[Grem] Sarah bíboros, a II.Vatikáni zsinat, hat pápa, fontos egyházi kérdések / Kohán Mátyás

[Emoke Greschik]

*A hit karakán védelmezője – Robert Sarah bíboros portréja
<https://mandiner.hu/cikk/20210323_robert_sarah_biboros_portreja>*
2021. március 23. 13:14
https://mandiner.hu/cikk/20210323_robert_sarah_biboros_portreja
*Írta: Kohán Mátyás <https://mandiner.hu/szerzo/kohan_matyas> *
*A katolikus hit karakán védelmezője, ifjúkorában a guineai kommunista
diktatúra elszenvedője, nagy formátumú gondolkodó*: *Robert Sarah bíboros a
mai katolikus egyház egyik legjelentősebb személyisége. * Nagy port kavart
egy hónappal ezelőtti eltávolítása az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi
Kongregáció prefektusi tisztségéből: sokan az egyházon belüli kultúrharc
újabb fejezetét látták Ferenc pápa döntésében. De *ki is valójában a
bíboros? Portrénk!*

*„Világunk már nem hallja Istent, mert a világ folyamatosan beszél,
pusztító hangerővel és gyorsasággal, csak azért, hogy végül ne mondjon
semmit” (Robert Sarah)*

 *A guineai származású Robert Sarah bíboros*t a római katolikus egyház
konzervatív táborában* a néha kifejezetten meghökkentőeket lépő Ferenc pápa
ellenpontjának látták sokan –* egy olyan* vezéregyéniségnek*, aki furcsa
bevándorláspolitikai megnyilvánulások, a poklot, a melegeket, indián
bálványokat és a családfogalmat érintő zavarkeltések közepette *a
fegyelmezett liturgiára, a Kelet felé történő misézésre, a Szentírásból
következő társadalmi tanításra hívta fel a figyelmet.*

A szaftos egyházpolitikai fejlemények iránt érdeklődő sajtó előszeretettel
számolt be „konfliktusokról” a „konzervatív” Sarah és a „liberális” pápa
között,  és bár a médianarratívákban mindig van némi igazság, azért a
bíboros ennél jóval komplexebb alak – de v*ajon honnan jött, és milyen
egyházat kíván a világnak?*

*Afrika szülte, a marxizmus edzette*

*„II. János Pál gyakran mondta, hogy e földön nem kímélhetjük erőinket,
mert majd az Örökkévalóságban pihenhetünk. Robert Sarah is úgy gondolja,
hogy munkája halálának pillanatáig nem ér véget” *– * jellemzi a bíborost
életrajzírója, Nicolas Diat francia esszéista*. S valóban – *ha valami
jellemzi a bíborost, az a fáradhatatlan missziós lendület,* amit az őt
megtérítő spiritánus misszionáriusoktól örökölt, és *ami kalandos, öt
országot felölelő kispapi pályafutásán, a guineai kommunista diktatúra
elleni küzdelmén, majd római munkáiban is végigkísérte.*

*Sarah 1945. június 15-én született egy Ourous nevű faluban, a
nyugat-afrikai Guinea ritkán lakott északi hegyvidékén, a szenegáli határ
közelében*.* Hazája* *akkor még francia gyarmat volt, így az elemi
iskolában francia nyelven oktatták* – *Isten vagy a semmi* című, magyarul
is megjelent könyvében nevetve meséli, hogy a tanterv olyannyira francia
volt, hogy a kis nyugat-afrikai wamey népcsoportba tartozó Sarahnak is azt
tanították: ősei gallok voltak.

*Szülőfaluja Guinea egy félreeső régiójában található, így kevés jutott fel
hozzájuk a többségében muszlim tengerpart hitéből *– *ezt pedig
megneszelték a francia spiritánusok (Szentlélek atyák), egy misszionárius
szerzetesrend, és missziót alapítottak, téríteni kezdtek a pár száz lelkes
Ourousban, amely környékével együtt ma már szinte teljes mértékben
katolikus.*

*A fiatal Sarah hozzájuk járt misére, náluk érzett először hivatást – és
bár szülei mélyen hívők voltak, mikor bejelentette nekik, hogy pap szeretne
lenni, **kiröhögték. Szentül meg voltak ugyanis győződve arról, hogy pap
csak fehér ember lehet - **– egy spiritánusnak, Marcel Bracquemond atyának
kellett felvilágosítani őket arról, hogy természetesen lehet fekete is.*

*Mire azonban Sarah szeminarista korba ért, Guinea 1958-ban kikiáltotta
függetlenségét *a franciáktól, *a hatalmat az országban **Sékou Touré
kommunista diktátor és a találóan elnevezett Guineai Demokrata Párt ragadta
magához **– a muszlim többségű kommunista ország pedig nem bizonyult
kispapi leányálomnak.*

*Touré diktatúrája **„kimerültségbe, hazugságba, brutalitásba,
középszerűségbe és lelki nyomorúságba vitte a népet”* – emlékszik *vissza
Sarah, aki az elefántcsontparti Bingerville-ben kezdte meg szemináriumi
tanulmányait, *a guineai fővárosból, Conakryból *napokon át egy bűzös,
meleg, levegőtlen hajófenéken utazva többedmagával. A politika
hullámvetései ide-oda rángatták* *a kispapokat*, * Elefántcsontpartból
először visszatértek Conakryba, majd szemináriumukat államosították, és egy
állami iskola vette át őket, majd újra szemináriumot alapíthattak, aztán
Conakry érseke, Raymond-Marie Tchidimbo a franciaországi Nancyba küldte
őket tanulni, s az ott megkezdett tanulmányaikat a francia-guineai
kapcsolatok megromlása miatt Szenegálban fejezték be.*

*A megpróbáltatásokat **évfolyamából* *egyedül **Sarah „élte túl”, 1969.
július 20-án egyedül őt szentelte pappá *Tchidimbo érsek,* a többiek **
lemorzsolódtak*. Újmiséjén a Szentlélek atyák már nem vehettek részt, őket
Touré elüldözte az országból, *Sarah pedig öt évre Rómába küldték
továbbtanulni. Egy szentföldi exkurzuson, ahol a jezsuitáknál kapott
szállást, majdnem szerzetes lett – de Guinea égető paphiánya miatt úgy
gondolta, inkább hazatér. Tchidimbo érseket **közben letartóztatta és
börtönbe zárta a guineai rezsim,*

*Robert atya pedig egy tengerparti kisváros, Boké káplánja lett, gigantikus
ellátandó területtel, rengeteg olyan fíliával, akik a misszionárius rendek
1967-es kitiltása óta nem láttak papot – és autó nélkül.*

*„A falubeliek maguk tanították a katekizmust a gyerekeiknek, recitálták a
napi imákat, a Szűzanya iránti hatalmas gyermeki odaadással imádkozták a
rózsafüzért, és vasárnaponként Isten szavát hallgatták” – így írja le Sarah
bíboros a papjaiktól megfosztott falvak katolikusainak életét. **Robert
atyát káplán korá**ban kezdte el figyelni az állambiztonság, minden*
*prédikációjá**ról jelentettek, és számos furcsa találkozása is volt az
államhatalom képviselőivel.** Volt rá példa,* *hogy* *egy eldugott falu
felé tartva Sarah eltévedt, és egy helyitől kért útbaigazítást *–* az
„útbaigazító” *azonban *egy titkosszolga volt, aki a keresett falu helyett
a négaréi katonai táborba irányította a papot, itt pedig a táborparancsnok
kis híján elfogta tiltott határátlépés miatt. Végül a katonák elvitték a
keresett faluba, de **éjszaka őrt álltak kunyhója előtt, hogy meg ne
szökjön.  **Visszafelé jó szándékának bizonyítékául ismét benézett a
katonákhoz, a táborparancsnok pedig úgy elszégyellte magát, hogy egy
ajándék csirkével kért tőle bocsánatot.*

*1976-tól kezdve záporozni kezdtek Robert atyára a megbízások – abban az
évben, 31 évesen a fővárosban, Conakryban nevezték ki egy papi internátus
rektorának. **Az intézetben olyan mértékű volt a fegyelmezetlenség, hogy
egy csoportnyi növendék éjszaka felgyújtotta **a kápolnát.* *Miután a
tettnek gazdája nem akadt, **Sarah hidegvérrel bezáratta arra a tanévre a
szemináriumot, kirúgta a nagyjából száz diák közü*l *azt az ötvenet,
akiknek jó magaviseletéért **plébánosa nem kezeskedett, és a következő évre
ráncba szedte az internátust.*

*Elég néked az én kegyelmem?*

*Robert Sarah 33 éves volt, amikor **Sékou Touré kötött egy politikai alkut
*a* Vatikánnal,** nyolc évnyi börtön, kínzások **és becsempészett ostyával,
hajnalban, titokban végzett szentmisék* *után megígérve Tchidimbo érsek
szabadon engedését *– *azzal a feltétellel, hogy szabadulása előtt lemond,
utódját azonnal kinevezik,* *őt **pedig* *a Vatikán **elviszi az országból*.
*Simon D. Lourdusamy érsek, a Népek Evangelizációjának Kongregációjának
prefektusa titokban azzal bízta meg a Tchidimbót helyettesítő apostoli
adminisztrátort, hogy győzze meg Sarah atyát: vállalja el az érsekséget.*

Louis Barry apostoli adminisztrátor nem sokat teketóriázott, világossá
tette Sarah előtt, hogy ha három napon belül nem mond igent, érseke és
mentora határozatlan ideig börtönben marad. *Sarah tapasztalatlannak és
alkalmatlannak érezte magát, de vállalta – a helyzetre reflektálva
választotta érseki jelmondatának a **2Kor 12,9-et („Elég néked az én
kegyelmem...”).* * Egy éven és négy hónapon át őrizte kinevezésének pápai
titkát, amelyről szüleinek sem beszélhetett, míg végül 1979. augusztus 4-én
Tchidimbót szabadon engedték, Sarah-t pedig beiktatták. Mikor II. János
Pállal először találkozott Rómában, a pápa fiatal korán
élcelődve „babapüspöknek” (vescovo bambino) nevezte.*

*Az új érsek új helyzetében, **melyet a kommunista diktátornak való teljes
kiszolgáltatottság, paphiány, szegénység és a legközvetlenebb életveszély
jellemzett, *s*zámot vetett korával. Megállapította, hogy Nyugat-Afrikában
35 évig élni önmagában sem kis teljesítmény, így már nyugodtan beszélhet a
rezsim ellen, élt eleget, legfeljebb megölik.*

*Nem is keveset beszélt Touré ellen, akit nagyon bosszantott, hogy
Guineában, ahol a párt teljesen ki akarta sajátítani az ifjúság nevelését,
Sarah nyaranta rendkívüli népszerű bibliakurzusokat tartott.*

*1983 végére állt össze a mesterterv Sarah kiiktatására, melyről* *Bernard
Zimmermann volt guineai NSZK-nagykövettől tudunk*. *S**ékou Touré
unokaöccsét, Siaka Tourét, a Boiro koncentrációs tábor parancsnokát bízta
meg azzal, hogy tartóztassa le* *Sarah*-*t *–* de közbejött az 1983.
decemberi guineai földrengés, amely komoly humanitárius segélyt vonzott az
országba.* *Siaka Touré **épp egy segélygépet várt Conakry repülőterén,
amikor elcsúszott és eltörte a lábát, s mivel Marokkóba evakuálták, aligha
tudott* *volna bárkit is letartóztatni*. *Sékou Touré **ezért 1984
áprilisára halasztotta Sarah** kiiktatását, ezúttal egész egyszerűen a
halállistájára tette *– *azonban márciusban stroke-ot kapott,* *Szaúd-Arábia
Marokkóba menekítette, majd az Egyesült Államokban kezelték**, ott **is
halt meg.*
*„Isten gyorsabb volt, mint Sékou Touré. Azt akarta, hogy maradjak még egy
kicsit” - *– *emlékszik vissza merénylőinek sorsára Sarah bíboros, aki az
elnökváltás után is a katonai junta kritikusa maradt, ugyanakkor
meggyilkolni már senki nem akarta. Ő vezényelte le Szent II. János Pál pápa
1992-es guineai látogatását, amire katartikus élményként emlékszik
vissza, **ugyanis
a katolikusok és a muszlimok együtt üdvözölték a Szentatyát – a muszlimokat
ugyanis Touré diktatúrájának idején még a szovjet vezetők érkezésekor is
kivezényelték az utcára, ezért úgy látták, ezerszer inkább kijár ez a
tisztelet „egy nagy hívőnek és Isten emberének”, ahogy Sarah muszlim
barátja fogalmazott.*

*Sarah érsek 2001-ben hagyta el Guineát, II. János Pál ugyanis kinevezte a
Népek Evangelizációjának Kongregációja titkárává. Búcsúbeszédében, a
tiszteletére rendezett állami banketten, a miniszterelnök jelenlétében még
egyszer, utoljára beolvasott az egyre inkább diktátorrá silányuló elnöknek,
Lansana Conténak, **a szegénység, az elnyomatás, a „lelkiismeretek
kollektív megerőszakolása és a szabadságok jelentős korlátozása” miatt,**
majd Rómába költözött, hogy a katolikus egyház missziós tevékenységét
alakítsa.*

*„Európában még mindig az a benyomásunk, hogy közel a katolicizmus utolsó
lehelete. Elég egy hetet eltölteni a kongregációnál ahhoz, hogy megértsük,
épp ellenkezőleg – az Egyház vitalitása rendkívüli”* – *emlékszik
vissza **Sarah
a Népek Evangelizációjának Kongregációjánál eltöltött kilenc évére, és
felhívja a figyelmet arra is, hogy míg 1900-ban kétmillió katolikus élt
Afrikában, ma számuk száznyolcvanötmillióra rúg.*

*Mielőtt Ferenc pápa 2014-ben kinevezte volna az Istentiszteleti és
Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusává, 2010-ben még XVI. Benedektől
is kapott egy feladatot: a Szentszék karitatív tevékenységét koordináló Cor
unum Pápai Tanács elnöke lett, s ugyanazzal a lendülettel kreálta bíborossá
is az előző pápa. XVI. Benedek így indokolta Sarah kinevezését: **„Mindenki
másnál inkább van Excellenciádnak tapasztalata a szenvedésről és a
nyomorúság arcáról. Ezért Excellenciád lesz a legalkalmasabb arra, hogy
tapintatosan fejezze ki az Egyház együttérzését és közelségét a
legszegényebbek felé.”*

*XVI. Benedekkel*

*Egy élet pápái*

*Sarah bíboros hat pápát ért meg, és háromnak szolgált is – **könyvében
mind a hatnak szentel néhány mondatot. A második világháború idején regnáló
XII. Piuszról,* akit sokan azzal vádolnak, hogy nem állt ki a kellő
határozottsággal Adolf Hitler és a nácik ellen,* úgy fogalmaz:
„Diplomatikus hallgatását az a vágy motiválta, hogy ne súlyosbítsa a
szörnyű tragédiát, amely abban az időben zajlott. Őrült, veszélyes
diktátorokkal szemben a szavak néha kontraproduktívnak bizonyulhatnak.”** A
Sékou Touré alatt edződött **Sarah **úgy véli, érti: diktátoroknak
visszapofázni néha hiábavaló.*

*XXIII. János pontifikátusa alatt zajlott a II. Vatikáni Zsinat, amely a
mai napig a római katolikus egyházon belüli kultúrharc egyik legfontosabb
témája *– *Sarah bíboros azonban úgy látja**, volt egy zsinatjuk az
atyáknak*, *a média pedig konstruált magának egy teljesen más zsinatot.**
„A pápa soha nem akarta elhagyni a hagyományt. Néhányak forradalomról
fantáziáltak, és a média segítségével egy forradalmár főpap képét próbálták
népszerűsíteni. Ez egy olyan politikai hiba volt, ami nem maradt
következmények nélkül”** –* fogalmaz könyvében* Sarah, aki Conakryban
kispapként csak annyit vett észre a zsinatból**, hogy Tchidimbo érsek
hazatért Rómából, és az előírások szerint kidobta a katedrálisból Bernini
baldachinjának másolatát meg a főoltárt, a kispapok és a hívek pedig
mérgesek voltak, nem igazán értették a változások értelmét.** „Erőszakosan
csaptunk át mindenféle előkészület nélkül egyik liturgiából a másikba”  *–
emlékezik vissza Sarah.* „Ma minden bizonnyal fontos, hogy tiszteletet és
hűséget tanúsítsunk Isten szava felé, hogy ne manipuláljuk azt annak
érdekében, hogy történelmi, politikai vagy ideológiai körülményekhez
igazodjék, hogy embereknek megfeleljünk, vagy hogy hírnevet szerezzünk
magunknak tudósként vagy avantgárd teológusként”* – figyelmeztet a bíboros.

*VI. Pállal kapcsolatban legfontosabb emléke az, hogy ez a pápa verte
keresztül a guineai rezsimen a kinevezését*. *Amikor a kormány tájékoztatta
a Szentszéket arról, hogy szerintük Robert atya kicsit fiatal még a püspöki
tisztségre, a bíboros államtitkár arról tájékoztatta Sékou Tourét: „Bizony,
fiatal ő, de a forradalom formálta, így jobban fogja érteni a kormányuk
politikai irányultságát!” ** Ennek az érvelésnek* *a permanens forradalom
kormánya sem tudott ellenálln*i. 1*969-ben VI. Pál volt az első olyan pápa
is, aki komolyabb látogatást tett Afrikában. Itt mondta ki azt a néhány
szót, ami Sarah-nak azonnal a fülébe égett:*  *„Krisztus új hazája Afrika.
Ti, afrikaiak, mostantól a magatok misszionáriusai vagytok!”*

*XVI. Benedek legfontosabb lépésének azt tartja a bíboros, hogy
elválasztotta a valódi II. Vatikáni Zsinatot az újságírók zsinatjától*,* és
minden erejével azon volt, hogy megtartsa a maga tisztaságában a római
katolikus liturgiát. **„Sokféle »kreatív« liturgiatervezőt láttunk már, aki
annak módját kereste, hogy a liturgiát vonzóvá, kommunikatívabbá tegye,
minél több embert bevonva, de közben elfelejtette, hogy a liturgiát
Istennek végzik”* – *véli* *a bíboros. XVI. Benedek pápa szerinte világosan
látta, hogy a liturgia nem **a személyes kreativitás terepe, **a magunknak
eszkábált liturgia pedig nevetséges, vulgáris és unalmas színjáték lesz.*

*Arról a példátlan állapotról, hogy egy pápa pontifikátusa nem annak
halálával, hanem lemondással ér véget, ezért élő időben tudunk két
pápakaraktert, XVI. Benedeket és Ferencet egymáshoz hasonlítani*, *úgy
fogalmaz:* *„Kétségtelen, hogy komoly stílusbeli különbségek vannak e két
férfi között: egyrészről ott áll egy visszahúzódó ember egy bencés
szerzetes érzékenységével, másrészről pedig egy tapasztalt lelkipásztor,
egy jezsuita. De ettől még lehetséges, hogy az Egyházról alkotott alapvető
vízióik konvergáljanak.”*

*Ferenc pápával*

*Sarah üdvözli Ferenc pápa azon törekvését, hogy megfékezze a klérus
körében a karrierizmust –szerinte tagadhatatlan, hogy „az Egyház néhány
embere a morális romlottság állapotában van”;  és abban is mélyen egyetért
a pápával, hogy a világot járó, saját nyájukat elhanyagoló „repülőtéri
püspököket” is meg kell rendszabályozni.*

*Rendszeresen felmerül Robert Sarah és Ferenc pápa kapcsolata tekintetében
az a vád, hogy Sarah nem engedelmeskedik a pápának és szabotálja terveit,
ezért Ferenc pápa leváltásával „megbüntette” – hiszen hiába 75 éves Sarah,
az ebben a korban kötelezően benyújtandó lemondás jellemzően formalitás, a
pápák rendkívül sok prefektust szolgálatuk folytatására kérnek fel, a
jelenlegi Curián is számos idősebb prefektus szolgál.*

*Fél évvel lemondásának benyújtása után Ferenc mégis úgy döntött,
„elfogadja” azt, azaz – példátlan módon utód megnevezése nélkül –
leváltja* *Sarah
bíboros*t *az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció éléről.
Római pletykákban a teológiai ellentéteken, a „büntetésen” kívül kétféle
egyéb magyarázat is kereng: egyrészt az, hogy az egész Curia nagy
átalakítás előtt áll, és a korábban Sarah által vezetett kongregációt
Ferenc beolvasztaná a Szentek Ügyeinek Kongregációjába; a másik pedig az,
hogy hiába lojális a külvilág előtt Ferenc pápához Sarah bíboros, emberileg
egyszerűen nem kedvelik egymást. A lépést mindenesetre már csak azért is
rendkívül nehéz megmagyarázni, mert Sarah bíboros szívügye, a liturgia
Ferenc pápát az elmúlt évek tapasztalatai szerint kevéssé érdekli,**
doktrinális ügyekben (cölibátus, női papság, válás) pedig nem voltak valódi
konfliktusaik.*

*Sarah posztjáról való távozása óta csak egyszer nyilatkozott a sajtónak,
március elején az Il Foglio c. olasz lapnak adott interjút
<https://www.ilfoglio.it/chiesa/2021/03/10/news/-io-contro-francesco-sciocchezze-al-papa-si-obbedisce-intervista-al-cardinale-robert-sarah-2003111/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202103>,
melyben világossá tette: „A Pápának való engedelmesség nem csak emberi
szükséglet, hanem Krisztusnak való engedelmesség is, aki Péter apostolt és
utódait az egyház élére állította.”*

*Hozzátette:** „bár néhány újságíró folyamatosan ezt a badarságot
ismételgeti, soha nem ellenkeztem a Pápával”,  **lemondásának elfogadását
pedig örömmel, hálásan konstatálta. Az interjúban tagadta azt is, hogy
ellenezné a II. Vatikáni Zsinat döntéseit, és úgy fogalmazott:** „Nem
hiszem, hogy a progresszívok és konzervatívok vitájának küzdelmének bármi
jelentése lenne az Egyházban.”*

*Közölte azt is, hogy a Szentek Ügyeinek Kongregációjában továbbra is tag,
azt pedig, hogy XVI. Benedek lemondása elfogadásának napján megküldte neki
liturgikus munkáinak francia fordítását, úgy értelmezte**, az „meghívás a
Gondviseléstől arra, hogy folytassam a munkát egy olyan liturgia
helyreállításán, amely Istent újra az egyházi élet szívébe helyezi”. *
*Cáfolta** azt az értesülést is, hogy* *Ferenccel ne lett volna jó a
személyes viszonyuk, úgy fogalmazott, jól kijöttek, mert a pápa szereti a
nyíltságot. Utódjaként jelenleg a kongregáció angol származású titkára,
Arthur Roche, valamint két olasz püspök, Claudio Maniago és Vittorio Viola
forog közszájon.*

*

*Fekete hívekkel*

*Sarah egyházképe*

*Robert Sarah különböző könyveiben a 21. század egyházának számos
kérdéséről kifejtette a véleményét – a félreértések és túlmagyarázások
elkerülése érdekében ezért röviden idézzük a véleményét néhány fontos
ügyben.*

*Az egyház morális tanításának világi kritikája.* *„Ellentétben azzal, amit
gondolni szokás, az ember legnagyobb nehézsége nem az, hogy higgyen abban,
amit az Egyház morális szinten tanít. A posztmodern világban a legnehezebb
dolog Istenben és az ő egy Fiában hinni.”*

*A nők pappá szentelése.** „Van a nőknek egy kis csoportja, amely a papi és
a püspöki szentelést követeli. Hasonló aberrációkat elkövettek már bizonyos
protestáns közösségek. (...) Ha tehetek egy megjegyzést, úgy tűnik nekem,
hogy e probléma relevanciája földrajzilag igencsak korlátozott...” „Ez nem
karrierkérdés. A karrierizmus már így is a klérus túl nagy részét érinti;
nem terjeszthetjük tovább ezt a vírust a nőkre! (...)*
*A feminista követelésekben nagyfokú arroganciát és a státuszkeresés egy
betokosodott formáját látom.*

*Az Evangéliumban Máriáé a legmagasabb tisztségek egyike. Ebben áll a mi
példánk.”*

*A gender-ideológia. **„Nem félek kimondani, hogy az Egyháznak mindenkor
ellent kell állnia az ideológiai hazugságoknak. Ma a gender-ideológiával
kell foglalkoznia, amit II. János Pál nem habozott »a gonosz új
ideológiájaként« leírni. Ráadásul a gender, amely amerikai strukturalisták
reflexiójának terméke, a marxista gondolkodás egy eltorzult gyermeke” –
véli Sarah bíboros, aki vehemensen ellenzi azt is, hogy a nemzetközi
segélyezési programokban szerepet játsszanak a melegjogok. *
*„A szegények egy kis segélyt kérnek, és néhány ember van elég kegyetlen
ahhoz, hogy megmérgezze az elméjüket. *

*Afrikának és Ázsiának egyértelműen meg kell védenie kultúráját és
értékeit. A nemzetközi ügynökségeknek nincs valós joguk ezt az
újmalthusiánus, brutális gyarmatosítást végezni.”*

*Az iszlámhoz fűződő viszony.* *„Az iszlámmal nincs lehetőség teológiai
párbeszédre, mert a keresztény hit alapvetései nagyban különböznek a
muszlimokéitól” – véli Sarah, aki példaként a Szentháromságot, Jézus
testben való eljövetelét, a feltámadást és az eucharisztiát említi.
Szerinte azonban elképzelhető a nemzeti és nemzetközi szinteken praktikus
együttműködés, például a gender-ideológia ellenében.*

*Az egyenlőség. Sékou Touré marxizmus*ár*a reflektálva Sarah úgy fogalmaz:
„Az egyenlőség mítosza véres diktatúrához vezetett. Isten úgy akarta, hogy
az emberi lények kiegészítsék egymást, hogy kölcsönösen segítsék és
támogassák egymást.**  Az egyenlőség nem Isten teremtése.”*

*A papi pedofília.* *„Egy ilyen komoly szexuális bűn elkövetése után a pap
többé nem hordozhatja kezében a szent Ostyát. Ha úgy dönt, hogy továbbra is
misézik, akkor az Isten Fiával szembeni tiszteletlensége olyan fokra
hágott, hogy – szándékosan vagy szándékolatlanul, de – lepaktált az
ördöggel. Az a pedofil pap, aki misét mond, szentségtörést követ el. A
pedofil cselekedet ontológiailag érinti a pap papi mivoltát;
következésképpen az a papi kapcsolat, amely őt Krisztushoz fűzi, megszűnik.
A törés olyannyira végletes, hogy többé nem léphet kommúnióba Jézussal.”*

*A pokol. **„A pokol egy egyértelmű elkülönülés Isten és ember között. De
Isten soha senkit nem küld a pokolra; a kárhozat szabad döntés eredménye.
Ezért a pokol az ember azon megrendíthetetlen szándékán keresztül létezik,
hogy elvágja magát Istentől.”*

*A térítés és a papok. „Elképzelhetetlen, hogy egy keresztényt ne lehessen
bevonni a hit átadásának munkájába. Ferenc gyakran vehemensen kioktatja
azon papokat és híveket, akik a hit funkcionáriusaivá váltak. (...)
Ugyanezen szellemben én is keserűen megrovom azon papokat, akik végső soron
csak az emberi siker vágyát követik,  a hatalom, a személyes ambíciók, a
politikai vagy médiabeli elismertség iránt. A klerikus azért van ezen a
Földön, hogy Istenről beszéljen, Istent szolgálja, és semmi másért.”*

*Az elváltak és az újraházasodottak.* *„Nem lehet elismerni egy új
házasságot érvényesnek, ha az első is az volt. A polgárilag újraházasodott
elvált személyek olyan helyzetben vannak, amely objektív módon ellenkezik
Isten törvényével. Következésképpen nem részesülhetnek az eucharisztikus
kommúnióban addig, amíg ez a szituáció fennáll. (...) Néhányak úgy
érvelnek, hogy a válás ma olyannyira gyakori, hogy már nem számít
botránynak. (...) Ez az érv a botrány fogalmának félreértésén alapszik. Nem
pszichológiai sokkról van szó, hanem olyan tettről, amely szándékoltan
bűnbe vonz másokat.”*

*A német egyház külonutas törekvései. Reinhard Marx bíboros,
münchen-freisingi érsek, a német katolikus püspöki konferencia volt elnöke
fejezte ki abbéli igényét, hogy „teológiailag felelősségteljes és
lelkipásztori szempontból megfelelő” megoldást találjanak az elváltak és
újraházasodottak áldoztatására. Sarah Marxszal kapcsolatban úgy fogalmaz:
„Ez a nagyon általános kijelentés számomra egy pőre ideológia
kifejeződésének tűnik, amit sietősen az egész Egyházra rá akarnak
erőltetni. Az én tapasztalatom szerint (...)** az »elvált vagy elvált és
polgárilag újraházasodott katolikusok« kérdése nem sürgős kihívás az
afrikai vagy ázsiai egyház számára.*

*Épp ellenkezőleg, ez azon nyugati egyházak rögeszméje, akik úgymond
»teológiailag felelősségteljes és lelkipásztori szempontból megfelelő«
megoldásokat szeretnének bevezetni, olyanokat, amelyek gyökeres
ellentmondásban állnak Jézus és az egyházi tanítóhivatal tanításával.”*

*A témában felhoz Sarah bíboros egy történelmi párhuzamot is: a papi
cölibátusról köztudottan az észak-afrikai Karthágóban tartott zsinaton
döntött a katolikus egyház. Épp ez az afrikai zsinat volt a 16. században
IV. Piusz pápa hivatkozási alapja a német hercegekkel szemben, akik
mindenáron a papok házasodásának engedélyezését követelték... „Ünnepélyesen
kijelentem, hogy az afrikai egyház mereven ellenáll mindenféle ribilliónak
Jézus és a tanítóhivatal tanításával szemben” – fogalmaz Sarah.*

*Az afrikai egyház. **„Szülőföldemhez való ragaszkodásomat megkettőzte
abbéli kötelességem, hogy** megvédjem azt a globalizáció és a
szekularizálódott Nyugat által terjesztett új globális erkölcs miatt rá
leselkedő veszélyektől.*

*Identitásának részeként Afrika nyitott a transzcendensre, a dicsőítésre,
és Isten dicsőségére. Az afrikai népek tisztelik az emberei életet, de
tovább látnak nála, és az örökkévalóságot keresik. Afrika lelke Istenre
mindig nyitott. A Nyugat nagy részével ellentétben ennek a kontinensnek
alapjában véve teocentrikus a víziója. Az anyagi kérdések mindig
másodlagosak. Az afrikai tudja, hogy ebben az életben csak jövevény” *–
* figyelmeztet* *Sarah bíboros.*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210331/422a71fe/attachment.html>