[Grem] A mai vasárnapi szentmise igéi

[Emoke Greschik]

ALLELUJA
*Boldogok, akik lelkükben szegények, * mert övék a mennyek országa*. Mt 5,3
– 4g. tónus.





*Hosszabb forma: † EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből Egy alkalommal, amikor
Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik
szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken
köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a
főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat
imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.” * Ezután leült szemben a
templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a
perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is
odajött, és csak két fillért dobott be. Erre magához hívta tanítványait, és
így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott
mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből
adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.”
Ezek az evangélium igéi.*



* Friends, today we read about the poor widow who gave her all to the Lord.
Her simple generosity, her offering of her whole livelihood, was a response
to God’s unconditional love. God’s love comes first. When we get this
wrong, everything else in the spiritual life is thrown off-kilter. Listen
to how St. John expresses this love of predilection: "In this is love: not
that we have loved God, but that he loved us and sent his Son as the
expiation for our sins."If we play the game of loving God in order to get
God to love us, then we are lost. If we think that we can earn salvation or
we can work our way into God’s heart, then we are lost. Here’s a way to
think about it: we wouldn’t exist were it not for God’s love. God needs
nothing; therefore, whatever exists outside of God exists because God
desires some good for it. Love precedes, therefore, our intelligence, our
courage, our wills, our designs and purposes, indeed, our very existence.*

*Tűzoszlop*






*Vezess, drága fény, a sötétben, mely körülvesz,vezess hát engem!Sötét az
éj, hazám távol,vezess hát engem!Óvd léptemet: nem kívánom látni,mi messze
van, elég, ha egy lépést tudok tenni.*






*Nem mindig voltam ilyen; nem is kértem,hogy te vezess,utamat én szabtam
meg,de most te vezess!A harsány nap volt ínyemre, s bár féltem,gőg uralta
szívemet: bocsásd meg, mi volt.*






*Oly sokáig áldott erőd, hát biztosújra kész vezetni már,ingoványon s
sziklákon át, mígfel nem száll az éj,s a fénnyel angyalok mosolya nem
fogad,mit oly rég szerettem, de elhagytam utamon.*

(*Szt.John Henry Newman bíboros,* Görföl Tibor fordítása)
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20211107/8ff0f65f/attachment.html>