[Grem] Mosolyogj!

[KEA]

Most gyűjtöttem a FB-ról, és miután percekig hemperegtem a röhögéstől, elméláztam azon, hogy 
bizony van még mit tanulnom. Íme a tanmese:


Na, ezen biztos még az oltottak és nem oltottak is nevetni fognak...

Fontos az ismerősöm barátsága ezért megváltoztattam a keresztnevét Gézára.. ( Bocs, Laci...) 
Délután írt egy üzenetet, beugrik hozzám és elmeséli, hogyan kapta meg a Szputnyikot. Na, több 
sem kellett, azonnal ráírtam az állatorvos közös barátnőnkre Bettire, és megkértem pár apróságra...

Megbeszélt időben meg is jött Betti és beavattam.

Kértem, hozzon egy chipet, amit kedves kutya társaink kapnak....kicsit értelmetlenül nézet rám 
miközben egy cellux ragasztószalagra ráztam a műanyag kémcsőből. (Ezzel szokta a gazdikat 
megnyugtatni milyen kicsi is a mikró chip... semmit nem fognak érezni a kedvencek a szurin kívül...)

Közben Géza már kopogtat az ablakon, én meg kiadtam neki a kapukulcsot...természetesen 
hülyeségből oroszul köszöntem neki, itt már Bettinek összeállt a kép és elkezdett nevetni, így 
kértem hogy, menjen a műhelyembe és varázsoljon komoly arcot magára.

Ahogy Géza belépett már mondta is hogy, hasonló vérszívásra számított. (Na, várjál csak...)  Jó 
házigazda módjára megkínáltam kávéval, legközelebb vodkát is beszerzek. Érdeklődtem, hogy érzi 
magát, fáj-e az oltás... Nagy büszkén hajtotta fel a pólóját, és mutatja a oltási kis 
pirosodását. (Közben én meg fogtam a pólóját a cellux ragasztószalaggal, rácsempészve a 
chipet...) mondva óvatosan, nehogy megsérüljön a chip. Mérgesen mondta, hogy ne bas$@sam a 
összeesküvés elméletemmel..így is be van s@# a.

Betti itt jött vissza a műhelyemből. Üdvözölte Gézát és kért is egy kávét. Elújságoltam neki az 
oltást és rátettem még egy lapáttal hogy, én nem mertem volna a chip miatt. Vártam a reakciót a 
kávés bögrémbe vigyorogva. Géza azonnal erősködött, hogy nincs a oltásban semmi. Itt kérdeztem 
Bettinától, hogy a orvosi cuccai között van-e chipolvasója. Természetesen van, és már ment is ki 
a kocsijához. Nem kicsi hátizsákot hozott be magával. Volt benne minden, kötszer, injekció és a 
chipolvasó.

Géza vigyorogva már tartotta is oda a karját.

- Neked agyadra ment a sok kémes film...

Naná, hogy becsippant! Itt szegénynek olyan döbbenetes arcváltozása történt, már féltem, hogy 
besza..k.

- Persze az agyamra ment. Mi? Akkor ez mi?

Betti még egyszer át húzta a felkarja felett. És ismét bejelzett...

Géza teljes színváltozáson ment át, végül kifehéredett, olyan tágra nyílt szemekkel meredt az 
olvasóra, mintha most kapna beöntést, majd Bettire, aki ismét megmozgatja a olvasót, és mindig 
csippant.

Leraktam a bögrét, és átvettem a chipolvasót, én is áthúztam a karján, és megint jelzett. Itt a 
kávés bögre kiesett a kezéből, még jó hogy, nem a kedvencem volt.

- A q...pi..ba!!! Tényleg chip van bennem!?!? Tudni fogják hol vagyok?! És bármikor 
megnyomhatják a piros gombot?!!? - ezt már nagyon vékony hangon kérdezte.

- Nagyon úgy néz ki koma. Űdv a új világban - nyomtam rá a választ.

Rémület árnyéka az arcán, szinte remegő egyre vékonyodó hangon kérdezte:

- Mit írt ki a chip olvasó?

Betti felolvasta.

- Morzsi, ivartalanított kan német juhász, született 2009,09,12, kimúlt..202...

Itt Géza a olvasót átvette, majd a saját karján végig húzva ismét felolvasta. Az 
ivartalanításnál már-már a hangja is elcsuklott.

- Csesszétek meg... ezek egy kutya chipet raktak belém!

Nem bírtuk tovább, kitört belőlünk a nevetés. Géza kiakadva ránk szólt.

- Ne röhögjetek! Bechipeltek engem...

- Nyugi, majd a oltási igazolványodon is biztos Morzsi név lesz, de biztos beengednek majd 
koncertre, szájkosárban, frissen féregtelenítve...

Kicsit még hagytuk csipogni, aztán levettük a pólóról a chipet, és megmutattuk neki. Biztos ami, 
biztos utána még négyszer áthúzta magán az olvasót... mindenhol...

Azt hiszem, születésnapjára kap majd egy gumicsontot, chip menteset.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.