[Grem] ma: Szt. Skolasztika szűz, a bencés apácák alapítója, Szt. Benedek testvére ünnepe / dr. Diós István

[Emoke Greschik]

 *Foglaljuk imáinkba elsősorban a bencés apácákat, azután mindazokat, akik
bármely szerzetesrend kötelékében mint intézményben szolgálnak és adják oda
az életüket az Úr Krisztusnak. Adjunk hálát értük. Adjunk hálát azért, hogy
a kegyelem annyira erős, hogy ma is megszólítja azokat, akiket meg akar
szólítani. A nagyobb csoda pedig az, hogy a megszólítottak meg is hallják
ezt a hívást. – Hálát adunk értük, mert nemcsak az ő üdvösségük gyarapodik
ettől, hanem a miénk is. És az egész Egyházé is. Amen. *
Testvéreim! *A nyugati szerzetességnek férfi ágon az atyja Szent Benedek,
női ágon az anyja Szent Skolasztika. Testvérek voltak*, s ők fogalmazták
regulává azt az életformát, amely Krisztusért a szó szoros értelmében
elhagy mindent, és egy közösség intézményes keretei között szereti az Urat,
szolgálja a testvéreket, és a teljes élet odaadásával tesz tanúságot az
Evangélium igazsága mellett. *Skolasztikáról írott emlék alig maradt. 120
évvel a születése után Nagy Szent Gergely ír róla néhány mondatot.* De ha
az ember egy kicsit ismeri az életet, akkor *nem nehéz fölismerni, hogy
Skolasztika valami olyasmit csinált Benedek hátterében, mint a Szűzanya meg
azok az asszonyok, akik Galileából kísérték Jézust a nyilvános
tevékenységének útjain.* És amint a Szűzanya az édesanya jogán gondoskodott
a Fiáról és a tanítványokról, s a család intézménye följogosította őt erre
a szolgálatra, ugyanígy *Skolasztika, aki édes nővére volt Benedeknek, úgy
tudta támogatni a testvérét, hogy senkiben sem ébresztett gyanút és gonosz
gondolatokat: hát persze, segíti, mert a szeretője. Nem! A testvére volt!
Amint a Szűzanya édesanya volt.* Ha az ember ezt tudja, akkor Benedek
életrajzának adatait is másképp szemléli.* Benedek ugyanis római
egyetemistaként egyszer csak fölismerte,* hogy *„ha én itt maradok ebben a
világban – s akkor írják az 500-as éveket, melyek során a császár nélkül
maradt Római Birodalom a széthullás felé tartott –, akkor beszállok egy
olyan gazdagságért, karrierért, hatalomért zajló polgárháborúba, aminek a
végén megnézhetem magamat*. Mi lesz az üdvösségemmel?!” *És elment.
Nyilvánvaló, mire ez Benedekben megfogalmazódott, addig e két testvér
között réges-régen zajlottak olyanfajta eszmecserék, hogy mit is lehetne
tenni azért, hogy mindaz, amit az Egyházban az Úr Krisztus ad, valóra
váljon bennünk. – Az is nagyon valószínű, hogy amikor Benedek Rómát
elhagyta, egy pillanatra még hazament, s Skolasztikának megmondta: „Én erre
az elhatározásra jutottam, úgy érzem, engem az Úr hív ki ebből a világból,
s én most elmegyek remetének.” És biztos, hogy a helyet is megadta
Skolasztikának, hova megy.* *Benedek életrajza pedig elmondja, hogy valaki
naponta vitt neki élelmet *– érdekes módon akadt valaki, aki tudta, hova
vigye az élelmet –, könnyen föltételezhető, hogy ez a valaki* Skolasztika
volt. Akiről maga Szent Benedek följegyezte, hogy kísérte végig az öccsének
az életét, s támasza vol*t kétségekben, csalódásban, krízisekben. Mert
amikor Benedek Subiacóból menekült, nyilvánvaló, hogy megbeszélte ezt is
Skolasztikával. Lehet, hogy azzal kezdte: „Tudod, húgom, én eddig azt
hittem, hogy itt lehet valamit csinálni, és kiderült, hogy nem. Nem, itt
nem lehet.” – Nem ezt a szót használta talán, de *a tapasztalata az
lehetett, hogy a bűnnek olyan struktúrái vannak itt, amin egyszerűen nem
lehet keresztültörni. *– *Skolasztika pedig a maga gyakorlati
életérzékével, érzékeny lelkével megmutatta Benedeknek azt a pici
lehetőséget, azt a kis rést, ahol mégiscsak ki lehetett törni azokból a
struktúrákból.* És nagyon nyilvánvaló az is, hogy a Benedek-féle regula
azért lett olyan életszerű, olyan nagyon emberi és ugyanakkor nagyon
evangéliumi, mert – amint Gergely pápa mondja – Benedek minden évben
egyszer lejött Monte-Cassino kolostorából, és Skolasztikával egy egész
éjszakát átbeszélgettek a lelki dolgokról. – Nem az álmaikról. Hanem
például a reguláról, hogy ez hogyan is legyen?! Hogyan lenne jó? *Skolasztika
keze nyoma ott érződik a regulán is, amit maga is természetszerűen
kötelezőnek tartott a saját kis közössége számára.* *És mindebből olyan
életforma kerekedett ki, ami először is mind a mai napig él és életképes a
bencés apácáknál. Másodszor: 600 éven keresztül itt, Nyugaton
szerzetesnőnek lenni azt jelentette, hogy Skolasztika lánya lettem mint
bencés apáca.* Más variáció nem is kellett. Ez történik akkor, amikor a
kegyelemmel együttműködik egy lélek, aki fölismeri, hogy mi a dolga az
Egyházban. *Foglaljuk imáinkba elsősorban a bencés apácákat, azután
mindazokat, akik bármely szerzetesrend kötelékében mint intézményben
szolgálnak és adják oda az életüket az Úr Krisztusnak. Adjunk hálát értük.
Adjunk hálát azért, hogy a kegyelem annyira erős, hogy ma is megszólítja
azokat, akiket meg akar szólítani. A nagyobb csoda pedig az, hogy a
megszólítottak meg is hallják ezt a hívást. – Hálát adunk értük, mert
nemcsak az ő üdvösségük gyarapodik ettől, hanem a miénk is. És az egész
Egyházé is. Amen.*

Dr. Diós István

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210210/de0b6bad/attachment.html>