[Grem] Virágvasárnap szentmiséje igéi

2022. Ápr. 10., V, 08:05:28 CEST

 *2022-04-10*
https://igenaptar.katolikus.hu/nap/index.php?holnap=2022-04-10
*Virágvasárnap - ünnepi mise*

*OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből Nem rejtettem el arcomat azok elől,
akik gyaláztak, de tudom, hogy nem vallok szégyent. Izajás így jövendölt a
Megváltóról: Ezt mondja az Úr Szolgája: „Isten, az Úr tanította nyelvemet,
hogy az igével támasza lehessek a megfáradtaknak. Reggelenként ő teszi
figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok. Isten, az Úr
nyitotta meg fülemet. S én nem álltam ellen és nem hátráltam meg. Hátamat
odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg azoknak, akik tépáztak. Nem
rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek. Isten, az Úr
megsegít, ezért nem vallok szégyent. Arcomat megkeményítem, mint a
kőszikla, s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem.” Ez az Isten igéje. Iz
50,4-7*

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: *Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?* Vö. 2a. vers. (2.
tónus)
Előénekes:* Aki csak rám néz, mind kinevet, * elhúzza száját, fejét
csóválja.*
*Az Úrban remélt, hát mentse meg, * ha szereti őt, szabadítsa meg.*
Hívek:* Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?*
E:* Kutyák falkája vett körül, * gonosztevők serege szorongat** engem.*
*Átlyuggatták kezemet és lábamat, * megszámlálhatom minden csontomat.*
H: *Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?*
E: *Elosztják maguk közt* *ruhámat, * és köntösömre sorsot vetnek.*
*Te azonban, Uram, ne maradj távol, * erősségem, siess és segíts.*
H:* Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem?*
E:* Hirdetni fogom nevedet testvéreim előtt, * a gyülekezetben dicsőítelek
téged.*
*Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, † magasztaljátok őt, Jákob fiai,
Izrael minden gyermeke félje őt.*
H:* Istenem, Istenem, * miért hagytál el engem? *
*Zsolt 21,8-9.17-18a.19-20.23-24*

*SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből Megalázta
önmagát, ezért Isten felmagasztalta őt. Testvéreim! Krisztus Jézus, mint
Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez
feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette
önmagát, és hasonló lett az emberekhez. Megalázta önmagát, és engedelmes
lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt,
és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus
nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, és
minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.
Ez az Isten igéje. *
* Fil 2,6-11*

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
*Krisztus engedelmes lett értünk mindhalálig, * mégpedig a kereszthalálig.
Ezért Isten felmagasztalta, † és olyan nevet adott neki, * amely fölötte
áll minden névnek*. Fil 2,8-9 – 7b. tónus.

*A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSE* Szent Lukács szerint

*Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt
szenvedek. *

*Amint elérkezett az óra, Jézus asztalhoz ült apostolaival együtt. Így
szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam arra, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem
veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem
teljesedik az Isten országában.” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így
szólt: „Vegyétek, és osszátok szét magatok között. Mondom nektek: nem iszom
a szőlőtő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.” *

*Ezt tegyétek az én emlékezetemre. *
*Azután kenyeret vett a kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik
ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek
az én emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is és azt
mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek
kiontatik*.”

*Jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! „De nézzétek, az áruló
keze is rajta van az asztalon. Az Emberfia ugyan elmegy, amint el van
rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja.” Erre kérdezgetni kezdték
egymást, ki az közülük, aki ezt megteszi. *
*Én úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék. *

*Majd versengés támadt köztük, hogy melyikük a nagyobb. Erre azt mondta
nekik: „A királyok uralkodnak a népeken, s akik hatalmat gyakorolnak
fölöttük, jótevőiknek hívatják magukat. Közöttetek ne így legyen. A
legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha
a szolga volna. Mert ki a nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki
felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek,
mint aki szolgál. Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban. Ezért nektek
adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta, hogy majd asztalomnál
egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét
törzse fölött. *

*Amikor megtérsz, megerősíted testvéreidet: *

*Simon, Simon, a sátán hatalmat kért magának fölöttetek, hogy megrostáljon
benneteket, mint a búzát. De én imádkoztam érted, nehogy meginogj a
hitedben. Amikor majd megtérsz, te erősíted meg testvéreidet.” „Uram –
felelte –, kész vagyok arra, hogy börtönbe, sőt a halálba menjek veled!” Ő
azonban így válaszolt: „Péter, mondom neked, mielőtt ma megszólal a kakas,
háromszor tagadod le, hogy ismersz engem.” *

*Be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond. *

*Aztán tovább beszélt hozzájuk: „Amikor elküldtelek benneteket erszény,
tarisznya és saru nélkül, szenvedtetek-e hiányt valamiben?” „Semmiben sem”
– felelték. „Most azonban – folytatta –, akinek van erszénye, vegye elő,
ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját, és
vegyen rajta kardot. Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás
rólam mond: »A gonosztevők közé számították.« Sorsom ugyanis beteljesedik.”
„Uram – mondták –, nézd, van itt két kard!” Erre csak annyit mondott:
„Elég.” *

*Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. *

*Ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák-hegyére. A
tanítványok is követték őt. Amikor odaért, azt mondta nekik: „Imádkozzatok,
hogy kísértésbe ne essetek.” Azután mintegy kőhajításnyira eltávozott
tőlük, és térdre borulva imádkozott: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a
kelyhet. De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied.” Ekkor megjelent
neki az égből egy angyal, és megerősítette. Halálfélelem kerítette
hatalmába, és még kitartóbban imádkozott. Verejtéke mint megannyi vércsepp
hullott a földre. Majd abbahagyta az imát és visszament a tanítványokhoz,
de a szomorúságtól alva találta őket. Rájuk szólt: „Miért alusztok?
Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” *

*Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát? *

*Mielőtt még befejezte volna szavait, egy csapat érkezett. Júdás vezette,
egy a tizenkettő közül. Jézushoz lépett, hogy megcsókolja. Jézus
megkérdezte: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?” Amikor a tanítványok
látták, hogy mi készül, megkérdezték: „Uram, rántsunk kardot ellenük?”
Egyikük mindjárt le is sújtott a főpap szolgájára, s levágta a jobb fülét.
De Jézus leintette: „Hagyjátok, elég!” Aztán megérintette a szolga fülét,
és meggyógyította. Az ellene kivonult főpapoknak, a templomőrség
tisztjeinek és a véneknek pedig ezt mondta: „Mint egy rabló ellen, úgy
vonultatok ki, kardokkal, dorongokkal! Naponta ott voltam a templomban
veletek, mégsem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok, a sötétség
hatalmáé.” *
*Péter kiment, és keserves sírásra fakadt. *

*Miután elfogták Jézust, a főpap házába vitték. Péter messziről kísérte. Az
udvar közepén tüzet raktak, és körbe ülték. Péter is közéjük ült. Egy
szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél. Szemügyre vette, aztán
megjegyezte: „Ez is vele volt.” De Péter tagadta: „Asszony, nem is ismerem
őt.” Nem sokkal ezután más valaki is észre vette: „Te is közéjük tartozol!”
– szólt neki. Péter tiltakozott: „Ember, nem tartozom közéjük!” Alig telt
el egy óra, valaki ismét bizonygatta: „De igen, ez is vele volt, hiszen
galileai.” „Ember – tagadta újra Péter –, nem tudom, mit beszélsz.” Még ki
sem mondta, máris megszólalt a kakas. Az Úr megfordult, s rátekintett
Péterre. Péternek eszébe jutott, mit mondott neki az Úr: „Mielőtt ma
megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Akkor Péter kiment, és
keserves sírásra fakadt. *

*Találd el, ki ütött meg? *
*Az emberek, akik őrizték Jézust, csúfot űztek belőle és bántalmazták.
Szemét bekötötték, és kérdezgették: „Találd el, ki ütött meg?” És
mindenféle szitkokat szórtak rá. *

*Jézust a főpapok tanácsa elé állították. *

*Mihelyt megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók,
és a tanácsuk elé állították. „Ha te vagy a Messiás – szólították fel –,
mondd meg nekünk.” Így válaszolt rá: „Ha megmondom is, nem hiszitek el. Ha
pedig kérdezlek benneteket, nem feleltek. De az Emberfia mostantól fogva a
hatalmas Isten jobbján fog ülni.” Erre egyszerre közbevágtak: „Tehát te
vagy az Isten Fia?” Ő pedig ezt mondta nekik: „Ti mondjátok, hogy én
vagyok.” „Mi szükségünk van még tanúkra? – mondták erre. – Magunk hallottuk
a saját szájából.” Ezzel fölkerekedett az egész testület, és Pilátushoz
kísérték. *
*Nem találom semmiben bűnösnek ezt az embert. *

*Ott vádolni kezdték*:
* „Azt tapasztaltuk – mondták –, hogy tévútra vezeti népünket. Megtiltja,
hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról, hogy ő a Messiás
király.” Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?” „Magad
mondod” – felelte. Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: „Nem
találom semmiben bűnösnek ezt az embert.” De azok erősködtek: „Tanításával
fellázítja a népet Galileától kezdve egészen Judeáig.” Ennek hallatára
Pilátus megkérdezte, hogy Galileába való-e. Amikor megtudta, hogy Heródes
uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban éppen
Jeruzsálemben tartózkodott. *
*Heródes udvarával együtt gúnyt űzött belőle.*

*Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna
látni, mert sokat hallott felőle, s remélte, hogy valami csodát tesz a
jelenlétében. Sokat faggatta, de ő nem méltatta feleletre. A főpapok és az
írástudók is odamentek, és hevesen vádolták. Heródes akkor udvarával együtt
gúnyt űzött belőle. Csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte
Pilátushoz. Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek; azelőtt
ugyanis haragban voltak. *

*Pilátus kiszolgáltatta nekik Jézust akaratuk szerint. Pilátus ismét
összehívta a főpapokat, a véneket és a népet, s így szólt hozzájuk: „Elém
vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben
kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem
vétkesnek. És Heródes sem, mert lám, visszaküldte hozzám. Láthatjátok,
semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne. Megfenyítem hát, és
szabadon bocsátom.” Az ünnep alkalmával szabadon kellett bocsátania egy
foglyot. Az egész nép akkor kiáltozni kezdett: „Vesszen el! Bocsásd
szabadon Barabást!” Barabást a városban történt fölkelés és gyilkosság
miatt vetették börtönbe. Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon
akarta bocsátani Jézust. De tovább ordítoztak: „Keresztre! Keresztre vele!”
Harmadszor is megkérdezte: „De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem
találok, amiért halálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom.”
De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban
kiáltozták, hogy feszítse keresztre. Erre Pilátus úgy határozott, hogy
enged követelésüknek. Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és
gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk
szerint. *

*Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok! *

*Ahogy elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a
mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után.
Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. Jézus
hozzájuk fordult és így szólt: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok!
Inkább magatokat sirassátok és gyermekeiteket, mert jönnek majd napok,
amikor azt fogják mondani: Boldogok a magtalanok, és akik nem szültek és
nem szoptattak. Akkor majd kiáltani fogják a hegyeknek: »Omoljatok ránk!«
És a domboknak: »Takarjatok el!« Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi
lesz a sorsa a kiszáradt fának?” Két gonosztevőt is vittek vele, hogy
kivégezzék őket. *

*Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.*

*Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott
keresztre feszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról,
másikukat balról. Jézus pedig ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert
nem tudják, mit tesznek.” Ruháján sorsot vetve megosztoztak. *

*Ez a zsidók királya. A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak:
„Másokat megmentett – mondták –, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az
Isten választottja.” Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek, és ecettel
kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták.
Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: Ez a zsidók
királya. *

*Még ma velem leszel a paradicsomban. *

*Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Krisztus?
Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az
Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink
méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett!” Aztán hozzá
fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmadban.” Ezt
válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a
paradicsomban.” *

*Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. A hatodik óra körül sötétség támadt az
egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a
templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott:
„Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” E szavakkal kilehelte lelkét. *

*(Most térdre borulunk, és egy keveset csendben időzünk.) Amikor a százados
a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: „Ez az ember
valóban igaz volt.” Az egész kíváncsi tömeg, amely összeverődött, a
történtek láttán mellét verte és szétoszlott. Jézus ismerősei pedig, köztük
az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb állva nézték mindezt. *

*József a holttestet sziklába vájt sírba fektette. Volt egy József nevű
derék és igaz férfi, Judea Arimatea nevű városából származott, és maga is
várta az Isten országát. Tagja volt a tanácsnak, de nem értett egyet a
határozattal és az eljárássál. Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus
testét. Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és sziklasírba helyezte,
amelyben még nem feküdt senki. A készület napja volt, amikor a szombat
fényei már világítottak. A Galileából érkezett asszonyok is elmentek, és
megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a holttestet. Hazatérőben
illatszereket és keneteket vásároltak, a szombatot meg a parancs szerint
nyugalomban töltötték. *
Ezek az evangélium igéi.
*Lk 22,14-23,56*
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: *Imádkozzunk, testvéreim, hogy Megváltó királyunkhoz mindenkor
hűségesek maradjunk!*
Lektor: 1. *Urunk, ismerje fel minden ember, hogy önfeláldozó szenvedésed
árán váltottál meg bennünket!*
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. *Tedd készségessé Egyházad tagjait a kereszt hordozására és a kegyelem
közvetítésére!*
Hívek: Kérünk téged . . .
3. *Keresztedből fakadjon béke és egyetértés minden nép számára!*
Hívek: Kérünk téged . . .
4. *Egyesítsd szenvedéseinket megváltó szenvedéseddel, hogy egyek lehessünk
veled a mennyei boldogságban is!*
Hívek: Kérünk téged . . .
5. *Megváltó kereszthalálod által adj örök életet az elhunyt híveknek!*
Hívek: Kérünk téged . . .
Pap:* Urunk Jézus, te vonakodás nélkül vállaltad a kereszthalál gyötrelmét
néped üdvösségéért. Taníts meg minket az áldozatos szeretetre, hogy részünk
legyen az örök dicsőségben! Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.*
Hívek: Ámen.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220410/84366148/attachment.html>