[Grem] ma Szt.Polikárp ünnepe / dr. Diós István

[Emoke Greschik]

Szt.Polikárp püspök és vértanú
Február 23.
*69 előtt +Szmirna, 155. február 23.

*Polikárpnak, a szmirnai püspöknek erőteljes, ugyanakkor szeretetreméltó
egyénisége *megérezteti velünk, hogy micsoda szellemi ösztönzések indulnak
ki egy, az életet a maga realitásaiban maradéktalanul megélő
személyiségből. Antiochiai Szent Ignác írta búcsúlevelében Polikárpnak:
,,Boldognak tartom magam, hogy láthattam tiszta arcodat; bárcsak tovább
örvendhetnék neki Istenben.'' Dicséri Polikárpot azért, mert *lelkülete
Istenben vert erős gyökeret*, és biztosítja, hogy* korán**ak úgy kell ő,
mint viharvert hajósnak a kikötő. *

E szavak igen találóak. Polikárp *a maga egyenességével közvetlen hatást
gyakorolt korának embereire. *Nemcsak* tanításával*, hanem *még inkább
tevékenységével, életével és halálával az Egyház igazi pásztorának
bizonyult. *

*Polikárp ifjú korában hallgatója és tanítványa volt János apostolnak és
nyilván más apostoloknak is; *tanításukat szóban és írásban hamisítatlanul
továbbadta. Sőt egy korai hagyomány szerint Polikárpot* ,,az apostolok''
tették Szmirna püspökévé.* Ireneus, aki Polikárpot még személyesen ismerte,
biztosan állítja, hogy ennek az igazán apostoli püspöknek az igehirdetése
teljesen egybehangzott azzal, amit ő Jézus szemtanúitól és tanítványaitól
hallott. Ezek szerint *Polikárp egyik jelentős megalapozója volt az
őskeresztény hagyománynak. *,,Tanításával egyetértenek az összes asiai
(kisázsiai) egyházak.''

Szent Ignác leveleiből tudjuk, hogy *a szmirnai püspököt **nemcsak a nem
keresztény polgártársai részéről érték támadások, hanem saját
egyházközségében is küzdelmei voltak.* Mint a kor más kisázsiai
egyházközségeiben, neki is *súlyos problémái voltak egy csoporttal, mely
nem értett egyet **azzal, hogy az egyházi élet egyre inkább a püspök körül
kristályosodott ki.* *Kezdetben ugyanis az egyházi szolgálat megoszlott: a
püspök volt a közösség hivatalos ,,felügyelője'' (episzkoposz) és vezetője,
a ,,próféták és tanítók'' pedig az istentiszteletnek és tanításnak
éltek. *Lassanként
azonban *a prófétaság torzulásai következtében** egyre inkább a rend és
törvényesség egyházi elve lépett előtérbe.* Ez a fejlődés a püspök vezető
állását eredményezte.

Ennek a történelmileg szükségszerű fejlődésnek ellenzői vonakodtak részt
venni a püspök vezette istentiszteleteken, és külön liturgiát tartottak
maguknak. De az igehirdetésben is eltértek az apostoli tanítástól.*
Polikárp egész életén át fáradozott azon, hogy megtérítse ezeket a
szakadárokat, és mindent megtett, hogy egyházközségét külsőleg és belsőleg
egységesítse. *A zűrzavaros viszonyok között is szakadatlan türelmével és
szeretetével kiérdemelte az igaz hívők egyre növekvő ragaszkodását és
tiszteletét. Ahol azonban szükséges volt, példás energiával és
határozottsággal lépett föl. Így *a gnosztikus Markiont, *aki megkísérelte,
hogy megszerezze jóváhagyását, *kemény szavakkal rótta meg. Komoly intő
levelet írt a szomszédos egyházközségeknek is, amelyek **ugyanazokkal a
nehézségekkel küzdöttek, mint **a szmirnaiak.* Sajnos, ez a levél nem
maradt ránk.

Ma Polikárpnak csak a filippi egyházközségnek írt levele van a kezünkben. A
filippiek hittani eligazítást kértek tőle, és azt, hogy küldje meg nekik
Ignác leveleit*. Levelében fölszólította a filippieket, hogy vállalják a
,,kereszt vértanúságát''. Itt esik szó először a keresztény irodalomban a
,,vértanúságról'', méghozzá egy püspök szájából, aki maga is a Megfeszített
vértanúja lett. *

Előbb azonban Polikárpnak az egész Egyház történetére kiható feladatot
kellett teljesítenie.* A 2. század közepe táján Rómába utazott, hogy
Anikétosz pápával a keresztény gyakorlat kérdéseiről tárgyaljon,
nevezetesen a húsvét ünneplésének időpontjáról.* Polikárp más kisázsiai
egyházközségekkel együtt kitartott annál a Szent Jánostól eredő
hagyománynál, hogy húsvét napját Niszan hónap 14. napján kell ünnepelni,
míg a rómaiak Szent Péterre visszamenő hagyomány szerint a rá következő
vasárnapon ünnepelték. *Bár* ebben a pontban* nem tudtak egyezségre jutni,
mindketten ,,közösségben maradtak''.* Anikétosz tiszteletből megengedte
Polikárpnak, hogy a templomban (nyilván húsvéti) Eucharisztia-ünnepet
tartson, és békében váltak el egymástól. Milyen testvéri megértés a
különféle hagyományok elismerése mellett!

Nem sokkal *hazatérése után Polikárpot letartóztatták.* Az alkalmat az
adta, hogy egy bizonyos Fülöp, aki tagja volt Asia tartományi gyűlésének,
ünnepi játékokat rendezett állatviadalokkal és egyéb
látványosságokkal. *Polikárpot
**a zsúfolt színházban vonták felelősségre keresztény hitvallása miatt. A
jelenlevő prokonzul rá akarta venni az ősz püspököt, hogy tagadja meg
Krisztust.* Polikárp egy jó állapotban ránk maradt tudósítás szerint erre*
így válaszolt*: ,*,Nyolcvanhat éve szolgálom Őt, és sohasem bántott meg.
Hogy mondhatnék átkot Királyomra és Üdvözítőmre?'' *

*Polikárp elszenvedte a vértanúhalált, mely mintegy ,,pecsétje volt és
véget vetett'' az őt ért üldözéseknek*.* Tanúságtétele nem maradt hatás
nélkül. Halálával sokkal inkább atyja lett azoknak, akik tanúságát
elfogadták, mint életével.* Nagyságának alapja az volt, hogy *példamutatóan
ragaszkodott Krisztushoz.* A halál színe előtt Jézus Krisztus imádkozta
Polikárpban és Polikárp által azt a megragadó hálaadást, amely Isten hű
szolgájának életáldozatát mintegy konszekrálta.* Az Istennel eltelt püspök
utolsó imádsága így hangzott**: Mindenható Úristen, Atyja szeretett és
áldott Fiadnak, Jézus Krisztusnak, aki által ismerünk téged, az
angyaloknak, hatalmasságoknak, az egész teremtésnek és a belőled élő igazak
nemzetségének Istene! Magasztallak téged, amiért méltónak találtál erre a
napra és erre az órára, hogy a vértanúk seregében részem legyen Krisztusod
kelyhében a test és a lélek örök életre szóló föltámadására a Szentlélek
romolhatatlanságában. Fogadj el ma engem köztük mint igaz és kedves
áldozatot, amint előkészítetted, megjövendölted és most teljesíted, te,
igaz Isten, aki nem ismersz hazugságot. Ezért és mindenért dicsérlek,
dicsőítlek és magasztallak örök mennyei főpapod, Jézus Krisztus, a te Fiad
által. Általa és vele a Szentlélekben tiéd a dicsőség világossága most és
az eljövendő örökkévalóságban. Amen. *

Keleten már a 4. században február 23-án ünnepelték. Róma a 13. században
tette át az ünnepet január 26-ra, amely napon addig Niceai Szent Polikárp
temetéséről emlékeztek meg. 1969-ben halála napjára, február 23-ra került
ünnepe a római naptárban is.

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210223/97b732bc/attachment.html>