[Grem] A minap a listának is témát adó "finomkodás" ellentmondásairól / marosvásárhelyi róm.kat. plébános

[Emoke Greschik]

 A cikket, a listáról már leiratkozott, Orbán Viktort és a
keresztény-konzervatív oldalt  nem eléggé finomszavúnak tartó volt
K.Lttagnak, H. Tamásnak is továbbítom.
Finomkodunk
Sebestyén Péter <https://katolikus.ma/author/s-peter/>
https://katolikus.ma/finomkodunk/

Évek óta figyelem a jelenségek folyását. Egyre hajmeresztőbb fordulatokat
vesznek a dolgok, miközben minket is alakítanak. Megértőbbek, elnézőbbek,
megbocsátóbbak, részrehajlóbbak leszünk. Dübörög az érzékenyítés, s közben
már azt is fülön csípjük, aki hangját felemelni merészeli. Mindent át kell
beszélni. Bizottságokat kell alakítani. Fel kell jelenteni. Ki kell
vizsgálni. Szankciókat kell alkalmazni. El kell különíteni. Át kell
nevelni. Botrányt kell gerjeszteni. De hozzá nem nyúlhatsz. Ő
érinthetetlen. Ha összevonod a szemöldököd, máris megtelik a nadrág,
elpityeredik és felmondással fenyeget. Lassacskán ez lesz a leghatásosabb
nyomásgyakorlás. Akárcsak az oltatlanok esetében… Ha kötelességeire
figyelmezteted, az ombudsmanhoz szalad. Nem várhatsz el tőle teljesítményt,
a munkaköri leírás betartását, nem utasíthatod, nem kérheted számon. Nem
bosszanthat fel tehetetlenségével, nyegleségével. Ha nincs nála a
maroktelefon, oda a tudás, az intelligencia, az életrevalóság. Érzékeny
szíve mindenre megsértődik, és pszichológusért kiált. Most megkapta. A
lélekbúvár állítólag ezzel tesztelte a fiatal tanítványok tűrőképességét.
Azt, hogy mennyire bírják a gyűrődést. Pedig akkor, a szünetben nem is volt
kikelve magából.

És jön a médiában felhangosított káráló erkölcsi-lélektani zuhatag:
tönkretették az ártatlan tanítványok lelkületét. Nem való a nyugger a
fiatal nemzedékek nevelésére. Jöjjön a lájtosabb, az új. Jöjjön a
világbéke. Amerikában biztos, hogy eddig már meghurcolták volna. Eközben
lehet, hogy az egész csak egy szokásos szabadelvű trükk, a mindent
megengedés torz tükre. Mert bárkit fel lehet jelenteni, kiposztolni,
hangját rögzíteni, levideózni és csámcsogni rajta. Könnyebb lenézni az
öregeket, akiknek elegük volt a szekus feljelentésekből.  És hát kell a
heti botrány a netes portálokra, a műveltség és a finomlelkek
fellegvárában. Most ezzel tartjuk kordában a társadalmat. Jaj, szegények,
jaj nehogy. Az elkényelmesítő városiasodás, a nebántsvirág angyallelkű
barbi kinevelése sikeres lett. Lám már tetten is érhető. Az angol
jövevényszavak mindent leszűkítő vagy mindent felhígító világuralmában nem
bűn a csúnya beszéd, csak nem szép. Ha meg nincs Isten, akkor a káromkodás
miért sérti a szép lelkeket? Most már nemcsak, hogy nincs erőszak, nemcsak
„gender” meg „mitú” létezik. Most már a csúf beszéd, a durvaság is botrány,
miközben a nagy szabadságban mindent (is) lehet. Persze eddig is az volt,
csak most hirtelen sürgős lett a tisztogatás? Vagy éppen ez a globalizáció
diktatúrája?

A mindent megengedés határait kitoljuk, az ingerküszöböt leszorítjuk, a
toleranciaszint az egekben. De akkor hol a szívósság, a nehézségek
elviselése, a türelem, a fájdalom- és tűrésküszöb? Óvónéninek rossz napja
volt, s akkor futunk haza harmincévesen anyukánkhoz? Pedig egy kapcsolatnak
mi minden feszültséget, konfliktust, drámai összefeszülést ki kell bírnia.
Mert az agyondédelgetett fiatal azt hiszi, ő sohasem üti meg a bokáját az
életben. Neki mindent tálcán felkínálnak, vele mindenütt szépen beszélnek.
Előtte nem fogják csattogtatni az ajtót, vagy földhöz vágni a polcon
porosodó nippet. Mert jogos lehet elvárni, hogy a másiknak legyen önuralma,
és válogassa meg a szavait, de az is jogos elvárás önmagunkkal szemben,
hogy tanuljunk meg elviselni. Ne szisszenj, minden kis szilánkhoz – tanítja
a költő! Viseljétek el egymást, szeretetben – kéri az apostol. Ez mindkét
félre érvényes. Az életben sok mindent ki kell bírni, el kell tűrni. Minden
apróságért nem szaladhatunk jogorvoslatért a bíróságra. Teher alatt nő a
pálma.

Egyik gyónómnak azt ajánltam penitenciaként, ha ideges, ha felbosszantotta
vagy felháborítja valami vagy valaki: ne az Istent szidja. Vegyen az orosz
piacon egy fazakat, és vágja jó mérgesen a földhöz, akár többször is.
Közben meg mondogassa: *„Azt a tolvaj Szibériáját ennek a kegyetlen
demokráciának!”* … Aztán járjon egyet a ház körül, lélegezzen mélyeket,
sóhajtson: *„Édes Jó Istenem, segíts meg!”*

Egy év múlva hálálkodva jött vissza:

*Plébános úr, Isten tartsa meg. Bevált!*
Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges,
vagy görgess lejjebb és kattints a hozzászólás gombra.)

Kapcsolódó témák:érzékenyítés <https://katolikus.ma/cimke/erzekenyites/>
gyónás <https://katolikus.ma/cimke/gyonas/>kiemelt
<https://katolikus.ma/cimke/kiemelt/>közélet
<https://katolikus.ma/cimke/kozelet/>politika
<https://katolikus.ma/cimke/politika/>társadalom
<https://katolikus.ma/cimke/tarsadalom/>világ
<https://katolikus.ma/cimke/vilag/>
Sebestyén Péter <https://katolikus.ma/author/s-peter/>

peterpater.com | Római katolikus pap, a marosvásárhelyi Szent Imre templom
plébánosa. Önéletrajza itt <http://peterpater.com/content/hu/Oneletrajz>
olvasható.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20211116/fc334a4f/attachment.html>