[Grem] Korzenszky Richárd OSB Ég és föld között című kiállítása a Semmelweis utcában

[Rita Kunsay-Sipos]

Az a fontos, ami mögötte van – Korzenszky Richárd OSB Ég és föld című
fotókiállításáról
MEGSZENTELT ÉLET <https://www.magyarkurir.hu/megszentelt-elet> – 2021.
szeptember 3., péntek | 20:42
<https://www.facebook.com/sharer/sharer.php?u=https://www.magyarkurir.hu/hirek/az-fontos-ami-mogotte-van-korzenszky-richard-osb-eg-es-fold-cimu-fotokiallitasarol>

<https://twitter.com/intent/tweet?text=Az%20a%20fontos,%20ami%20m%C3%B6g%C3%B6tte%20van%20%E2%80%93%20Korzenszky%20Rich%C3%A1rd%20OSB%20%C3%89g%20%C3%A9s%20f%C3%B6ld%20c%C3%ADm%C5%B1%20fot%C3%B3ki%C3%A1ll%C3%ADt%C3%A1s%C3%A1r%C3%B3l&url=https://www.magyarkurir.hu/hirek/az-fontos-ami-mogotte-van-korzenszky-richard-osb-eg-es-fold-cimu-fotokiallitasarol>
 12
Szeptember 2-án nyitották meg Korzenszky Richárd OSB emeritus tihanyi
perjel fotókiállítását Budapesten, a Semmelweis utcai Kolta Galériában.

Óriásinak látszó katicabogár araszol kifelé egy szép fehér virág szirmáról,
hogy újra lendületbe jöjjön és elrepülhessen szabadon a nagyvilágba. Mi ez,
ha nem a szabadság szimbóluma, a természet nyújtotta szabadságé, amely ma
olyan sokszor kerül szóba, a teremtett világ védelmében. Amint belépünk a
Semmelweis utcai Kolta Galériába, ez az első kép jobbra, amely szembeötlik
a látogatónak. Pedig ez csak egy egyszerűnek mondható makro felvétel, de
csak első ránézésre, elkapni a pillanatot már korántsem olyan egyszerű.
Sok-sok megfigyelést és főleg türelmet igénylő foglalatosság a fényképezés,
még akkor is, ha az ember hobbifényképész, mint amilyen Korzenszky Richárd
bencés szerzetes, emeritus tihanyi perjel.

Szeptember 2-án, csütörtökön már fél 6 előtt gyülekezni kezdtek a kiállítás
megnyitására érkező vendégek, meghívottak, a művészet iránt érdeklődők.
Korzenszky Richárd OSB mintegy negyven színes, nagyméretű fotográfiájának
bemutatójára készült. Jókedvűen fogadta az érkezőket, a sok arc között
ismerősöket is lehetett látni, jöttek olyanok is, akik a Háló Közösségi és
Kulturális Központ – S4 rendezvényire és kiállításaira rendszeresen el
szoktak jönni.

„A fényképezés hozzátartozik az életemhez. Több mint hatvan éve. Már
diákkoromban rácsodálkoztam a természetre. Osztálytársaim mondogatták: azt
fényképezem, hogyan nő a fű…

Nem vagyok fotóművész. Látni vágyok, nem csupán nézni. A fényképezés ehhez
segített és segít ma is: meglátni a látszólag jelentéktelen dolgok mögött
rejtőző mélyebb valóságot.

Amikor vállalom a »nyilvánosságot«, azért teszem, hogy arra indítsak
másokat: ne csak nézzenek, hanem lássanak. Vegyék észre a körülöttünk lévő
csodát” – olvashattuk a kiállításon Korzenszky Richárd ars poeticáját.

A bencés szerzetes képeinek fő témája a madárvilág. Joggal, hiszen ki ne
akarna szárnyalni? A másik, sokszor szereplő motívum a napfelkelte és a
naplemente. De ezekről majd később…

A Galéria művészeti vezetője, Katkó Tamás fotóművész, művészeti tanácsadó
köszöntötte elsőként a közönséget. Majd a Háló Közösség nevében Szeibert
András szólt az egybegyűltekhez. „A Háló több mint harminc éve szervez
találkozókat, fontos, hogy kapcsolatok jöjjenek létre, alapvető terepünk a
Katolikus Egyház, de ökumenikusak vagyunk, színes társaság a miénk. A
magyar és az egyetemes kultúra számunkra fontos, és olyan közegnek
gondoljuk, ahol párbeszéd jöhet létre az emberek között, függetlenül
világnézeti hovatartozásuktól.”

Azt is megtudhattuk, ki volt a névadója a Kolta Galériának: Kolta Magdolna,
aki a Mai Manó Ház kurátora, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatóhelyettese
volt, és 2005-ben, fiatalon meghalt. Az alapítók számára nyilvánvaló volt,
hogy róla nevezzék el a Galériát.

Majd a vendégek egy pohár bor elfogyasztása után helyet foglaltak a
székeken, és beszélgetés kezdődött a fotós, Korzenszky Richárd és a *Magyar
Nemzet* újságírója, Ditzendy Attila között.

A beszélgetés nemcsak a kiállításról szólt. Azt mondhatnánk, itt sokkal
inkább egy életútinterjú készült. Hamar kiderült, hogy Korzenszky atya
nagyon korán, már a gimnáziumban megszerette a fényképezést. Amikor arról
kérdezte a moderátor, miért lett szerzetes, azt válaszolta: „Miért lettem
szerzetesnövendék és miért nem állatorvos, mint a családban az elődeim?
Vagy miért nem valamiféle filmes? Azt egyedül az Úristen tudja megmondani.”
Mivel pannonhalmi diák volt, azt mondta: „Úgy éreztem, Pannonhalmán olyan
emberekkel találkozom, akik a helyükön vannak. Semmi rendkívüli nem
érintett meg. Pannonhalmának van szelleme. Tihanyban is ezt éreztem, hogy
van genius loci.

Miért lettem szerzetes? Azért, mert egyszerűen úgy éreztem, hogy helyem van
itt.”

Amikor egykori osztálytársaival találkozik, meg szokták tőle kérdezni,
leginkább a nemrég elhunyt Jankovics Marcell: „Korzikám, van még fűnövés?”
(Korzi volt az iskolai beceneve.) Mert, hogy „a Korzi azt fényképezi,
ahogyan nő a fű” – szokták mondogatni, utalásképpen a bencés szerzetes
természetben készült fotóira.

A fényképezés tudományáról figyelemre méltó gondolatokat mondott Korzenszky
atya: „Eleinte fotóztam az osztálytársaimat, róluk felvételeket csináltam.
Én különbséget teszek a felvétel, a kép és a fotó között. Valamikor régen,
amikor elkészítettem az első színes diát, akkor az első harminchat kockás
tekercsből szinte minden kép jó volt. Aztán a harmadik-negyedik sorozatnak
csak a fele, aztán amikor már komolyabban fényképeztem, örültem, ha a
tekercsen van* egy* fotó. Egy zarándokúton készítek körülbelül kétezer
felvételt. Ebben a kétezerben van talán kettőszáz, amire azt mondom, hogy
kép, és van talán egy vagy kettő, amire azt mondom, hogy fotó.”

A további beszélgetés során szóba kerültek Korzenszky Richárd szentföldi
utazásai, volt belőlük legalább tizenhárom.

„Hagyjuk, hogy hasson” – idézte egyik pannonhalmi tanár kollégáját. – Nem
az a fontos ilyenkor, hogy ki tud többet Izraelről,

nem ez a zarándokút lényege, hanem elmenni, ott lenni, fölnézni, érezni a
szelet, a forróságot, vagy belekeveredni egy homokviharba.

Amikor megkérdezem a zarándoktársakat egy utótalálkozón, hogy mi volt a
legemlékezetesebb az út során, épületet szinte senki nem nevez meg.
Ellenben megnevez tájat, a Jordánt, a sivatagot, megnevezi esetleg a
Holt-tengert, a virágokat, a magasra nőtt pálmát. Amikor zarándokutat
tervezünk, arra törekszünk, hogy minél több természetélmény legyen benne,
ahol fel tudjuk idézni azokat az eseményeket, amelyek valahol ott
történtek, nem biztos, hogy pontosan kiszámítható, hogy hol, valahol mégis
ott, ezen a földön.

A mostani kiállítása kapcsán így fogalmazott Korzenszky Richárd: „Ki-ki lát
benne, amit lát, mindenki lássa meg a mögöttest, akinek szeme van.

A fotó attól lesz fotó, hogy nem arról szól, amit látok, hanem arról, ami
mögötte van. Minden művészetnek valójában ez a lényege. Minden, ami van,
nem önmagában létezik, hanem egy viszonyrendszerben.

Például a Hold előtt egy pók, mi az? Semmi. Illetve átfúrja a Holdat a
repülő kondenzcsíkja. Mi az? Semmi. Lássak bele és olvassak ki belőle, amit
akarok. Én nem írok képaláírásokat. Beszéljenek a képek önmagukért. Azért
merek a nyilvánosság elé állni a képekkel, mert hátha van egy-két olyan
kép, amin valaki elgondolkodik.”

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról szólva a nyugalmazott tihanyi
perjel elmondta, hogy nagyszerű lehetőség arra, hogy megmutassuk
ország-világ előtt, hogy számunkra van valami közös, valami fontos. És azt,
hogy vagyunk. Nagy jelentősége van a tömegrendezvényeknek.

Közösség élmények nélkül nem létezik.

Közösség papíron nincs és interneten sincs, és zoomolni sem lehet,
beszélgetni persze igen, információkat továbbadni, de hogy igazán érezzünk
valamit, azt, hogy valamiért együtt vagyunk, arra nem alkalmas. Valami
közünk van egymáshoz, valami összeköt minket. Az kellene, hogy ez nemzeti
szinten is érzékelhető legyen, határok nélkül.

Korzenszky Richárd OSB *Ég és föld között* című kiállítása szeptember 24-ig
látogatható hétköznap 10 és 18 óra között, valamint az esti programok ideje
alatt a Budapest Semmelweis utca 4. szám alatt található Kolta Galériában.

*Szö*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210904/8906eb94/attachment.html>