[Grem] Vágvölgyi G.: Győzelem után: esély a keresztény politika erősítésére

[Emoke Greschik]

 Győzelem után: esély a keresztény politika erősítésére
<https://mandiner.hu/cikk/20220412_vagvolgyi_gergely_politika_keresztenyseg>
2022. április 12. 15:01
 https://mandiner.hu/cikk/20220412_vagvolgyi_gergely_politika_keresztenyseg
Vágvölgyi Gergely
Mandiner
Óriási győzelmet aratott a magyar jobboldal, a következő négy év nagy
ajándék és hatalmas esély. De van feladatunk bőven!
Váratlan arányú győzelmet aratott a magyar jobbközép az országgyűlési
választásokon, a földcsuszamlást még legnagyobb kritikusai (és ne
kerteljünk: gyűlölői) is kénytelenek szép sorban elismerni. Az is beszédes,
hogy a magyar társadalom mekkora hányada szavazott jobboldali pártokra (a
községekben például 70% ez az arány), amelyek között nyilván hatalmas
különbségek vannak, de mégis egyetértenek a keresztény örökség és kultúra
védelmében, a keresztény értékek melletti kiállásban (nem pusztán egy
díszletként szolgáló listavezetővel), a nemzet és a haza méltóságában és
jelentőségében, a nemzetmentés és értékőrzés legfontosabb kérdéseiben.
A helyzet tehát az, hogy a világ magyarsága jobbra szavazott, nemzeti és
keresztény értékeket választott. Ismét.

Az euforikus hangulat a kemény, lelket is megpróbáló kampányidőszak után
kijár, s míg a vesztes a gyászmunkát végzi (és talán rájön, hogy a magyarok
nem kíváncsiak a szélsőliberális-wokeista őrületre, a kortárs baloldal
intellektuális és főleg morális csődjére), a győztesnek ilyenkor – kellő
méltósággal – megengedett a nagy levegővétel, a koccintás, egy percnyi
hátradőlés és elégedett sóhaj. Ideje van a kemény munkának és ideje az
ünneplésnek.

Azután pedig megint a kemény munka ideje következik. Igaz ez azért is, mert
az elsöprő győzelem ellenére tanulságos felkiáltójelek rajzolódtak elénk.

A városias közegben szépen lassan liberalizálódó keresztény értelmiségi
réteg egy része mára eltávolodott a Fidesz-KDNP szövetségtől, amely
folyamat mögött két nagy jelenség húzódik meg: az egyik a NER működését
érintő kritikák, hiszen ez a réteg az átlagnál jóval érzékenyebb, és ez az
érzékenység identitásképző elemévé vált az évek során. A másik háttértényező
e közeg felpuhulása és a nyugati trendek begyűrűzése.

Ez utóbbi a német egyház szinódusi útjában ölt leginkább látható (és
ijesztő) alakot, de a tanítás „könnyítése” és a baloldali-liberális fősodor
„emberi jogi” követeléseinek keresztény kontextusba ültetése ma már nem áll
távol a magyar kereszténység bizonyos köreitől sem, akik az elmúlt években
néhány szószólót és véleményvezért is felfedeztek maguknak (olykor éppen
olyanokat, akik a nagy vitakérdésekben pár éve még az egyházi tanítás
képviseletében jártak élen) az összességében még mindig alig látogatott
relativista-keresztény portálok olvasgatása mellett.

A szomorú valóság az, hogy a keresztény értelmiségi réteg, illetve
összességében a magyar kereszténység egyre szélesebb köreire jellemző a
teológiai felkészületlenség és és a nagyfokú tájékozatlanság saját
hitükkel, annak mélyrétegeivel, társadalometikai és világnézeti
összefüggéseivel kapcsolatban, vagy épp a tekintetben, mit javasol a
problémák orvoslására a gyakorlati teológia.

Ez utóbbi mozgásokkal is nyilvánvalóan foglalkozni kell, de a keresztény
erkölcsteológiai puhulásra adekvát választ a kereszténység önmaga adhat, a
problémát tehát, ha tetszik, házon belül kell kezelni. Meg is van erre a
szándék, hála Istennek.
A problémahalmaz másik oldalát azonban a politikának is észre kell vennie,
sőt, reagálnia kell rá a következő ciklus során.

A keresztény-konzervatív szavazó bizony minden tekintetben
keresztény-konzervatív magatartást vár el a magyar közélet alakítóitól, a
magát gyakran kereszténydemokratának nevező kormánytól is, eddig és ezután
is.

Igaz persze, hogy nincs ember kísértések nélkül, hibátlan kormányzást
elvárni pedig gőgös naivitás. Ugyanakkor néhány erényt tisztelettel újra
érdemes az ország régi-új vezetőinek figyelmébe ajánlanunk, nem valamiféle
erkölcsi magaslatról kioktatólag lekiáltva, hanem közös keresztény-nemzeti
érdekeink védelmében.

Ennek megfelelően érdemes emlékeztetni az alázat jelentőségére, a
mértékletességre, a szegények égető szükségletein segítő ember
irgalmasságára és az élet szentsége védelmének teljességére.

A hitelesség megerősítése csak támogatni tudja az elmúlt bő évtized
szakpolitikai sikereit, a magyar konzervatív-keresztény oldal nemzetközi
térben elfoglalt, egyre jelentősebb szerepét, a szellemi harcban elért
sikereket, a védelmi erőt, amelyet nemzetünk köré eddig felépítettünk.
Éppen ezért volt kiegyensúlyozott keresztény választás a kormánypártok
támogatása. A kísértések igazi tengerét jelentő hatalomgyakorlás közben
erőn felül kell törekedni rá, hogy aki keresztényként azonosítja magát, úgy
is éljen és kormányozzon.

A jobboldal morális ereje vonzó tud lenni bizonytalankodó emberek számára
is, hitéleti és világnézeti hátterüktől függően. Az erények nehéz terepen
való kiegyensúlyozott alkalmazása pedig (amely persze nem felejti el a
reálpolitikai kívánalmak kőkemény világát) újra otthont adhat a
politikummal szemben kétkedő keresztény értelmiségieknek. Ennek háttere
pedig nem egyfajta megfelelési kényszer, hanem morálisan igazolt belső
indíttatás.

A szellemi harc folytatódik. Közös érdekünk, hogy minél jobban helyt
álljunk benne!
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220412/3f412f37/attachment.html>