[Grem] Francesca Rivafinoli: Engedelmes, mindhalálig

[KEA]

Engedelmes, mindhalálig

Vasárnap, 2022.04.15. -- Francesca Rivafinoli
https://vasarnap.hu/2022/04/15/francesca-rivafinoli-engedelmes-mindhalalig/


Nem a csillámpónis progresszív keresztény eszmék napja ez, az bizonyos: 
Krisztus engedelmes volt értünk mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig – 
döbbenhet rá mindenki, aki hajlandó a hosszú hétvége alkalmából 
foglalkozni egy kicsit azzal, hogy mi is ez a nagypéntek. Krisztus. 
Engedelmes volt. Mindhalálig.

Krisztus. Nem egy szimpla Mester, mint egyfajta korai Paramahansz Szvámi 
Mahésvaránanda jógi, a fizikai, mentális, társadalmi és spirituális 
egészség, a tolerancia és a világbéke hirdetője – hanem Jézus Krisztus, 
Isten fia, Megváltó. Ahol a „Jézus” jelentése „Isten megszabadít”, és 
ahol a Jézus név nem amiatt lett, mert szép a csengése, vagy mert 
Máriának hirtelen ez jutott eszébe az istállóban, hanem mert Isten 
kifejezetten úgy rendelte.

Aki tehát a Jézus = „Isten megszabadít” nevet elcsépeltnek tartja és 
ezért kizárólag Mesterként hajlandó hivatkozni Isten fiára, az magával 
Jézus Atyjával, a Mindenhatóval áll vitában.

Annak sincs akadálya, de azért rögzítsük. Mint ahogy azt is, hogy 
amennyiben „a szabadság a tonhalnál is fontosabb”, és Isten megszabadít, 
akkor a puszta logika is azt diktálja, hogy aki a szabadságot keresi, 
annak érdemes Isten akaratát követnie. De nem ám csak félig-meddig: 
abból ugyanis csak félig-meddig szabadság lesz, az meg azért nem az igazi.

Engedelmes volt. „Az engedelmesség a tekintélyelvű hatalmi rendszerek 
eszköze”, „ha valakit engedelmességre nevelnek, az könnyen irányíthatóvá 
válik”, „az engedelmesség veszélyes, egyfajta hipnózis!” – hallani 
felvilágosult progresszív körökben mindenfelől; az alárendeltségen 
alapuló engedelmesség helyett tessék ellenállni, tessék megélni a saját 
vágyakat. Erre itt van ez a 33 éves bölcs fiatal férfi, vakok és 
leprások gyógyítója, és azt mondja, Atyám, legyen meg a Te akaratod. 
Ádám és Éva bezzeg emancipáltan ellenállt.
hirdetés

Mármint Isten akaratának, nem a kísértésnek. Annak ugyanis 
maradéktalanul engedelmeskedtek.

Ezért hiába hangzik jól az az érv, hogy az engedelmes ember nem tanul 
meg nemet mondani és ezért könnyen perverz bűnözők prédája lehet, ergo 
le az engedelmességgel – attól még ez ebben a formában meglehetősen 
félrevezető gondolatmenet.

Hiszen Ádám és Éva például pont engedetlensége miatt nem mondott nemet 
arra, amire kellett volna. Egy helyesen engedelmes Éva elküldte volna a 
kígyót melegebb éghajlatra, mondván, engem te nem tévesztesz meg a sima 
modoroddal, az én érdekemet az szolgálja, ha tartom magam a Teremtő 
utasításaihoz. Önsorsrontás lett volna ilyen tiszta fejjel nemet mondani 
a lázadásra? Aligha.

Ráadásul félő, maga a progresszív kereszténység se létezne engedelmesség 
nélkül: ha Mária nem lett volna az Úr engedelmes szolgálóleánya, akkor 
Jézus Krisztus a világra se tudott volna születni. De csodákat se igen 
tett volna, ha engedelmesség helyett mindenki önérzetesen ment volna a 
saját feje után – a „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” vagy a „Vessétek 
ki a hálót a bárka jobb oldalán” típusú fura kérések készséges 
teljesítése nélkül se bor nem került volna az asztalra, se hal. S honnan 
indult ez a Megváltó? Mit olvasunk názáreti éveiről, hovatovább 
kamaszkoráról? „Engedelmes volt” Máriának és Józsefnek.

Egek! Alázatos szülei engedelmességre nevelték a Messiást! És mégse 
látjuk nála nyomát irányíthatóságnak és befolyásolhatóságnak – különben 
azonmód leszökkent volna a keresztről, eleget téve a főpapok és az 
írástudók vonatkozó felszólításának.

Mindhalálig. A magukat kereszténynek vallók egy olyan Krisztus követői, 
aki életét áldozta értünk, a mi bűneinkért, mondván: „Nem veszi el tőlem 
senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá 
hatalmam, hogy visszavegyem”. Innen nézve meglehetősen bizarr, ha 
magukat kereszténynek valló progresszívek bigott lúzernek, elnyomott 
szerencsétlennek tekintik azt a hívőt, aki szabad akaratából úgy dönt, 
megbízik Isten bölcsességében és inkább Neki engedelmeskedik, nem a 
korszellemnek. Márpedig lehet tippelni, melyik a mélyebb lázadás és 
melyikhez kell több eltökéltség: négy évig politikai okokból nem menni 
templomba, csatlakozva ezzel a templomba nem járó többséghez, vagy 
mindhalálig törekedni az engedelmességre és követni a kereszthordozó 
Krisztust, nem csatlakozva a könnyebb ellenállás irányába haladó 
tömeghez. Az mindenesetre biztos, hogy utóbbiból baj nem lehet –

a templomot bojkottálók ugyan nem értesülhettek róla, de a mai 
szentlecke elég egyértelműen kimondja: Isten Fia „örök üdvösséget 
szerzett azoknak, akik neki engedelmeskednek.”

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.