[Grem] Borvendég Zs: A gyilkosokról végre mondjuk ki, hogy bűnösök - Az elszámoltatás és az igazságtétel elmaradása az igazi probléma, nem az ügynöklista hiánya

[Emoke Greschik]

 Borvendég: A gyilkosokról végre mondjuk ki, hogy bűnösök

https://vasarnap.hu/2021/09/04/borvendeg-a-gyilkosokrol-vegre-mondjuk-ki-hogy-bunosok/

Még a legfőbb gyilkosokról sem sikerült kimondani, hogy bűnösök. Péter
Gábor ágyban párnák között halt meg. Biszku Bélának addig húzták-vonták a
tárgyalását, hogy végül ne kelljen kimondani az ítéletet ellene. Az
elszámoltatás és az igazságtétel elmaradása az igazi probléma, nem az
ügynöklista hiánya – Borvendég Zsuzsanna történész a Magyarságkutató
Intézet munkatársa.
*– A rendszerváltozás előtt hogyan működtek a magyar titkosszolgálatok?*

– A technikák, módszerek ugyanazok voltak, mint ma, legfeljebb a
technológia változott. A lényegi különbség a célokban áll:

*egy diktatúra és egy demokratikus berendezkedés más feladatra használja
ezen szervezeteit.*

A titkosszolgálatot mindig a politika irányítja, vagyis a fennálló hatalom
megvédése a célja. Értelemszerűen egy diktatúrában a diktátor határozza meg
a titkosszolgálat feladatait, és ezek ritkán esnek egybe a nemzet
érdekeivel, sőt gyakran éppen azzal ellentétesek.
<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/09/VTF_2926-1-scaled.jpg>

*Borvendég Zsuzsanna a Magyarságkutató Intézet történésze (Fotó: Vermes
Tibor)*

A rendszerváltás előtt a kommunista párt, azon belül is *Rákosi
Mátyás* és *Kádár
János *akaratát szolgálta ki az állambiztonsági apparátus.

*A legfőbb ellenségeiket nem idegen hatalmakban találták meg, hanem saját
állampolgáraik között, vagyis a titkosszolgálat és a politikai rendőrség
feladatai összemosódtak.*
<https://vasarnap.hu/2021/09/04/borvendeg-a-gyilkosokrol-vegre-mondjuk-ki-hogy-bunosok/vakcinainfo.gov.hu>
hirdetés
*– Mennyit számított ebben az a tény, hogy 1990-ig szovjet katonák
állomásoztak Magyarországon?*

– A magyar hírszerzés a szovjetek alárendeltségében működött, a legfőbb
politikai megrendelő a Nagy Testvér volt, vagyis elsősorban egy idegen,
megszálló hatalom érdekeit szolgálta ki. Ez tulajdonképpen hazaárulásnak is
minősíthető, de a bűnösöket azok között kell keresni, akik a rendszert
üzemeltették. Az állambiztonság a pártállam magánhadserege volt, közvetlen
pártirányítással működött.

*Egy titkosszolgálat nem önjáró, a politika irányítja.*
*– Kik és hogyan kerültek be a rendszerbe? *

*– *Ez időben erősen változott. A hatvanas évek elejéig az ideológiai hűség
számított inkább, nem az alkalmasság. Akkor mindenféle iskola, nyelvtudás
nélkül jelentős karriert lehetett befutni akár a hírszerzés területén is.

*Hogy kiket vonzott akkor ez a pálya?*

Gyakran a csőcseléket, a torzult személyiséggel rendelkezőket, az
erőszakoskodókat, akik visszaéltek a hatalommal, ami a „hivatallal” járt.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy ezek a szervezetek vonzották a
devianciát, különösen a Rákosi-rendszer idején.

*Az „ősgarnitúra” tehát politikailag elkötelezett kommunistákból állt, akik
azonosultak a rendszerrel és hittek benne.*
<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/09/fortepan_210484.jpg>

*Éberség elvtársak! Képünk illusztráció. (Forrás: Fortepan.hu)*

A ’70-es évektől ez már megváltozott. Feltűntek a képzett, nyelveket
beszélő fiatal tisztek. A ’80-as évekre a hírszerzés az állambiztonságon
belül egy komolyan vehető szakmai tudással rendelkező szervezet volt. A
rendszerváltásra egy mondhatni profi titkosszolgálati szervezet épült ki
hazánkban.

*– Ez a jól működő hírszerzés mikor döbbent rá arra, hogy jelentős
politikai és gazdasági változások fognak történni a térségben? *

– Ezt az iratok alapján nehéz megmondani, de *Mihail Gorbacsov* 1985-ös
hatalomra kerülésétől már nagyon sok minden érzékelhető lehetett egy
titkosszolgálati középvezető számára is. 1988-ra teljesen egyértelművé
vált, hogy a hírszerzésnek már egészen más irányokra kell fókuszálnia, mint
korábban.
*– Ez az átállás nem lehetett könnyű.*

– Nem is volt az. Jelentős nehézséget okozott, hogy Magyarország még mindig
a Varsói Szerződés és a KGST tagja volt, a pártvezetés még ebben a
keretrendszerben gondolkodott. Ennek megfelelően elsősorban a NATO és a
kapitalista országok elleni hírszerzés volt továbbra is a kijelölt feladat,
miközben a változó világ egészen más kihívásokat támasztott.

*A rendszer instabillá vált a térségben és a magyar titkosszolgálati
vezetők felismerték, hogy szemléletváltásra van szükség még akkor is, ha a
politikától erre nem kaptak utasítást.*

<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/09/fortepan_207288.jpg>

*Kik irányították a hálózatot? Képünk illusztráció. (Forrás: Fortepan.hu)*
*– Mi volt ekkor a magyar titkosszolgálat legfontosabb feladata?*

– Elsődlegesen az, hogy a szomszédos államokban lévő magyar kisebbségek
védelmét megszervezze. Hihetetlennek tűnik, de Erdély területén nem volt a
magyar állambiztonságnak hálózata, mert a hazai kommunista vezetők –
amellett, hogy nem is volt fontos számukra a külhoni magyarság –
betartották azt a szovjet direktívát, hogy a szocialista „testvérországok”
egymás ellen nem kémkedhetnek.

*Ők voltak az egyetlenek, akik ezt komolyan vették, így a semmiből kellett
felépíteni a hálózatot, hogy a magyar hírszerzés jelen legyen az
elszakított területeken.*

Emlékezhetünk, ekkor kezdődtek Romániában a falurombolások, *Ceaușescu*
csapatmozgásokat rendelt el Dél-Erdélyben, és fennállt a lehetősége, hogy
akár fegyveres konfliktus is kitörhet. Az Erdélyben élő magyar közösségek
veszélybe kerültek, a magyar titkosszolgálat pedig nem volt ott, hogy első
kézből értesüljön, hogy tájékoztassa a politikai vezetőket, hogy
megoldásokat találjon a fenyegetettségre. Ekkor a hírszerzés önjáró módon
kezdte megszervezni a saját hálózatait a határon túli területeken.
*– A rendszerváltozás után mindenki az ügynök-listákat követelte az éppen
aktuális hatalomtól. Mennyire megtévesztő ez a hozzáállás?*

– Eléggé, ugyanis a rendszerváltás után bűnbakként dobták be az ügynököket,
hogy eltereljék a figyelmet a lényegről.

*Ma is azt várják sokan, hogy az aktuális kormány egy ügynöklistát adjon a
közvélemény kezébe. *

Ilyen összesítés sohasem létezett. A források, az adatbázisok igencsak
hiányosak, vagyis soha nem fogjuk megtudni, pontosan kik voltak
beszervezett ügynökök. Az adatok döntő többségét megsemmisítették, ezért
számomra erkölcsileg is aggályos lenne a meglévő adatok alapján egy listát
összeállítani.

*– Hogyhogy? *

– Kik kerülnének fel arra a listára? Azok, akiknek az anyagát direkt
meghagyták nekünk, hogy csámcsogjunk rajta? A hiányok nem véletlenül és nem
véletlenszerűen keletkeztek.

*Valószínűleg éppen azoknak az ügynököknek az aktáit semmisítették meg,
akik a legtöbbet ártottak, és a „kishalak” kerülnének pellengérre.*
<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2021/09/fortepan_74151.jpg>

*SZDSZ-esek egy felvonuláson. Képünk illusztráció. (Forrás: Fortepan.hu)*
*– Komoly különbség volt ezek szerint ügynök és ügynök között.*

– Igen. Voltak, akik valóban egyéni haszonszerzésből jelentették fel,
súgták be ismerőseiket – hozzátartozóikat is akár. Az ő cselekedetük
elítélendő, nincs mit szépíteni rajta. Az ügynökök jelentős része azonban
nem önként és dalolva kollaborált. Olyan kiszolgáltatott és védekezni
képtelen emberek voltak, akiket az állambiztonság kihasznált, zsarolással
és más eszközökkel kényszerített arra, hogy együttműködjenek a kommunista
hatalommal. Ezek az emberek legtöbbször nem is ártottak senkinek, nem adtak
használható adatot az állambiztonság kezébe, de megvetés kíséri őket,
holott valójában ők is a rendszer áldozatainak tekinthetők.
*– Persze áldozat és áldozat között is van különbség. *

– Igen, ezeket az embereket egy terrorszervezet megalázta és felhasználta,
ha most mi is válogatás és különbségtétel nélkül szolgáltatjuk ki őket a
közmegvetésnek, mennyivel vagyunk jobbak az ávósoknál? Az egyetlen megoldás
a történeti kontextusba ágyazott feltárás, ez pedig a történészek feladata,
nem a politikáé. A még minősített iratok kutathatóvá tétele viszont
politikai akarat kérdése, ezen a téren még tényleg van mit tenni.

*Az ügynök-kérdés tehát rendkívül bonyolult, és ez nem mismásolás.*

Nem véletlen az sem, hogy az „ügynökaktákat” folyamatosan lebegtetik,
állandó politikai adunak számít a mindenkori ellenzék kezében. 1990 után
gyakorta zsarolásra, lejáratásra használták fel, később pedig jokerré vált,
amit mindig be lehet dobni, ha valamiről el kell terelni a figyelmet.
Közben a hálózat valódi irányítóival, működtetőivel alig foglalkoznak.

Ráadásul ott vannak az állambiztonsági hálózat egyéb tagjai, akik nem
kényszerből tették, amit tettek: *a titkos munkatársak,* a *hivatalos
kapcsolatok*, a *megnyertek*. Az ő erkölcsi felelősségük már majdnem a
hivatalos állományéhoz fogható, és belőlük verbuválódott a „továbbélő
hálózat” is a rendszerváltás után. És mi van a korábbi rendszer
haszonélvezőivel: a tanácselnökökkel, tsz-elnökökkel, párttitkárokkal,
vállalatvezetőkkel stb.? Az ő állampárti szerepükhöz miért nem társul olyan
társadalmi megvetés, mint az ügynökökhöz, holott többségük – korábbi
pozíciójuknak köszönhetően – a rendszerváltásnak is a nyertese lett?

*Még a legfőbb gyilkosokról sem sikerült kimondani, hogy bűnösök.*

Gondoljunk csak bele, hogy *Péter Gábor* ágyban párnák között halt meg. *Biszku
Bélának* addig húzták-vonták a tárgyalását, hogy végül ne kelljen kimondani
az ítéletet ellene. Az elszámoltatás és az igazságtétel elmaradása az igazi
probléma, nem az ügynöklista hiánya.



*Tóth Gábor*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210904/6d926d36/attachment.html>