[Grem] Ma Szt. Márk evangélista ünnepe / dr. Diós István

[Emoke Greschik]

 Testvéreim! *Szent Márk Jeruzsálemben született, ott volt gyermek. Alig
múlt tíz éves, amikor látta, hogy húsvétra jön egy vendég, Jézus,
Názáretből. Ez megtörtént háromszor, és a harmadik húsvéton Márk még mindig
csak 13–14 éves ifjú, de tapasztalhatta, hogy ez a Jézus nem akárki. Ez a
Márk az, aki kinn aludt a Getszemáni kertben, amikor Jézust elfogták:
megfogták őt is, de ő elfutott. A föltámadás után, amikor az Egyház már
élni kezdett, egyszer csak ott látjuk Péter mellett, szolgálja őt. A fiatal
ember szolgál az egyre öregedő Péternek, és hallgatja, hogyan is hirdeti
Péter az evangéliumot. Péterrel együtt menekült Jeruzsálemből,
Palesztinából, s elkísérte őt egészen Rómáig. Amikor Péter már látta, hogy
az ő élete hamarosan befejeződik, Márknak mondta: „Fiam, azt akarom, hogy
az Evangélium maradandó legyen, írd le, amit hallottál. Légy tolmácsom az
írással!” Márk leírta a hallottakat. Így keletkezett a „Márk evangéliuma”,
amit az Egyház azóta őriz, olvas és megköszön az Úrnak.* *Megköszönjük,
hogy az a kincs, amit az Úr az apostoloknak megmutatott és átadott,
nemzedékről nemzedékre hagyományozódik tovább. Mert az Úr meg tudja tenni,
hogy fiatal emberek átveszik ezt a kincset, felelősséget vállalnak érte és
továbbadják. És nem reformálják meg!* Mint ahogy Szent Márk sem azzal
végezte a feladatát, hogy „jól van, öreg, mondd csak, hallgatlak, azután
majd a saját szájam íze szerint írom, ahogy nekem tetszik, átdolgozom” *–**
nem, Márk hallgatott és hűségesen továbbadta, amit kapott. Szent Péter
halála után Márk Alexandriának lett a püspöke. Alexandria az akkori
világnak talán a legnagyobb városa volt, s Márk ment és – ahogyan Péterék
tették – hirdette a bűnbocsánatot és az életet.* *Kérjük meg őt, hogy a
fiataljainkat vegye oltalmába, imádkozzon értük, járjon közben értük, hogy
merjék átvenni az Egyházban a hagyományt, s ne reformálni akarják, hanem
megőrizni. Bennünket, öregebbeket pedig abban segítsen Szent Márk, hogy a
tapasztalatokat tudjuk továbbadni.* Az Evangélium csodája ugyanis az, hogy
az ember először csak hallgatja, de ha meghallotta és megteszi amit
hallott, megbizonyosodhat afelől, hogy minden szó, amit az Úr mondott,
igaz, úgy van, a saját életemben megtapasztaltam. Innen kapja a hitelét a
hagyomány szava: nem mesét mondok neked tovább, hanem szeretném átadni azt,
ami számomra az élet. *Az öregek felelőssége ez, hogy az evangéliumi életet
adják tovább. Ehhez pedig előbb meg kell élniük az evangéliumot; ide kell
az égi segítség.* *Megköszönjük az Úrnak azt, hogy az apostoloktól és
Márktól kezdve nemzedékről nemzedékre hívja az embereket, s adja nekik az
erőt, hogy fiatalon merjenek szolgálni, tapasztalni, öregen pedig
továbbadni az Egyház kincseit. Amen.*

Dr. Diós István
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220425/156b1bfb/attachment.html>