[Grem] Trianon film kapcsán: Pillantás a tükörbe – Jelenczki István Trianon filmje – Csere Péter írása

[Rita Kunsay-Sipos]

https://www.erdely.ma/pillantas-a-tukorbe-jelenczki-istvan-trianon-filmje-csere-peter-irasa-az-erdelyma-portalnak

Pillantás a tükörbe – Jelenczki István Trianon filmje – Csere Péter írása
az Erdély.ma portálnak

2021-05-11  Csere Péter
[image: KS Politizáló szabadkőművesség]hirdetés
<https://konyvesbolt.hu/politizalo-szabadkomuvesseg-63967>

Az Erdély.ma portálon a közelmúltban interjút közöltünk
<https://www.erdely.ma/vegvari-vitezek-lettunk-interju-jelenczki-istvannal-a-jobboldali-filmes-diktaturarol>Jelenczki
István filmrendezővel, akinek Trianon filmjét egy fillérrel sem támogatta a
magyar kulturális mecenatúra, később pedig a magánadományokból létrejött
alkotás bemutatását letiltotta a közmédia. Az esettel kapcsolatban Raffay
Ernő történész, egyetemi tanár nyílt levelet fogalmazott meg
<https://www.erdely.ma/letiltott-trianon-film-raffay-erno-nyilt-levele-a-kozmedia-vezetojehez>
a
Papp Dánielnek, a közmédia vezetőjének, aki válaszra sem méltatta Trianon
legismertebb kutatóját. Az alábbiakban Csere Péter jogász, Tisza
István-kutató véleményét közöljük, aki maga is szereplő Jelenczki
István filmjében.
[image: Csere Péter]Csere Péter (Fotó: hir6.hu)

Mikor a géphez ültem, eldöntöttem, hogy azt írom le, ami először eszembe
jut, abban a reményben, hogy megkötések nélkül élhetek az Alaptörvény által
biztosított vélemény-nyilvánítási jogommal. Ugye: élhetek?

Jelenczki István Trianon – Isten az igaz ügyet nem hagyja el című filmjében
való közreműködésemet óriási megtiszteltetésnek tartottam és tartom ma is.
A magam szerény eszközeivel és lehetőségeivel ugyanis, jogászként, éppen
azt a kulcs-eseményt igyekeztem a lehető legkorrektebb és legszakmaibb
módon a nyilvánosság elé tárni, ami (ez szilárd meggyőződésem) a Trianonhoz
vezető út első lépése volt: gróf Tisza István miniszterelnök
meggyilkolását. Jelenczki István, aki ezek szerint éppen úgy alapvető
fontosságú eseményként értékeli Tisza „kiiktatását”, megadta nekem a
lehetőséget, hogy az ő filmjében is elmondjam e gyilkosság körülményeit, és
ismertessem azoknak a nevét, akiket ebben bűnösnek találtak és elítéltek.
[image: jelenczki trianon]

Tudom, sokan felkapják a fejüket már erre is, hiszen hosszú-hosszú
évtizedek óta szinte dogmává vált, hogy Tiszát névtelen katonák ölték meg,
akiknek személye ismeretlen is maradt. A dogmákról azonban egyet
mindenképpen elmondhatunk: azok sohasem tisztelik sem a természeti
(horribile dictu: isteni), sem az emberi törvényeket.

Ugyanis Tisza István meggyilkolásának körülményeit, annak politikai
hátterét, és gyilkosainak nevét jogerős, érvényes és hatályos bírói ítélet
állapítja meg.

Senkinek nincs joga – még egyszer leírom: nincs joga – az ítélet újabb
jogerős, érvényes és hatályos bírói ítélettel való megváltoztatása nélkül
annak megállapításaival szembemenő, azt mintegy negligáló véleményt
kinyilvánítani és terjeszteni. Tudom, hogy ismét rengeteg embert döbbentek
meg ezzel, de aki Tisza István gyilkosait ismeretleneknek nevezi –
törvénysértést követ el.

És ennyi legyen is elég a „jogászkodásból”.

Hiszen azért írtam le a fentieket, hogy – mintegy paralel módon –
elgondolkodjunk azokról az állításokról, amelyek Jelenczki István filmjében
elhangzanak. Van-e bennük bármi, ami hazugság lenne? Van-e bennük olyan,
ami légből kapott, megalapozatlan, Uram bocsá`: tudatos hazugság lenne?
Kiállja-e az igazság próbáját, amit tényként, és a történelem próbáját,
amit következményként tár elénk? Elhangzik-e benne olyan kijelentés vagy
állítás, amit ez az elmúlt, elátkozott évszázad ezerszeresen meg ne
erősített volna? Mond-e benne valaki bármi olyat, ami szerződéseket,
nemzetközi jogi normákat, vagy akárcsak a hétköznapi, józan ész diktálta
szabályokat venne semmibe, vagy értelmezne ezekkel szöges ellentétben?

[image: Papp Dániel MTVA vezérigazgató]Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója

A válasz nem tűr kompromisszumot, csúsztatást, mellébeszélést. A válasz
egyértelmű és kategorikus.
NEM.

A film ellehetetlenítésére és betiltására törekvőknek bizony szintén e
kérdésekre kéne választ adniuk – cáfolva, természetesen, fenti állításomat.

Ők túlhiszterizált légkörre és nehezen befogadhatóságra hivatkoznak. Én
pedig bárhogy is nézem: indoklásuk nem indoklás. Nevezhetjük véleménynek,
nevezhetjük kritikai élű minősítésnek, és nevezhetjük kategorikus hatalmi
szónak is; indoklásnak azonban semmiképpen.

Első esetben természeténél fogva szubjektív dologról van szó, amely viszont
senkinek sem adhat felhatalmazást objektív következményekkel járó
döntésekre.

Második esetben megkérdezhetjük, hogy minősítésük a mű tartalmára vagy az
időtartamára vonatkozik-e? Mert sajnálattal kell megállapítanom: Trianon
tartalmilag bizony tényleg igen-igen nehezen befogadható, ebben igazuk van
– azonban erről sem a rendező, sem a film nem tehet. Ha viszont az
időtartamot nézzük, nos, szavazzuk már meg a nézőknek, hogy ők döntsék el,
mennyit szánnak idejükből-életükből Jelenczki István filmjére!
[image: jelenczki]Jelenczki István

Abban egyetértek, hogy valóban nem egy szokványos, a moziban kényelmesen
elhelyezkedve, kólával-popcornnal felszerelkezve megnézendő film. Azonban a
média jelenlegi technikai fejlettsége mellett e probléma megoldható. A
DVD-ék birtokában mi is otthon, családi körben, ülőszervünk kívánságainak
engedelmeskedve időnként megállítva, széket cserélve, vagy újabb párnákat
beiktatva néztük végig. Sőt, közben evésre-ivásra vagy levegőzésre is
adtunk magunknak lehetőséget. Szóval: a dolog kis jóakarattal megoldható.
Nem kell, hogy mások döntsenek helyettünk befogadhatóság kérdésében.

Harmadikra marad az utolsó opció, a kategorikus hatalmi szó. Ez esetben
viszont csak egyetlen kérdésem van: akkor ugyan-bizony mi a nehéz
nyavalyára volt jó ez a lassan emberöltőnyi ideje történt rendszerváltás?!

Nagyapám régi ismerőse csonkán jött haza az első világháborúból. Egy
mellette robbanó gránát leszakította a bal karját, roncsolta az arca
balfelét, és elveszítette a bal szemét is. Nagypapa mesélte, hogy egyszer
megkérdezte tőle: mi volt számára ebben az egészben a legnehezebb. A válasz
meglepően gyors és határozott volt: Az, amikor először belenéztem a
tükörbe. Csak úgy gatyában.

Nekünk, mint nemzetnek, nap mint nap szembe kell néznünk saját
csonkaságunkkal. Sőt, ha megengedhető egy szubjektív megjegyzés: a
kettészakított Komáromban élőknek naponta többször is. A határokon kívül
rekedteknek pedig naponta Isten tudja, hogy hányszor.

 Elsősorban őnekik tartozik minden alkotó és minden döntési pozícióban lévő
azzal, hogy meghagyja nekik – nekünk – a tükörbe pillantás amúgy távolról
sem örömteli jogát és lehetőségét. Ezért legalább a Trianon című filmmel
kapcsolatban bízzák az emberekre, a magyarokra a véleménynyilvánítást és a
döntést.

Ne úgy, mint Trianonban!
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210513/6ae0157f/attachment.html>