[Grem] Ma Páli Szt. Vince áldozópap ünnepe / dr. Diós István

[Emoke Greschik]

 Testvéreim! *Páli Szent Vincében az Úr adott egy szentet, aki a 17. század
első felében, akkor Európa legnagyobb városában, Párizsban odatette,
odaélte nemcsak az Egyház, hanem mindenki elé az irgalmas, krisztusi
szeretetet.*
*1581 és 1660 között, 80 évig élt itt a földön. **Alig múlt 20 éves, amikor
pap lett*. *Nagyon szegény családból származott,* s amikor Párizs
külvárosában kapott egy lelkipásztori helyet, természetes lett volna, hogy
megpróbál gyökeret verni, azután némi kis jövedelemre szert tenni és
segíteni az otthon maradottakat, a családot. – És nem ez történt.
*Vincében kicsi korától kezdve, még otthon, a nyomorúságban is, volt érzék
a másik ínségének a meglátására*.* Élt benne valami istenadta segíteni
akarás*. *Papként először az tűnt föl neki, **hogy ott a város peremén
mennyire magukra hagyatottan* *élnek az emberek.** Se **tanítójuk*,* se *
*orvosuk*, tulajdonképpen *papjuk* *sincs, úgy élnek, mint a pogányok...
majdnem mint az állatok.*
*Egyik este, későn ment hazafelé, **és rettenetes perlekedést, kiabálást *
*hallott.* Közelebb érve kezdte megérteni* a sötétben két, kegyetlen
gorombasággal vitatkozó **nő *szavait. *Az egyik valami gyereket követelt
vissza, a másik pedig rikácsolva ordított, hogy nem adja.* Hozzájuk érve
látta, hogy az egyik lenn áll az utcán, a másik az emeleti ablakból kiabál. *Az
utcán lévő asszonyt Vince megpróbálta lecsillapítani, és megkérdezte, mi a
baj? Az elmondta neki: „Én, nyomorult, megszültem egy gyereket és nem
tudtam róla gondoskodni, ezért kitettem az utcára. Az a gyerek most már
három éves, és megtudtam, hogy ennél az asszonynál van, ott fönn az
emeleten. És ez az asszony egy „angyalcsináló”, aki elemészti a
kicsinyeket, akik hozzá kerültek, de amelyik erősebb, azt fölneveli, és ha
lány, akkor prostituált lesz, ha fiú, akkor rabszolga lesz belőle, mert
eladja.”*
*Vincét ez anyira megdöbbentette, hogy ettől kezdve minden erejével a
nyomorultak felé fordult és segítette őket.*
*Vince nem akárki volt, mert mint papra fölfigyelt rá **a királyi
udvar. **Nagyon
előkelő emberek keresték **mint gyóntatót, vagy hallgatták mint
igehirdetőt. **És neki megadatott az a kegyelem, hogy **a gazdagok szemét* *is
rá tudta nyitni a nyomorultakra. Segítőkész lelkeket meg tudott szervezni,
olyannyira, hogy szerzetesrend lett a szegényeket segítő és segíteni akaró
lányokból, özvegyekből.*
Mint Szent Mártonban és Árpádházi Szent Erzsébetben, *Vincében *is az
önmagával nem törődő, a szegényt nem egyszerűen szociális meggondolásból
segítő – hanem *a szenvedőben Jézus Krisztust látó – szentet ünnepeljük.**
Akiről tudunk egy olyan esetet is, ami Kolbe Szent Maximiliánhoz teszi
hasonlóvá.*
Történt, hogy az udvarnál lévő összeköttetései révén *Vince lett a királyi
gályáknak a főlelkésze*.* Ezeken a gályákon sínylődtek a gályarabok.**
Észrevett a rabok közül valakit, aki kirítt **a többiek **közül.* *Vince
látta, hogy ez nem* *gyilkos, **nem** rabló, gonosztevő, *és megkérdezte,
hogy került ide? *Kiderült, **hogy valamelyik haragosa bevádolta,
megrágalmazta, elítélték, és itt van **teljesen ártatlanul.* –* Akkor Vince
odament a hajóskapitányhoz, és azt mondta neki: cserélj ki engem ővele. *–*
A kapitány *nem vitatkozott, neki nem az elítélt személye volt a fontos,
hanem csak a gályarabok száma:* a rabot elengedte, Vincét pedig**
odaláncolták a gályapadhoz. *– *Hetekbe telt, amíg Párizsban nem találván
őt, egyszer csak valaki jelezte, hogy* a *Vince* *egy gályán van.* Nem
tréfából... ezt ő halálosan komolyan gondolta.
*Ránk hagyta, mindegyikünkre, nemcsak a saját vincés nővéreire – akik
Budapesten fönn, a Ménesi úton élnek itt nálunk –, meg nemcsak a
lazaristákra, papokra, mindegyikünkre ráhagyta a példát és sürgető kérést:
a felebarátodban vedd észre a szenvedő Krisztust; vagy ha a felebarátod nem
szenved, vedd észre, hogy benne Krisztust szeretheted*,* Neki szolgálhatsz.
Mert nem igaz vallásosság az, ha valaki fennen hirdeti magáról, hogy én
keresztény vagyok, ilyen-olyan-amolyan tökéletes vagyok – de a
felebarátomat utálom, a férjemet is, pedig szentségi házasságban élek
vele... – vagy ne adj Isten, már el is váltam tőle, mert utáltam.*
*Szeretni a másik embert, azt a konkrét, melletted lévő másik embert,
minden nyomorúságával együtt – legyen az testi betegség, akármilyen hiba,
bármi az égadta világon – úgy szeretni, ahogyan van, ez a keresztény, ez a
krisztusi szeretet. Ami persze nem könnyű.*
*Ezért ezen a napon az Egyház fohászkodik, és mi is fohászkodjunk **Szent
Vincéhez, hogy segítsen nekünk **bátornak lenni, észrevenni a másikat,
minden nyomorúságával együtt, azután segíteni. S megköszönni az Úr
Krisztusnak azt, hogy mellénk is mindig adja azt a felebarátot, aki – ha
szükségünk van rá – segít nekünk. Amen.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210927/9747e4fb/attachment.html>