. 01.
<https://kepmas.hu/#copy_link>
https://kepmas.hu/hu/bardos-julia-lackfi-janos-felesege-nagycsalad-isten-elkepeszto-meltosagot-adott-nekunk-szuloknek?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=1012733-H%C3%ADrlev%C3%A9l%201206%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%201206

*Bárdos Júliát legtöbben Lackfi János költő, műfordító feleségeként
ismerik. Szakmáját tekintve művészettörténészként, bútorfestőként ismert
igényes, lélekemelő munkáiról. Most élete egy igen fontos szegmenséről
kérdeztük: az anyaságról. Hatgyermekes édesanyaként vall a mindennapok
mélységeiről és magasságairól a hit útján járva.*
[image: Bárdos Júlia és Julcsi]
Bárdos Júlia és hatodik gyermeke, Julcsi – Fotó: Bárdos Cecília
hirdetés

*– Ahhoz, hogy adjunk, magunknak is töltekezni kell. Nagycsaládos
édesanyaként hogyan jut ideje önmagára?*

– Jelen pillanatban nem vagyok klasszikus értelemben vett nagycsaládos
anyuka, mert hat gyermekemből négy elköltözött, közülük is három már
családos. Egy húszéves és egy hétéves lánnyal élünk egy fedél alatt a
férjemmel.

Az első öt gyermekünk tíz éven belül született, akkoriban választanom
kellett, hogy alszom vagy töltekezem. Sokszor az utóbbit választottam:
éjszaka hímeztem, varrtam, bábszínházi előadásokra készültem, „fonóztunk” a
barátnőimmel. Ennek az lett az eredménye, hogy még fogfúrás közben, a
fogorvosi székben is képes voltam elaludni. Az orvos meg is mondta, ha így
viselkedem, nem vállal.

Mostanság, ha nem beteg a kicsi lányom, tudom úgy alakítani az időmet, hogy
délelőtt jusson magamra is időm. A hétvégékbe mindig beiktatok egy
kirándulást.
Kép
[image: Bárdos Júlia és Lackfi János]
Júlia és férje, Lackfi János – Fotó: Bárdos Júlia

*– Mik azok a jellegzetes kihívások és örömök, amelyeket egyik-másik
korosztálytól anyaként kap?*

– A kicsi gyerekek mindig megtanítanak máshogy látni a világot.

Amikor velük játszhatok, mindig azt élem át, hogy a kis Jézus társaságában
lehetek.

Minden mondatuk szíven talál, ha ebből a perspektívából hallgatom őket.
Nemrég gerincbalesetet szenvedtem, fél évet feküdtem, és csak merev fűzővel
kelhettem fel rövid időre. Egyik nap, hogy enyhítsem a tétlenség miatti
lelki szenvedéseimet, megpróbáltam kicsit mosogatni, de fél perc múlva
felsóhajtottam: *„Hú, abbahagyom, mert nagyon fáj”*. Az ötéves Julcsi
kétségbeesetten nézett rám: *„Mama, miért mosogatsz?”* *„Hogy ne legyek
olyan haszontalan”* – csúszott ki a számon. *„Nem az a hasznos, aki
dolgozik!”* – vágta rá szigorúan a kicsi. Éreztem, hogy most valami fontos
következik. Odafordultam hozzá, és megkérdeztem: *„Julcsi, szerinted ki a
hasznos?”* Mire gondolkodás nélkül felelte: *„Ki haszontalan?”* Az ilyen
mondatokat magunkkal visszük egész életünkben…

Felnőtt gyermekeink tehetségét, kitartását, kedvességét szülőként kísérni
hatalmas ajándék. Az életüket látva János evangéliumának sorai jutnak
eszembe: *„A vőlegény barátja csak ott áll mellette, és szívből örül a
vőlegény hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett. Neki növekednie
kell, nekem kisebbednem.”* Keresztelő János ezt Jézusra mondja, de én
ugyanezt élem meg a gyerekeimmel kapcsolatban.

*– A hit – főként nehézségek idején – milyen fogódzót ad a mindennapokban?*

– Állítólag a Bibliában 365-ször szerepel, hogy *„ne félj!”* vagy *„ne
féljetek”. *Minden napra jut egy.

*– Át lehet adni a hitet a gyermekeknek? Önök milyen értékeket próbál(nak)
mindenképp közvetíteni nekik?*

– *Varga László* püspök atyától hallottam, hogy Istennek nincsenek unokái,
csak gyermekei. Igyekeztünk átadni a Biblia szeretetét, a hálás lelkületet,
az ünnepek és a rájuk való készülődés szépségét és örömét. Továbbá a
Gondviselés adta biztonságérzetet, a szentségekből áradó kegyelmek
megtapasztalásának lehetőségét, és azt: használjuk ki, hogy mennyi
jóbarátunk van a mennyei egyházban.

Személyes Isten-élményeinket is próbáljuk megosztani velük. Fontos
tudatosítanunk: a döntés az övék, a hit pedig kegyelem.

*– Milyen pluszt ad a művészet a gyermekneveléshez?*

– Erről a szakemberek tudnának igazán jól mesélni. A lelki sebek igazi
orvosa Isten. De a művészet segítségével, a gyerekekkel közösen létre
tudunk hozni egy másik valóságot, amelyben könnyebben elindul a gyógyulás.
Én különösen alkalmas eszköznek éreztem a bábszínházazást. Hatodikunkkal,
Julcsival már készülünk az idei szentesti előadásunkra – minden évben ezzel
lepjük meg a család többi tagját. Tavalyelőtt árnyékszínházként
mutattuk be *Fekete
István Roráté*ját, amely egy szeretnivaló történet a megbocsátásról. Tavaly
meg *Artur Madsen*től a *Zokni *című novellát játszottuk el. Utóbbi arról
szól, hogy a gyerekkori nélkülözés és megszégyenítés fájdalmát hogyan
enyhítheti az együttérzés, a másik nyomorúságának megismerése és a
segítségnyújtás. A sok titkos próbálás során ezek a történetek nagyon
mélyen hatnak még a kicsi gyerekek szívében is.

A képzőművészet mindenféle ágát szeretem bevonni a hétköznapi házimunkákba:
Nagyboldogasszonykor gyümölcsökből mozaikképet készítünk, illetve nagyon
szeretünk zöldségekből szobrot faragni az ünnepi asztalra. A
mézeskalács-készítés külön családi szenvedélyünk az adventi időszakban:
mindenkinek megvan a saját „kézműves” stílusa…

Az esti imádságok sokszor énekléssel teltek: amikor még sokan voltunk
itthon, többszólamú dalokat is előadtunk. Mostanság a plüssállatok szállnak
be a dalokba hangszerekkel, énekszólamokkal, és verses imádságokat
rögtönöznek. Julcsink ezerféle hangszínt produkál ilyenkor.
Kép
[image: Bárdos Júlia]
Fotó: Martus Éva

*– Ön hogyan találta meg az egyensúlyt a munka és az anyaság között?*

– Nem győzök mindennap hálát adni, hogy pénzkereset céljából nem kellett
belekényszerülnöm olyan munkahelyi közegbe, ahol esetleg nem éreztem volna
jól magam. Szeretek itthon lenni, rendben tartani egy háztartást, belevinni
minden kreativitásomat – szeretek a magam főnöke lenni. A „munkatársaimért”
mind rajongok. Persze a háztartásvezetés veszélyes feladat, mert soha nem
mondhatom, hogy kész van, nincs vele több munka. Ha nem vigyázok, bele
lehet bolondulni vagy keseredni. Volt is időszak, amikor ebben krízist
éltem át.

Egy időben azon gondolkoztam, milyen jó lehetett Máriának, hogy egész
életében Jézus háttérországa volt. Aztán egyszer csak leesett a tantusz,
hogy én ugyanezt teszem.

Amikor mosok, a családtagjaimban lakó Jézus ruháit mosom. Amikor mosogatok,
a velem lakó Jézus evőeszközét tisztogatom. Neki takarítom a lakást, neki
főzök, neki díszítem a helyiségeket…

Meg is szoktam kérdezni tőle: tetszik-e, ízlett-e, ugye, milyen jó illatú?
A házimunka közben mindig érzem, hogy nem vagyok egyedül, Mária mindent
velem együtt csinál.

A bútorfestés körülbelül tizenöt éve része az életemnek. Sokféle használati
tárgyat, bútort, egész konyhaszekrényeket kifestettem bonyolult, aprólékos
mintákkal. Három templom mennyezetfestésében vettem részt. De a festés
számomra inkább feltöltődés, mint munka. Fontos, hogy ne vegye el a
minőségi időt a családtagjaimtól.

*– Nagycsaládban miként lehet minőségi időt tölteni mindegyik gyermekkel?*

– Annak idején, még ötgyerekesként kidolgoztunk egy rendszert: „napozásnak”
neveztük. Minden gyereknek volt egy állandó, saját napja a héten, amikor ő
választhatott, melyik szülőjével szeretne kettesben tölteni egy órát, és
mit csináljanak együtt. A szombat a kettőnk napja volt a férjemmel, a
vasárnap pedig az Istené. Ez nagyon jól működött, az volt a célunk, hogy a
nagycsaládban senki ne érezze magát mellékesnek. Ennek ellenére középső
gyerekeinktől értek fájdalmas vádak, hogy ők úgy érezték, nem is fontosak.
Szülőként mindig igyekszünk, de tökéletesek nem lehetünk.
Kép
[image: Lackfi család]
Együtt a Lackfi család – Fotó: Molnár Mihály

*– Mi a legnagyobb ajándék vagy éppen tanulság, amit az anyaság adott
önnek?*

– Amikor 41 évesen megtudtam, hogy babát várok, kicsit váratlanul ért a
helyzet. Kértem Istent, hogy mondjon valamit segítségül a következő kilenc
hónapra. Az aznapi Máté evangélium részlete így szólt: *„Egy idegenbe
készülő ember hívatta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát”*, és *„kinek-kinek
rátermettsége szerint” *adott belőle.

Felfoghatatlan Isten rendíthetetlen bizalma bennünk: mi borzalmat művelt
már történelme folyamán az emberiség, és a Teremtő még mindig ránk akarja
bízni a legdrágább kincseit.

Ő, akié a világmindenség és minden gazdagság, vagyonának mégis a
gyermekeket nevezi. Isten elképesztő méltóságot adott nekünk, szülőknek!
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20221206/d7415e00/attachment.html>