[Grem] A katolikus újságírás kommunisták által kivégzett mártírja, Melocco János

[Rita Kunsay-Sipos]

  <https://www.kozterkep.hu/12891/melocco-janos-emlektabla#>


A halálos ítélet pontos, ide vonatkozó szöveghelye  így hangzik:
'További súlyosbító körülményként kell figyelembe venni a fentiek mellett
mindkét vádlottnál a hosszú időn tartó folytatólagosságot és magas iskolai
végzettségüket.'




„Művelt, tehát veszélyes…”
2009-12-20 Szerző: Papp Tamás <https://ujember.hu/author/papptamas/>

Mielőtt átléptünk az új évezredbe, II. János Pál pápa, aki maga is jól
ismerte a náci és a kommunista diktatúra embertelen elnyomását, arra kérte
a helyi egyházakat világszerte, hogy próbálják meg összegyűjteni a XX.
század vértanúinak jegyzékét. Az ezredforduló európai püspöki szinódusának
résztvevői világosan megfogalmazták: a harmadik évezred reménységének
elsődleges forrása a vértanúk áldozata. Mert a vértanú a legdrágábbat, az
életét is képes odaadni meggyőződéséért, hitéért. Katolikus egyházunk már a
rendszerváltás után néhány évvel megkezdte felkutatni e XX. századi
vértanúkat. Amikor II. János Pál pápa 1991-es látogatásakor Esztergomban
misézett, felkereste Mindszenty bíboros sírját. Öt évvel később Győrben a
mártír Apor Vilmos püspök szarkofágjához térdelt, ezt követően pedig együtt
misézett börtönviselt papokkal. De nemcsak papok és szerzetesek, hanem
rendkívül nagy számban világiak is szenvedtek vértanúhalált vallásos
meggyőződésükért, sőt, csupán azért, mert – ahogyan akkoriban mondták
– másként gondolkodók voltak. Akiről emlékezünk, Melocco János is a
vértanúk jegyében született. Hiszen a megkövezett Szent István, az első
keresztény mártír ünnepén látta meg a napvilágot, 1909. december 26-án.
Érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetemen jog- és államtudományi
tanulmányokat végzett. Diplomájával a kezében mégsem a jogi pálya felé
indult, hanem újságíróként tevékenykedett. Mély katolikus hitű, derűs
életszemléletű, nagy műveltségű, négygyermekes családapa volt. Anyanyelvén
kívül beszélt németül, angolul, franciául, olaszul és oroszul. 933 és 1937
között az MTI római, 1937 és 1939 között pedig berlini tudósítója volt. A
német fővárosból a hitleri kormányzat kiutasította a nyugati újságírókkal
való kapcsolatai miatt. 1939-től 1943-ig a Magyar Rádió központjában az
idegen nyelvű hírszolgálatot vezette. 1943-ban és a következő év tavaszáig
a Pester Lloyd című, főként külföldieknek szánt budapesti újság
rovatvezetője volt. Emellett más műfajokban is népszerű alkotó volt. A II.
világháború után egyetlen folyamatosan megjelenő hazai katolikus újság
létezett, az Új Ember című hetilap, melynek első száma 1945. augusztus 9-én
látott napvilágot. Melocco János – a szovjet fogságból való szabadulása
után – 1947-től e lap munkatársa lett. Írásai, riportjai, tudósításai
jelentek meg a különféle országos katolikus eseményekről, de a
világegyházban történtekről is. 1947-ben az ő fordításában jelent meg XII.
Piusz pápa és Roosevelt amerikai elnök II. világháború alatti levelezése.
Mély filozófus-etikus újságírói gondolkodásának hű tükre A sajtó erkölcse
című írása, a lap 1947. május 25-i számában. 1947-48-ban hangulatos
tartalmú írásokban számolt be az Új Ember hasábjain a Boldogasszony Éve
rendezvényeiről. Bátor és határozott hangú, elvi jelentőségű cikkei biztos
eligazítást nyújtottak a katolikus közösség számára ezeknek az éveknek oly
nagy szellemi zűrzavarában. 1948 pünkösdjén az Evangélium és társadalom
című írásában a mezőgazdasági reform valláserkölcsi alapjairól írt.
Ugyanazon év szeptemberében Útmutató csillag címmel a Boldogasszony Éve
lelki hatásairól számolt be. Írását ezekkel a szavakkal zárja: „Az Útmutató
Csillag ott ragyog a magyar égbolton olyan fényességben, hogy még a
legsötétebb felhőkön keresztül is jelzi az egyetlen utat, amely ezer éve
vezeti a nemzetet, és vezetni fogja ezentúl is a szebb, az igazán jobb
jövendő felé.” 1950 májusában jelentek meg az Új Emberben utolsó, névvel
jelzett cikkei. Ekkoriban egyre súlyosabb nyomás nehezedett a meghagyott,
igen szerény terjedelművé zsugorított katolikus sajtóra. Csakis az
egyházellenes, politikai hatalmat kiszolgáló vagy legalábbis azt semmiben
sem kritizáló katolikus sajtó létezhetett ezután. 1950. szeptember 10-én az
Új Ember egyik legtehetségesebb munkatársát letartóztatták az Államvédelmi
Hatóság emberei. Két hónap múlva, 1950. november 20-án, hazug vádakkal a
Budapesti Katonai Törvényszék elé állították, amely halálra ítélte. Az
indoklásban ez a megállapítás is szerepelt: „Művelt, tehát veszélyes.”
1951. február 22- én az ítéletet végrehajtották. Teste az új köztemető
rabtemetőjének 298-as parcellájában nyugszik. A magyar katolikus újságírás
mártírja volt ez a kiváló, modern, európai gondolkodású férfi. Megemlékezni
róla évtizedeken át nem lehetett. Sem a sajtóban, sem a rádióban, tévében,
sem a nyilvánosság előtt élőszóval. Sőt, 1990 decemberében fia, Melocco
Miklós szobrászművész megjegyezte, hogy méltó megemlékezés, katolikus
újságírói tevékenységének szakavatott elemzése mindaddig még egykori
lapjában sem volt olvasható. Most tisztelettel és hálával adta közre az Új
Ember – Szigeti László szerkesztésében –, Mint a nap címmel Melocco
Jánosnak az Új Emberben megjelent írásait. E kötet élén található a címadó
cikk, mely a lap 1949. október 23-i számába íródott, már be is tördelték,
de a kommunista cenzúra megtiltotta a közlését. Ebben az emelkedett, nemes
lelkületű cikkben az újságíró a „beteljesített szeretet” törvényéről, az
ellenség szeretetéről ír. Szent Máté evangéliumából Krisztus szavait idézi:
Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket.
Imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért, így lesztek fiai mennyei
Atyátoknak. Bolognában van egy utca – írja ebben a cikkében Melocco János
–, melyet úgy hívnak, via dell’Amore, a szeretet utcája. Itt lakott egy
asszony, aki fia gyilkosát elrejtette az utánaküldött poroszlók elől, s
ezzel bocsátotta útjára: „Isten is úgy bocsásson meg neked, mint ahogy én
megbocsátottam.” Amikor itt állunk Melocco János emléktáblájánál, idézzük
fel ezt a történetet, hogy mindazok lelkében, akik e tábla alatt
elhaladnak, megszülessék és növekedjék a megbocsátás és az irgalom
lelkülete. Sőt, kérjük azt, hogy ez a lelkület ne csak erre az utcára,
hanem Budapest és hazánk minden utcájára kiáradjon, ahogy a mennyei Atya
fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, esőt ad igazaknak és
hamisaknak. Az idézett, Mint a nap című cikket Melocco János Jean Brébeuf
jezsuita misszionárius vértanúhalálával kezdi. Mint ismeretes, a szerzetest
1649-ben irokéz indiánok megölték. Emléke azonban nem ment feledésbe.
Szarkofágja Párizsban található, a jezsuiták templomában, és mécsesek
veszik körül. Mert előbb vagy utóbb – de mindenképpen akkor, amikor
követésre érdemes célokat és értékeket keres magának – megtalálja és
példaképként mutatja fel a jelen vagy az utókor embere az olyan
tanúságtételeket, amilyen Melocco János élete is volt. Ezért reménységre
okot adó ma is, hogy emléktáblája felkerült e templom oldalára.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210225/7e8723be/attachment.html>