[Grem] A Schönstatt Családakadémia hálaadó szentmiséje és diplomaosztója a Mátyás templomban

[Emoke Greschik]

 A Schönstatt Családakadémia hálaadó szentmiséje és diplomaosztója a
Mátyás-templomban
Hazai <https://www.magyarkurir.hu/hazai> – 2021. november 13., szombat |
20:55
https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-schonstatt-csaladakademia-halaado-szentmiseje-es-diplomaosztoja-matyas-templomban
26
November 13-án, szombaton délelőtt Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok
lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök
mutatott be diplomaosztó, hálaadó koncelebrált szentmisét a budavári
Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templomban, a magyarországi Schönstatt
Családmozgalom szervezésében. A püspökkel együtt misézett Süllei László, a
templom plébánosa és Nagy Sándor káplán.

A szentmisén hét házaspár kapta meg hivatalosan is családtréneri oklevelét.
A házaspárok az elmúlt két évben a Schönstatt Családmozgalom részeként
működő Családakadémia képzést végezték el.

A szentmise elején a Családakadémia elnök házaspárja, Fehér Zoltán és Mária
köszöntötte a püspököt és a vele koncelebráló két lelkipásztort. Nagy
megtisztelteltetésnek nevezte, hogy innen, a budavári
Nagyboldogasszony-templomból indulhatnak küldetésükre a Családakadémia 17.
évfolyamában végzett házaspárok. Azért is szép ez, mert a Családakadémia a
Schönstatt lelkiségi mozgalom ága, mely egy máriás lelkületű mozgalom.

Hálát adtak Istennek, hogy a kétéves képzés megvalósulhatott a járvány
időszaka alatt is. „A Szűzanya gondviselő szeretete által” a nehézségek
ellenére mindvégig áldás kísérte az évfolyam munkáját. Az elnök házaspár
nagyon szépnek nevezte, hogy ez az évfolyam a nemzetközi eucharisztikus
kongresszus évében kap diplomát. Reményüket fejezték ki: ők is
hozzájárulnak ahhoz, hogy az általuk megélt keresztény értékek
továbbadásával a családok életében egyre inkább élővé legyen Krisztus, aki
ugyanúgy jelen van a házasság szentségében, mint az Oltáriszentségében.



Cserháti püspök emlékeztetett rá: ma van a magyar szentek és boldogok
emléknapja, akik életpéldájukkal napjainkban is tiszta utat mutatnak az
emberi kiteljesedés és megdicsőülés felé vezető krisztusi úton. Ebben az
ünnepi szentmisében most különösen is a magyar szentek és boldogok
pártfogásába ajánljuk a keresztény családokat, és Isten áldását kérjük
minden olyan célkitűzésre, amely a keresztény családi élet megújulását
szolgálja az egyetértés, a krisztusi hit és a szeretet szellemében. Ez a
szentmise egyben az Óbudaváron létrehozott Családakadémia 17. évfolyamának
küldetésünnepe is. Ez azt jelenti, hogy a házaspárok, akik sikeresen
befejezték a Családakadémia kétéves tanfolyamát, a szentmise végén
ünnepélyesen átveszik diplomájukat és rövid ismertetőt tartanak kedvenc,
családi élettel kapcsolatos témájukról.

*

*Az evangélium Jézus hegyi beszédének nyolc boldogságra vonatkozó
tanításából hangzott el (Mt 5,1–12). A homíliát Cserháti Ferenc mondta.
Szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.*

A bevezetőben már elhangzott, hogy ma azokra a derék férfiakra és nőkre
emlékezünk, akik magyar földön éltek, Isten országában célba értek és
megtalálták az örök boldogságot. Vannak közöttük oltárra emelt, név szerint
is ismert szentek, de vannak olyanok is, akiket névtelenül is tisztelünk,
vagy akiknek még hivatalos boldoggá avatását várjuk. Ők mind a mi
megdicsőült embertársaink, akik életpéldájukkal utat mutatnak az ég felé
vezető úton, ugyanakkor bátorítást jelentenek számunkra, mert rámutatnak
arra, hogy ami nekik sikerült, az nekünk is sikerülhet: szentek és boldogok
lehetünk, elérhetjük életünk beteljesedését: az örök boldogságot.

Ma elsősorban nem a kimagasló, név szerint is ismert, nagy magyar
szentjeinkre emlékezünk, mint például az Árpád-házi nagy szentek, vagy
éppen az utóbbi időkben oltárra emelt boldogok, hanem azok seregére, akik
szülőföldünkön, közvetlen szomszédságunkban jártak-keltek, de olyan
értelmes, szép, keresztény életet éltek, hogy már itt a földön is
kiérdemelték embertársaik tiszteletét és szeretetét. Ők már valóban
hazatértek és célba értek: Isten országában élvezik a megdicsőült szentek
társaságát. Ilyen szent emberek mindig is voltak, és napjainkban is vannak:
léteznek olyan emberek, édesapák és édesanyák, öregek és fiatalok,
egyháziak és világiak, akik teljes szívvel és lélekkel követik Krisztust,
nyomdokában járnak, a közjót szolgálják, csendes szelídségben, békében,
segítőkész és mindig jóságos szeretetben. Közöttük lehetnek esetleg elhunyt
rokonaink, barátaink és ismerőseink is, akiknek egyszerű és irgalmas,
mindig szerető jóságát talán még ma is emlegetjük, mert csupa szív emberek
voltak és embertársaik javát szolgálták. Krisztus képmását öltötték
magukra, és úgy éltek akárcsak az első keresztények, akik mindenüket
megosztották egymással, és akikre ezért ujjal mutogattak korabeli társaik:
nézzétek, mennyire szeretik egymást! Tulajdonképpen ezeket a szenteket
emlegette Szent Pál apostol is, amikor leveleit az Efezusban (Ef 1,1), a
Korintusban (1Kor 1,2), a Filippiben élő szenteknek (Fil 1,1) címezte.

Mai eucharisztikus ünnepségünk azonban célját tévesztené, ha csupán a
múltban révedeznénk, és közben figyelmen kívül hagynánk az emlékezés
üzenetét. A magyar szentek és boldogok emléknapja ugyanis, miközben
felidézi célba ért magyar testvéreink sikeres életét és ennek
beteljesedését az örök életben, egyben felhívás arra, hogy kövessük a
magyar szentek és boldogok példáját, azaz magunk is igyekezzünk szentté és
boldoggá válni Budán és Pesten, vagy bárhol a világon. Hiszen amikor
megkeresztelkedtünk, Jézushoz csatlakoztunk és arra vállalkoztunk, hogy
hozzá hasonlóan szentté válunk. A II. Vatikáni Zsinat arra emlékeztet, hogy
»az Úr Jézus, minden tökéletesség isteni mestere és példaképe, minden egyes
tanítványát (…) meghívta az életszentségre«, és tovább: „Mindenki előtt
világos tehát, hogy bármilyen rendű, rangú keresztény ember meg van híva a
teljes értékű keresztény életre és a tökéletes szeretetre”. De ugyanaz a
zsinat azt is kiemeli, hogy „ez az életszentség a földi társadalomban is
előmozdítja az emberhez méltóbb életmódot”. Ezért „a hívők a tökéletesség
elnyerése végett vessék latba erőiket, amelyeket Krisztus ajándékozásának
mértéke szerint kaptak, hogy az ő nyomában haladva, őhozzá hasonulva és
mindenben megtartva az Atya akaratát, szívvel-lélekkel szenteljék magukat
Isten megdicsőítésének és a felebarát szolgálatának. Így gyarapszik Isten
népének életszentsége, amint ezt az Egyház történetében oly sok szentnek
élete ragyogóan bizonyítja” (LG 40).

Ez a zsinati dokumentum és a mai megemlékezés arra buzdít, hogy magunk is
szent emberek, szent munkások, szent tisztviselők és hivatalnokok, példaadó
családapák és családanyák, tisztaszívű fiúk és lányok legyünk, akik készek
elfogadni Isten országának alkotmányos rendjét, amint ezt elődeink, a
magyar szentek és boldogok is tették, és annak megfelelően is éltek.
Elfogadták és követték Jézus tanítását, amelynek tömör és elvi
összefoglalóját éppen ma hallhattuk az evangéliumban. Jézus ebben a „nyolc
boldogságnak” is nevezett nyolc tantételben leszögezte Isten országának
alapelveit, amelyek azt hirdetik, hogy nem a halott betűk és paragrafusok,
nem a szigorú tilalmak és törvények szívtelen betartása üdvözíti és
boldogítja az embert, hanem a szelídség, a türelem, a jóság, a béke, a
szeretet, tulajdonképpen Isten, aki a szeretet, és minden boldogság
ajándékozója. Boldogságot ajándékoz a szegényeknek, a szenvedőknek, az
éhezőknek és az üldözötteknek éppúgy, mint az irgalmas, a tisztaszívű, és
békességszerző embereknek.

Mindez nagyon is összhangban áll a mai szentmise szervezőinek
célkitűzéseivel, akik jól tudják, hogy Istennek köze van a családi élethez.
Köze van hozzá, mert ő a mi Teremtő Atyánk, aki Jézus Krisztusban közénk
jött, velünk van, és mindnyájunkat meghívott az Isten boldog országába,
amely tudjuk: átöleli az élet minden területét. Kiterjed a családi életre
és ennek minden kapcsolatára, még akkor is, ha napjainkban az Isten Igéje
éppen a családi életben ütközik a legnagyobb akadályokba: nem részletezem,
de gondoljunk a hit továbbadására a családban, a gyermeknevelés mai
nehézségeire, a családtervezésre, a keresztény házasság
felbonthatatlanságára, a válások gyakoriságára, a sírig tartó hűségre, ezek
problémáira, és még hosszan sorolhatnánk.

Mégis szükségünk van „a Csodálatos Tanácsadó, az Erős Isten, az Örök Atya,
a Béke Fejedelme” eligazítására és segítségére. Isten bölcsessége ugyanis
eligazítást, erőt és bátorítást kínál a házastársaknak ahhoz, hogy egy
életen át kölcsönös hűségben, egyetértésben, békében és szeretetben tudják
elfogadni és támogatni egymást földi és örök boldogságuk megszerzésében.
Jól jön az isteni segítség, de jól jön az embertársak támogatása,
tapasztalata és keresztény tanúsága is. A szentségi házasság és a család
Istenben gyökerezik, és mindkettő valóságos remekmű, amelynek létrehozása
mindig komoly felkészülést, ismereteket, tudást és jártasságot igényel.
Ezek elsajátítása, megszerzése nagyon időigényes. Olykor egész életre szóló
és állandó tanulást jelent mindannak elsajátítása, ami szükséges ahhoz,
hogy a családban az „én-te”-ből „mi” legyen, az „enyém-tied”-ből „miénk”.
Mindez egyáltalán nem megy könnyen. Mindennap meg kell küzdeni érte. Isten
segítségével, egymásra figyelve és szeretettel, egymás meghallgatásával és
kölcsönös támogatásával, közös akarattal és szorgalommal mégis
megvalósítható, létrejön az isteni remekmű: az Istenben gyökerező boldog
családi szeretetközösség, amelyre mindannyian epekedve vágyakozunk. Ezért
különösen hálásak vagyunk a családtanfolyamok fáradhatatlan szervezőinek és
mindazoknak, akik az erős keresztény családok harmonikus épségéért, egy
testében és lelkében kiművelt, erős keresztény ifjúságért, és egy lelkében
is megújuló keresztény Magyarországért fáradoznak. Köszönjük az óbudai
Családakadémia munkásságát, és az Úr áldását kérjük nemes küzdelmükre.

Imádkozzunk, hogy a magyar szentek és boldogok közbenjárására, az isteni
szeretet békéje és áldása töltse be minden magyar ember szívét. Isten
ugyanis arra rendelt minket, „hogy Fiának képmását öltsük magukra” (Róm
8,29) és vele együtt eljussunk a megdicsőült szentek boldog társaságába: az
örök életbe.

*

A szertartáson a záróáldás előtt Cserháti Ferenc ünnepélyesen átadta a
Családakadémián végzett hét házaspárnak a diplomát. A házaspárok egy
általuk választott témából vizsgaelőadást tartottak az ősz folyamán, és
ezúttal egy percben ismertették választott témájukat.

Doma Dénes és Judit *Veszekedjünk jól!* címmel saját és mások tapasztalatai
alapján állítják: konfliktus nélkül nincs házasság. Nem mindegy azonban,
hogy a házaspár hogyan kezeli a nézeteltéréseket. Idézték a Schönstatt
alapítóját, Kentenich József atyát: „A házastársi konfliktusok teszik a
házasságot bensőségessé, egészségessé és boldoggá.”

Gidófalvy Elemér és Andrea *Emelkedő zuhanás* címmel sokunk alapélményének
nevezték Dante* Isteni színjátékának* híres kezdősorát: „Az emberélet
útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz utat nem
lelém.” Ám ebben a válságos helyzetben is felismerhetjük, hogy mire hív
minket Isten.

Hóka Szabolcs és Üveges Fanni *Ne a sötétet vigyük ki, hanem a fényt hozzuk
be!* című előadásukban arra figyelmeztettek: életünkben a Szentírás nélkül
a sötétben tapogatózunk, de Jézus a világosság fiává tett minket.

Póczik Róbert és Anita *Újból és újból bontsuk le a falat!* címmel Beller
Tilmann atyát idézik: „A jó házasság nem szerencse dolga, hanem két ember
megfeszített munkájának gyümölcse.”

Surányi József és Tímea előadásának címe: *Egyszerűen nagyszerű.* A
házaspár a mértékletesség erényét és a megkülönböztetés ajándékát kéri,
mert ha a gonosz rosszra nem tud rávenni, a jó túlzásba vitelével is lépre
csalhat.

Török Dávid és Kinga *Itt és most* címmel nagy dolognak tartják, ha valaki
képes a jelenben élni, és igent mondani mindarra, amit az Úristen elé állít.

Szabó Róbert és Ildikó *Ejtsd foglyul a gondolataidat, mielőtt azok ejtenek
foglyul* címmel kiemelik az idő, az imádság, magasztalás és hálaadás
fontosságát. „Legyenek céljaid, de élj a mában és légy alázatos!”

Az elhangzottakra reagálva Cserháti püspök leszögezte: a világiaknak
autonómiájuk van, úgy tudnak szólni az emberekhez, ahogyan a papok nem.
Vigyék tovább küldetésüket és terjesszék az evangéliumot azokban a
körökben, ahová a Jóisten küldi őket. Ehhez kérte az Úristen áldását.

A Családakadémia a magyar Schönstatt Családmozgalom részeként jött létre
1996-ban. A 18 alapító házaspár közös célkitűzése volt, hogy a
családmozgalomban felgyülemlett tapasztalatokat szervezetten továbbadja úgy
a mozgalmon belül, mint kívül. Emellett ösztönözte az alapítást a kívülről
jött kérés is, hogy a lelkiségi mozgalom ajánlja fel tapasztalatait a
nyilvánosság előtt minden kereső közösség és család számára.

*Szerző: Bodnár Dániel*

*Fotó: Merényi Zita*

*Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20211114/37a421e1/attachment.html>