[Grem] A mai nagyböjti szentmise igéi

[Emoke Greschik]

*EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS Teljes szívvel térjetek vissza most hozzám, †
mondja a mi Urunk, Istenünk, * mert én jóságos és irgalmas vagyok
tihozzátok!* Joel 2,12-13 – 3 a. tónus.







*† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből Jézus tanítása szerint meg kell
bocsátanunk az ellenünk vétőknek. Abban az időben Péter odament Jézushoz,
és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell
megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy
hétszer, hanem hetvenszer hétszer! A mennyek országa olyan, mint amikor egy
király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik
adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből
megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a
gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a
szolga leborult előtte és úgy kérlelte: »Légy türelmes irántam, mindent
megfizetek!« Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt
még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik
szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni
kezdte: »Add meg, amivel tartozol!« Szolgatársa térdre hullott előtte és
kérlelte: »Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!« De ő nem engedett,
hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Szolgatársai
látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához
hívatta őt, és így szólt hozzá: »Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én
minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is
megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad?« És az
úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel
tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg
nem bocsát mindegyiktek a testvérének.” Ezek az evangélium igéi. Mt
18,21-35*


*Friends, today’s Gospel gives us the parable of the unforgiving servant,
which reveals what is at the root of our inability to forgive.In the
deepest sense, we don’t belong to ourselves. Everything we have and all
that we are comes from God. We are meant, with all of our gifts, to serve
God’s purposes. Our very existence comes from God, but so does the
forgiveness of our sins. Through no merit of ours, Christ has died for our
sins and offered us the divine mercy. The upshot is this: *there is nothing
particularly stable about the self, nothing that it can claim for its own.
All that it has is received as a gift.


*Well, the incapacity to forgive comes from one place: a false sense of the
substantial self. If my life belongs to me, then I will cling to
resentment, anger, and self-righteousness when my dignity has been
compromised. But when we realize that our life is not about us—when we put
our forgiveness of others in relation to God’s forgiveness of us—then we
find that real forgiveness is possible.*

*Sillye Jenő:  Magvető  https://www.youtube.com/watch?v=e2IHP2lwl1A
<https://www.youtube.com/watch?v=e2IHP2lwl1A>*



>
> Mentes a vírusoktól. www.avg.com
> <http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
> <#m_-1316331463131646734_m_-6009287229911699545_m_-5806458561848216120_m_-3853768441487505243_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210309/b9120743/attachment.html>