[Grem] köszönet

[Margita Babu]

Kedves Mindannyian !

Ma egy hete végre megírtam a köszönőlevelet nektek, de a levél
befejezetlen maradt.
Mire folytattam volna - másnap este - érvénytelenné vált benne az a
közlés, ami Lajos Bátyám javuló állapotát adta hírül.

Szigeti Lajos - költő és tanár - április 27-én, délután fél 3-kor
visszaadta lelkét Teremtőjének.

Az utána való percekben érdeklődtem iránta telefonon - ahogy nap mint
nap, legalább egyszer. (A portáról nem nagyon volt mód erre,
csomagleadáskor, esténként. Napközben bármikor szolgálatkészen
fölvilágosítottak - többnyire hosszasan. Néha este is bátorkodtam,
sosem utasítottak el.)

Képtelen vagyok - még most is - többet írni ennél, vagy jelentősen
átírni az eredeti levelemet.
Az alábbiakban közlöm, mert a többi üzenet benne mind érvényes.
Aki gondolja, olvasson tovább . . .


Mindenkinek mindent köszönök.


................................................................................................................................................


Április 26. hétfő :


Kedves Mindannyian !

Lajos Bátyám a vírusfertőzésből kigyógyult - orvosa közlése alapján.
Egy-két napja már előfordul az is, hogy ír a füzetébe - mikor
hosszabban ülni tud.
(Sok más komoly gond van az egészségével. További kivizsgálásra más
kórházba fog kerülni innen - ha majd negatív lesz a tesztje.)

A sok tapasztalatot részletezni próbálom egy későbbi levélben, hogy
aki igényt tart rá, annak hasznára lehessen.
Igyekszem majd válaszolni az egyéni levelekre is - nagy köszönet
azokért is, addig is.

Bocsánatot kérek, h csak most jelentkezem.
(Kb. 1 hónapja arra sincs időm, h félig-meddig kialudjam magam: 4-5
órák jutnak erre naponta.)

Mindenkinek köszönet mindenért!
Sok szeretetet kaptam tőletek.
Lajos Bátyám pedig már akkorra jobban volt, mire beértem hozzá.
Azóta is folyamatosan javul az állapota - nagyon lassan.
Úgy érzem, akar élni és talán van még dolga itt, a földi létben.
S ennek fényében megtartotta köztünk a Teremtő. Reménykedve várom
további gyógyulását.

Látogatásomról dióhéjban :

(Sok erőt adtatok, hogy sikerüljön bejutnom, nagyon éreztem a hatást.)

Kértem az orvost, hogy amíg csak lehet, maradhassak.
20 perc helyett - annyit szoktak engedni - közel 2 órát bent lehettem,
végig vele.
Ápolgathattam kicsit. Beszélgettünk; egyszer még nevettünk is - ettől
nagyon köhögni kezdett, de ez hamar abbamaradt. Több vicces emléket
már nem mertem fölidézni, inkább a gyógyulás utáni élet várható
kellemes lehetőségeiről, szellemi élményeiről beszéltem. Ezen
örvendeztünk.
Reményteli hangulatban, nagy szeretetben, zavartalan nyugalomban -
gyorsan röpült el az idő. (Néha ránk nézett valaki, vagy én kértem
némi segítséget.)

Nagy ajándék volt ez a találkozás - úgy érzem mindkettőnknek.

Még valami :
Az irodalomkedvelő ápolónővel is megismerkedhettem: ő köszöntött,
istápolt, beöltöztetett.
S ugyanő bocsátott utamra - kedves, fontos élmény volt személyesen is
találkozni véle.

Lajos Bátyám nagyon jó kezekbe került, minden tekintetben - ezt összes
későbbi tapasztalatom megerősítette. Továbbra is vigyétek jó hírét a
Pulmonológiai Klinikának, s az 5. emeleti "covid-osztály"-nak:
lelkiismeretes gyógyítóinak, személyzetének!


Isten áldjon benneteket!


Hálás köszönettel :
M




.