[Grem] Böjte Csaba elmélkedése a mai evangéliumhoz / magnificat.ro

[Emoke Greschik]

 Éberen várjuk Mesterünket!
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Csípőtök legyen felövezve,
kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez,
akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön
ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor
ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket,
körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor
érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák. Gondoljátok meg: ha
tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni
házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában,
amikor nem is gondoljátok.” Lk 12,35-40
Kicsik vagyunk, botladozunk, munkánk egyáltalán nem tökéletes, de vállaltuk
a szolgálatot, és éberen várjuk Mesterünket! Visszanézve az elmúlt időre,
saját eredményeinket számba véve, azt keveselve elkeseredhetünk, de tudnunk
kell, hogy Isten jól tudja, hogy  mennyi talentumot adott, és csak azt
fogja tőlünk számon kérni, amit Tőle kaptunk!   Egyszer egy nyomornegyedben
Húsvét másodnapján elmentünk locsolni. Egy idős, fogatlan koldus asszony
előtt is megálltunk, a fiaim locsoló verseket mondtak és kölni vízzel jól
megöntözték a nénit. Az idős asszony eltűnt, majd a göncei közül egy
gyönyörű piros almát varázsolt elő mosolyogva! Ámulva megköszöntük az
ajándékot, majd megmostuk, és annyi darabba vágtuk, ahányan voltunk! Még
most is érzem annak a jonatán almának az ízét a számban! Mindannyiunkat
meghatott a néni jósága, és senki nem volt közülünk, aki kapzsi vággyal
megjegyezte volna, hogy miért csak ennyit adott?! Mi emberek, ha
embertársunknak kevéske, de szívből jövő adományát hálás szívvel meg tudjuk
köszönni, akkor vajon Urunk, Istenünk, a legjobb szándékkal végzett csekélyke
kis munkánkat, azt, mi egy marék porból kitelik, nem fogja megköszönni?   Saját
életünk kudarcai ne keserítsenek el, magunkban is csalódva ne adjuk fel a
munkánkat, mert a gonosz lélek pont ezt szeretné! Zúgó fejjel is, akárcsak
egy ökölvívó, álljunk talpra és tegyük a mindennapi dolgunkat, ott ahová
Teremtőnk állított! Vigasztaljon a koldusasszony piros almája! Erőnket
megfeszítve virrasszunk*,* munkánkat jó szándékkal végezve várjuk Urunkat,
ki az ő nevében egyetlen pohár vizet adó gyermekét is, egészen biztos, hogy
hálás szívvel magához öleli!  Szeretettel,  Csaba t.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220807/fc1fca37/attachment.html>