[Grem] Virágvasárnap szenmtiséje igéi

[Emoke Greschik]

*EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS Krisztus engedelmes lett értünk mindhalálig, *
mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, † és olyan nevet
adott neki, * amely fölötte áll minden névnek.*
Fil 2,8-9 – 7b. tónus.

† A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSE Szent Márk szerint

*Két nappal a húsvét és a kovásztalan kenyerek ünnepe előtt a főpapok és
írástudók arról tanácskoztak, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy
azután megöljék. Így szóltak: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a
nép között!” *

*Amikor Jézust Betániában a leprás Simon házában vendégül látták, odalépett
hozzá egy asszony. Alabástrom edényben valódi és igen drága nárdusolajat
hozott. Széttörte az alabástrom edényt, és (az olajat Jézus) fejére
öntötte. **Egyesek bosszankodtak magukban: „Miért kell a kenetet így
pazarolni? Hiszen több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni, és
szétosztani a szegények között.” És megharagudtak* *az asszony**ra.* *Jézus
azonban ezt mondta: „Hagyjátok őt! Miért bántjátok, hiszen jót tett velem!
Szegények mindig lesznek veletek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek
velük. Én azonban nem leszek mindig veletek. Ő megtette azt, ami tőle telt:
Előre megkente testemet a temetésre. Bizony mondom nektek, bárhol hirdetik
majd az evangéliumot az egész világon, ezt is hirdetni fogják az ő
emlékezetére.” *

*Iskarióti Júdás*, *egy a tizenkettő közü*l,* elment a főpapokhoz, hogy
elárulja nekik Jézust. Amikor azok meghallották, megörültek, és megígérték,
hogy pénzt adnak neki. Ő tehát kereste a kedvező alkalmat, hogy
elárulhassa. *

*A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt
feláldozzák, tanítványai megkérdezték (Jézust): „Mit akarsz, hová menjünk,
hogy elkészítsük számodra a húsvéti vacsorát?” Erre elküldte két
tanítványát ezekkel a szavakkal: „Menjetek a városba. Találkoztok ott egy
emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt, aztán ahová bemegy, ott
mondjátok meg a házigazdának: »A Mester kérdezi, hogy hol van az a szállás,
ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elfogyaszthatom?« Ő mutat majd
nektek egy étkezésre berendezett, tágas, emeleti termet. Ott készítsétek el
nekünk.” A tanítványok elmentek, és a városba érve mindent úgy találtak,
ahogy megmondta; és elkészítették a húsvéti vacsorát. *

*Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel. Miközben letelepedtek és
ettek, Jézus ezt mondta: „Bizony mondom nektek, egy közületek, aki velem
eszik, elárul engem.” Azok elszomorodtak és egyenként megkérdezték: „Talán
én?” Ő azt felelte: „Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt nyúl a tálba.
Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak az embernek,
aki elárulja az Emberfiát. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.” *

*Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és ezekkel a
szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” Majd fogta a kelyhet,
hálát adott, odanyújtotta nekik, és mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így
szólt: „Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik. Bizony
mondom nektek: nem iszom többé a szőlő terméséből addig a napig, amíg az
újat nem iszom az Isten országában.” *

*Ezután zsoltárt énekelve kimentek az Olajfák hegyére. Ott Jézus így szólt:
„Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: Megverem a pásztort és
szétszélednek a juhok. De feltámadásom után majd előttetek megyek
Galileába.” Péter kijelentette: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned,
én bizony nem!” Jézus azt felelte: „Bizony, mondom neked, hogy még ma, ezen
az éjszakán, mielőtt a kakas másodszor szólna, háromszor is megtagadsz
engem.” Erre még jobban fogadkozott: „Ha veled együtt meg is kell halnom,
én nem tagadlak meg.” Ugyanígy fogadkoztak a többiek is. *


*Közben odaértek a Getszemáni nevű kertbe. Itt (Jézus) így szólt
tanítványaihoz: „Üljetek le, amíg imádkozom.” Pétert, Jakabot és Jánost
magával vitte. Remegni és gyötrődni kezdett, majd így szólt hozzájuk:
„Halálosan szomorú a lelkem. Maradjatok itt és virrasszatok!” Valamivel
előbbre ment, leborult a földre és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék
el tőle ez az óra. Ezt mondta: „Abba, Atyám! Neked minden lehetséges. Vedd
el tőlem ezt a kelyhet! De ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.”
Aztán visszament hozzájuk, de alva találta őket. Megszólította Pétert:
„Simon, alszol? Egy órát sem tudtál virrasztani velem? Virrasszatok és
imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan kész, de a test
erőtlen.” Majd ismét elment, és ugyanazon szavakkal imádkozott. Amikor
visszatért, újra alva találta őket, mert szemük igen elnehezedett. Nem is
tudták, mit feleljenek neki. Harmadszor is visszament hozzájuk, és azt
mondta nekik: „Aludjatok csak, és nyugodjatok! – Elég volt! Itt az óra, az
Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, menjünk! Íme, ott jön az
áruló!” *
*Még beszélt, amikor megérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele egy
kardokkal és botokkal fölszerelt csapat, amelyet a főpapok, írástudók és
vének küldtek. Az áruló ebben a jelben egyezett meg velük: „Akit
megcsókolok, ő az. Fogjátok el, és vigyétek szigorú őrizet alatt!” Amikor
odaért, mindjárt odalépett Jézushoz, és így szólt: „Mester!” – és
megcsókolta. Erre rátették kezüket és elfogták. Azok közül, akik ott
álltak, valaki kirántotta a kardját, a főpap szolgájára sújtott vele, és
levágta a fülét. Jézus így szólt hozzájuk: „Kardokkal és dorongokkal
jöttetek elfogni, mint egy rablót. Naponta veletek voltam a templomban és
tanítottam, de nem fogtatok el. Az Írásoknak azonban be kell teljesedniük.”
Erre valamennyien elhagyták őt és elfutottak. Egy ifjú mégis követte.
Mezítelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni,
otthagyta a gyolcsleplet, és mezítelenül elfutott. *


*Jézust a főpaphoz vezették. Itt gyűltek össze a főpapok, a vének és az
írástudók. Péter messziről követte, egészen a főpap udvarába. Ott leült a
szolgákkal együtt, és melegedett a tűznél. A főpapok és az egész főtanács
bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem
találtak. Sokan tanúskodtak ugyan hamisan ellene, de vallomásuk nem
egyezett. Ekkor néhányan felálltak, és ezt a hamis vallomást tették ellene:
„Hallottuk, amikor ez azt mondta: Lebontom ezt a kézzel épített templomot,
és három nap alatt másikat építek, amelyet nem emberi kéz alkotott.” De
vallomásuk így sem volt megegyező. Ekkor a főpap középre állt, és
megkérdezte Jézustól: „Semmit sem válaszolsz arra, amit ezek felhoznak
ellened?” De ő hallgatott, és nem felelt semmit. A főpap újra megkérdezte:
„Te vagy a Messiás, az Áldott (Isten ) Fia.” Jézus így válaszolt: „Én
vagyok. Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható fölségének
jobbján, és eljön az ég felhőin.” A főpap erre megszaggatta ruháját, és
felkiáltott: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok a káromlást. Mit
gondoltok?” Azok mindnyájan méltónak ítélték őt a halálra. Ekkor némelyek
leköpdösték, azután arcát letakarva ököllel verték, és közben ezt mondták
neki: „Rajta, most prófétálj!” Még a szolgák is arcul verték őt. *

*Péter kint ült az udvaron. Közben kiment a főpap egyik szolgálója.
Meglátta Pétert, amint melegedett, és megszólította: „Te is a názáreti
Jézussal voltál!” De ő tagadta: „Nem ismerem, nem is értem, mit beszélsz.”
Ezzel kiment az előcsarnokba; s akkor megszólalt a kakas. De a szolgáló
figyelte őt, és megint mondta az ott állóknak, hogy ez is közülük való. Ő
újra letagadta. Nem sokkal ezután ismét megszólaltak az ott állók:
„Biztosan közéjük tartozol, hiszen te is galileai vagy.” Erre Péter
átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről
beszéltek.” Ekkor mindjárt megszólalt a kakas másodszor is. Péternek eszébe
jutottak Jézus szavai: „Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor is
megtagadsz engem.” És sírásra fakadt. *
*

*A főpapok korán reggel tanácsot tartottak a vénekkel, az írástudókkal és
az egész főtanáccsal, majd Jézust megkötözve elvezették, és átadták
Pilátusnak. Pilátus megkérdezte őt: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus ezt
válaszolta: „Te mondod.” – A főpapok sok vádat hoztak fel ellene. Pilátus
újra megkérdezte: „Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel vádolnak
téged!” De Jézus nem válaszolt többé semmit, és Pilátus csodálkozott ezen.
Az ünnep alkalmával Pilátus mindig elbocsátott nekik egyet a rabok közül,
akit kértek. Volt a börtönben egy Barabás nevű rab. A lázadókkal együtt
tartóztatták le, akik egy zendüléskor gyilkosságot követtek el. A tömeg
felvonult tehát, és kérte Pilátustól azt, amit mindig megtett nekik.
Pilátus megkérdezte: „Akarjátok-e, hogy a zsidók királyát engedjem szabadon
nektek?” Tudta ugyanis, hogy a főpapok csak irigységből adták őt a kezére.
Ám a főpapok felbujtották a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon
bocsátását kérjék. Pilátus ismét megkérdezte: „És mit tegyek azzal az
emberrel, akit ti a zsidók királyának neveztek?” Azok ezt kiáltották:
„Feszítsd őt keresztre!” Pilátus folytatta: „De hát mi rosszat tett?” Erre
azok még hangosabban kiáltozták: „Feszítsd őt keresztre” Ekkor Pilátus, aki
eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta Barabást, Jézust
pedig megostoroztatta, azután átadta nekik, hogy keresztre feszítsék. *
*A katonák bevezették őt a helytartóság udvarába, és összehívták az egész
csapatot. Bíborruhába öltöztették, tövisből font koszorút tettek a fejére,
és így köszöntötték: „Üdvöz légy, zsidók királya!” A fejét nádszállal
verték, leköpdösték, és térdet hajtva hódoltak előtte. Miután így gúnyt
űztek belőle, levették róla a bíborruhát, és ráadták saját ruháját. Ezután
kivezették, hogy keresztre feszítsék. *


*Egy arra járó embert, cirenei Simont, Alexander és Rúfusz apját, aki éppen
a mezőről jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Így vezették ki
arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyahely a neve. *
*Mirhával kevert bort adtak inni neki, de ő nem fogadta el. Felfeszítették
a keresztre, azután megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy kinek mi
jusson. Három óra volt, amikor keresztre feszítették. Felirat is volt a
kereszten, amelyre elítélésének okát írták: A zsidók királya. Vele együtt
két rablót is fölfeszítettek, az egyiket jobb felől, a másikat balról. Így
beteljesedett az Írás: A gonoszok közé sorolták. *


*Akik arra jártak, káromolták, a fejüket csóválták, és mondogatták: „Te,
aki lerontod a templomot, és három nap alatt felépíted, szabadítsd meg
magadat, szállj le a keresztről!” Hasonlóképpen gúnyolták őt a főpapok is
az írástudókkal együtt: „Másokat megmentett, de önmagát nem tudja
megmenteni? A Messiás, Izrael királya szálljon most le a keresztről, hogy
lássuk és higgyünk!” Azok is gyalázták őt, akiket vele együtt
fölfeszítettek. *
*Amikor hat óra lett, nagy sötétség borult az egész földre, egészen a
kilencedik óráig. Kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Élói, Élói,
lámmá szábaktáni?” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el
engem?” Amikor néhányan az ott állók közül meghallották ezt, így szóltak:
„Íme, Illést hívja.” Valaki odafutott, ecetbe mártott egy szivacsot,
nádszálra tűzte, inni adott neki, és ezt mondta: „Hadd lássuk, eljön-e
Illés, hogy levegye őt?!” Jézus pedig hangosan felkiáltott és kilehelte
lelkét. * (Most térdre borulunk, és egy keveset csendben időzünk.) *Ekkor a
templom függönye kettéhasadt, fölülről egészen az aljáig. A százados, aki
ott állt Jézus előtt, és látta, hogyan lehelte ki a lelkét, így szólt: „Ez
az ember valóban az Isten Fia volt.” Asszonyok is álltak ott: távolról
figyelték, hogy mi történik. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb
Jakab és József anyja, és Szalóme. Rajtuk kívül voltak ott még többen is,
akik vele együtt jöttek fel Jeruzsálembe. *

*A készület napja volt, azaz a szombat előtti nap. Amikor beesteledett,
jött egy előkelő tanácsos, az Arimateából való József, aki maga is várta
Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét.
Pilátus elcsodálkozott, hogy már meghalt. **Magához rendelte a századost,
és megkérdezte, hogy valóban meghalt-e. Amikor a századostól megtudta
ezt, **Józsefnek
adta a holttestet. Az pedig gyolcsot vásárolt, azután levette Jézust a
keresztről, begöngyölte a gyolcsba, és egy sziklába vájt sírboltba temette.
A sír bejárata elé követ hengerített. Mária Magdolna és Mária, József anyja
pedig megfigyelték, hogy hova temette.*
*Ezek az evangélium igéi.*
*vagy rövidebb a csillagtól*
*Mk 14,1-15,47 vagy röv.: Mk 15,1-39*

*Friends, on this Palm Sunday, we are privileged to become immersed in
Mark’s great Passion narrative, where the kingship of Jesus emerges with
great clarity—and also with great irony.*


*We read that upon being brought before the Sanhedrin, Jesus is asked
whether he is the "Christ"—that is, the Messiah—an implicit reference to
David. When Jesus calmly responds, "I am," the high priest tears his robes,
for how could a shackled criminal possibly be the kingly descendant of
David? Upon being presented to Pilate, Jesus is asked the functionally
equivalent question: "Are you the king of the Jews?" Again a blandly
affirmative answer comes: "You say so." This leads the soldiers to mock
him, placing a purple cloak on his shoulders and a crown of thorns on his
head.Mark does not want us to miss the irony that, precisely as the King of
the Jews and the Son of David, Jesus is implicitly King to those soldiers.
For the mission of the Davidic king is the unification not only of the
tribes of Israel but also of the tribes of the world. What commenced with
David’s gathering of the tribes of Israel would soon reach completion in
the criminal raised high on the cross, thereby drawing all people to
himself. *Hosanna to the Son of David
*https://www.youtube.com/watch?v=4X8Y2mS8xos
<https://www.youtube.com/watch?v=4X8Y2mS8xos>*


>
> <http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail> Mentes
> a vírusoktól. www.avg.com
> <http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
> <#m_2754083473779689461_m_-142178168256000555_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210328/1e7940d5/attachment.html>