[Grem] Fwd: Cziffra év indul(t)!

[KEA]

CZIFFRA GYÖRGY Emlékév 2021
Kimmel István

2021-ben a hazai és nemzetközi zenei élet a 100 éve született Cziffra György zongoraművész előtt 
tiszteleg. Magyarország Kormánya a 2021. február és 2022. május közötti időszakot Cziffra 
György-Emlékévvé nyilvánította, az UNESCO pedig felvette a közösen ünnepelt évfordulók sorába. 
Mintegy 100 esemény valósul meg itthon és külföldön világhírű művészek részvételével. A Cziffra 
Fesztivál februárban kezdődik, az első programok online lesznek elérhetők.

Az Emlékév célja, hogy felidézze a világhírű zongoraművész munkásságának szellemi és művészi 
örökségét, fókuszba helyezve a romantikus zongorajáték és az improvizáció hagyományát, teret 
engedjen az előadói szabadságnak és támogassa a fiatal művészgenerációt.

A 100 ÉVE SZÜLETETT CZIFFRA GYÖRGY ZONGORAMŰVÉSZ KÜZDELMES ÉLETÉRŐL

Egész élete küzdelmeinek sorozata, de csak hazájából távozása, 1956 után lehetett világhírű és 
elismert zongoraművész. Munkásságáról írják: „Zongorajátéka Liszt Ferencéhez hasonlítható, főleg 
káprázatos improvizációs készsége miatt. Átirataiban kifejti a szerző vázlatos zenei 
gondolatait. Játékát kontrapunktikus tudás, variációs művészet és ötletesség jellemezte. Érett 
korára a 20. század legnagyobb pianistái, Rubinstein, Horowitz és Richter mellé emelkedett. 
Mégsem volt elégedett magával, folyton tökéletesítette tudását, rengeteget gyakorolt. 
Repertoárján elsősorban Schumann, Chopin, Liszt, Grieg, Brahms és Rahmanyinov művei szerepeltek, 
amelyek nagy részét hanglemezre is játszotta, emellett francia barokk szerzők – mint például 
Couperin, Rameau, Lully – művei is a műsorán szerepeltek, de a francia 20. századi szerzők 
(Ravel, Debussy, Franck) műveit is gyakran játszotta. Emellett előszeretettel adta elő saját 
Liszt-stílusú átiratait, parafrázisait.”

Rossz időben született, rossz helyen. 1921-ben látta meg a napvilágot Budapest angyalföldi 
nyomornegyedében a Tripoliszban, egy „társas” barakképületben. Fővárosunk akkori külterületein 
több ilyen negyed volt, így Mária Valéria telep bádogviskói Kispest mellett, de a nyomorban 
tengődők körülvették az egész városmagot. Cigány származású, az édesapja id. Cziffra György jó 
képességű cimbalmos, aki a század elején Párizsban játszott, és itt polgári jómódot teremtett 
családjának. A történelem ennek véget vetett, mert az I. világháború alatt a franciák az 
ellenséges országokból bevándoroltakat kitelepítették. Apja munkatáborba került és édesanyja két 
kicsi leányával Budapestre érkezett vonattal. A Vöröskereszt helyezte őket Tripoliszba, ide az 
angyalföldi, mocsaras szennyes területre. A barakkszobában nem volt bútor, szalmazsákokon, 
rongyokba burkolva, állandóan éhezve, állás nélkül nyomorogtak.

Apja betegen idegileg kimerülten érkezett haza a háború után, és hiába járt munkát keresni, csak 
néha alkalmazták cimbalmosként, vagy zongoristaként. A harmadik, koraszülött leány elhunyt és 
következett ő, a kisfiú Cziffra György. A vézna, állandóan lázas, fuldoklási rohamokkal 
betegeskedő gyermek négy évesen már tudott olvasni, erre édesanyja tanította, és énekelt neki 
dalokat, operett és opera betéteket. A kisebbik leány szerencsésen Hollandiába került az akkori 
örökbefogadásos gyerekmentési akcióval, így négyen maradtak a barakkszobában. Az éhező nyomort 
Jolán nővére oldotta meg, városházi tisztviselői étkezdében mosogatólányként kapott munkát, és 
minden nap egy fazék maradékot vihetett haza. Közben anyja is talált bolti kisegítői munkát, 
első nap megörvendeztette fiacskáját egy darab csokival, először evett ilyen olvadó édességet, 
ami a boldogságtól csurgott szája szegletén. Jolán bérelt egy zongorát, mert érdekelte és 
játszani akart, a kis György is ezen tanulhatott. Apja már ekkor egyengette zongorázását, 
megtanította az alapokat. Kotta nélkül, hallás után improvizált dallamokat, idézni tudott 
operett és opera betétdalokból.

Egyik nap a telepen harmonikás bohócok agitálták a népet cirkuszba. Az ötéves fiú megismerkedett 
velük, tehetségét bizonyítva játszott nekik, és meghívták cirkuszi zongoristának, amíg itt 
voltak. Ez volt első nyilvános fellépése, és meg is fizették. Egy sánta házaló ruha-textilárus 
jelent meg és részletre árusított a nyomorgó népségnek. Meghallotta a kisfiú zenéjét, majd 
belopakodott a házba. Édesanyja is ekkor érkezett haza. A vándorárus közölte, hogy a fiú nagy 
tehetség, a Zeneakadémián a helye, ő elintézi, hogy felvegyék. A család gondterhelten 
tanakodott, hisz rongyokban mégsem mehet akadémiai meghallgatásra. Jolán éjszaka lemérte öccse 
méreteit, és nagy meglepetést okozva a megtakarított pénzéből vett neki matrózblúzt és bőrcipőt.
A házaló tényleg beajánlotta, és Dohnányi Ernő igazgató budai villájában fogadta, a kisfiú 
játszott neki a hangversenyzongorán. Közben csengett a telefon, beszélt valakivel, és mondta, 
hogy most nem tud jönni, az utolsó szavai: „…ez nem egy ritka kincs...ez maga a Koh-i-Noor!” Így 
nyert azonnal felvételt nyolc évesen a Liszt Ferenc Zeneakadémiára, ahol Dohnányi, Weiner Leó és 
Ferenczi György, Kéry Szabó Imre voltak a tanárai. Később zongora mesterkurzusra is járhatott, 
képességei fejlődtek, és zeneelméletet is tanult. Tizenhárom évesen koncerteket adott skandináv 
területeken és a Benelux-államokban, de hazánk nagyvárosait is végigjárja nagy sikerrel.
Hiába volt kiváló tehetség, az „előkelő” művészvilág nem fogadta be. Családja eltartása 
érdekében 1933-tól lokálokban, zenés kocsmákban lépett föl. Fennmaradt egy 1934-es filmfelvétele 
egy hangversenyéről, ahol Schubertet játszott – matrózruhában. Besorozták katonának 1942-ben, de 
előtte gyorsan megnősült. A szerelem villámként érte őket, egyiptomi származású lányt, Soleikát 
vette feleségül, aki gyermeküket várta, amikor megkapta a behívót. A fronton kalandos élményeket 
élt át, lelkét kikapcsolva vigyázott fizikai állapotára, három év alatt kétszer játszhatott 
zongorán. Szökése előtt német főtiszteknek játszott, ekkor elkötötte a németek vonat 
szerelvényét, a mozdony elindításával. Innen leugorva fogságba esett és megszökve szerencsésen 
hazajutott, az alakuló néphadsereg kiképző tisztjeként szolgált, majd 1947-ben leszerelték. 
Ezután tanulmányait Ferenczi György tanítványaként magánúton folytatja, és újra a pesti éjszakák 
csodált zongoravirtuóz-életét éli.

„Meggörbítvén gerincemet, ismét visszasüllyedtem az éjszaka világába” – írta önéletrajzi 
könyvében. Bárokban muzsikált (Savoy, Dunakorzó, Arizona stb.), a pesti művész- és sportolóvilág 
nagyon kedvelte zenéjét, a Zeneakadémiával szemközti Galiba sörözőben voltak legnagyobb sikerei, 
érdeklődő növendékek lokálról lokálra követték. Az állástalan zenészek a Vilma királynő úti 
koldustőzsdén gyülekezve beszélgettek, itt árulták magukat, lehetett választani közülük.
Mezey Mária énekes – színésznő nemes egyszerűséggel „zongoracsodának” nevezte, és egy idényben 
alkalmazta zenekarában zongora kísérőként. Feleségével és kisfiával együtt 1950-ben megpróbált 
Bécsbe disszidálni, de elfogták, mert a vasfüggöny melletti faluban a rendőrség beépített embere 
pénzért feladta őket. Sorsának fricskája, hogy a börtönben az a ruha-vándorárus kínozta, aki 
annak idején elindította a Zeneakadémiára. A jótevőből gonosz ember, ÁVO-s lett és nem ismert 
könyörületet. Börtönből kényszermunkatáborba vitette, külön a feleségét és kisfiát, mert akkor 
gyerekbüntető táborok is voltak az elítéltek gyerekei részére. Dolgoztatták kőbányában és a 
miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem építkezésén, ahol emeletenként cipelte a lépcsők faragott 
köveit, de ekkor rabtársainak még koncertet is adott. Csukló inai megnyúltak és ujjízületei 
bedagadtak, fáslival betekert kézzel tudott játszani évekig.

Szabadulása után, 1953-tól, ismét a pesti éjszakában zenélt. Cziffra György zongoraművészre és 
az 1950-es évek hangulatára egyik elbeszélőm hívta fel figyelmemet, aki akkor egyetemista volt. 
Tőle idézem: „Az ELTE Természettudományi Karán 1953-tól már kissé lazult a kommunista párt 
„szorítása”. Havonta egyszer a Gólyavárban hanglemezestet tarthattunk. A következő évben 
1954-ben „elszemtelenedtünk” és Gershwin lemezestet hirdettünk meg. A pártbizottság nem 
támasztott kifogást, mert csak annyit közöltünk, hogy a zeneszerző orosz. Azt nem részleteztük, 
hogy emigráns és amerikai állampolgár. A sikeren felbuzdulva felkértük az egyik legjelentősebb, 
később világhírű zongoraművészt, Cziffra Györgyöt egy Gólyavári koncertre. Az előadóterem 
melletti tanári szobában fogadtuk a művészt és feleségét, a szép egyiptomi-arab Soleikát. A 
hangverseny kezdetekor Soleika nekem mondta, hogy ő nem megy be a terembe, és kérte, maradjak 
vele, mert fél egyedül. A hölgy csinos volt, „lovagként” nem mondhattam, hogy így nem élvezhetem 
az előadást. Aztán elmondta, hogy mióta az Ávósok szétverték a veséjét, sűrűn kell toalettre 
mennie. 1950-ben férjével és kisfiával együtt megpróbáltak disszidálni, de elfogták és elítélték 
őket. Férje kezei a durva munkát megsínylették, most örül, hogy ismét kamatoztathatja csodás 
művészetét.”

Sokoldalú képességének híre elterjedt, klasszikus zenei  darabokra, jazz-re, fandangóra, 
népdalokra és csárdásra, a paso dubléig tudott improvizálni. Közönsége minden kívánságát 
igyekezett teljesíteni. Egy évig zongoristája volt egy itt turnézó amerikai jazz zenekarnak, a 
vezető nagy megelégedésére. Kialakult napirendje szerint néha „hideg hússal” kezdődött a napja, 
így nevezték a koldustőzsdén a jól fizető gazdag-díszes temetéseket, majd délben zenés étterem, 
vagy esküvői ebéd. Délután lepihent, hogy este kilenctől hajnali ötig helyt tudjon állni a 
„nappali” műszakjában. Elege lett ebből a hajszás életmódból, nem volt a rendszer kegyeiben, de 
önálló koncertkörútról álmodozott. Reggelenként hazaérve még képes volt naponta négy órát 
gyakorolni kitűzött előadói karrierjének érdekében. Az éjszakai életben kísérő rajongói 
segítették pályája elindulását, el-jártak érdekében a minisztérium illetékeseinél. A magyar 
komolyzenei élet lassan befogadta, bizonyíthatta tehetségét, amikor a nagy októberi szocialista 
forradalom ünnepségsorozatán – október 23-a előtt - harmadikként felkérve az akkoriban 
eljátszhatatlannak darabnak nevezett Bartók Második zongoraversenyét játszotta a Zeneakadémián. 
„A közönségből úgy tört ki a taps, mint az izzó láva” – írták később a kritikusok.
A máskor fegyelmezett mintegy kétezer ember most a Himnuszt énekelve tódult az utcára, és 
tépkedte a rendszer politikusainak plakátjait. Elbeszélőm, a korhangulat tanúja szerint is: 
„Sokan máig állítják, hogy ennek a hangversenynek nem kis része volt az október 23-i forradalmi 
hangulat alakításában.

Cziffra György családjával elhagyta Magyarországot. A nyugati határ 1956-os, átmeneti 
megnyitását kihasználva – a határig egy oldalkocsis motorkerékpáron utazva, majd gyalogolva. 
Ekkor megkezdődött világhódító útja. Nyugaton ismerték Cziffra György művészi tehetségét, 
távozása előtt készültek lemezfelvételei, melyeket tudta nélkül kicsempésztek, és lemezeit 
örömmel fedezte fel a párizsi kirakatokban, bár jogdíjat nem kapott utánuk. Sikeres bécsi 
koncertjét a párizsi követte, híre bejárta a világ-sajtót. Párizsban letelepedve amerikai előadó 
körútján a két legnagyobb zongoragyártó versengett, hogy az ő gyártmányán zenéljen. Új hazájában 
egy ősi királyi városba, a Párizs melletti Senlisbe költözött, ahol megmentette az enyészettől 
az első francia király kápolnáját. A kápolnából kialakított koncerttermet Liszt Ferenc emlékére 
nevezte el. A felújítás költségeinek fedezésére és a fiatal tehetségek felkarolására alapítványt 
létesített. Egyik adományozó két ólomüveg ablakot adott, az egyik Árpád-házi Szent Erzsébetet 
ábrázolja.

Cziffra György életének történéseit – a nyomorban betegeskedését, csodagyerekségét, 
mozdonylopását stb. – saját maga írt önéletrajzi kötetéből a valóságnak megfelelően merítettem. 
(Nemzeti Könyvtár sorozat 39. kötete: Cziffra György: Ágyúk és virágok címmel Fordította: Tóth 
Ágnes Nikolett, Magyar Hősök, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Budapest 2015.) Az 1980-as 
évektől megjelentekhez képest teljes kiadás, két fejezettel bővítve.

Önéletrajzi könyve olvasmányos, nehéz letenni, és a történet sodrásában megadja zeneelméleti 
véleményét is. Nagyjaink: Liszt, Bartók és a külföldiek, pl.: Chopin megértése, nagy műveik 
művészi előadásáról, valamint az előadó művészek képzéséről. Maga írja, hogy élete a fűrész 
fogainak sorához hasonló, a „fent és lent” egymásutániságára utalva. Küzdelmes élete kezdődött a 
gyerekkori nyomorban, súlyos, évekig tartó lázas betegséggel, az első „fűrészfog csúcs” a 
tehetsége felismerése, nyolc évesen már zeneakadémiai tanuló. Mélypont a háború előtti mellőzés, 
katonaként a fronton lelki fásultság, fizikai erőnlét megőrzés, majd ismét az éjszakai 
lokál-zenélés. Túlélés közben fia született, aki tragédiával végződő rövid életében méltó 
művésztársa lett Franciaországban. Az 1950-es sikertelen emigráció után, annak megtorlását 
családostul megszenvedte. Ezután jött művészetének elismerése, Bartók Második rapszódiájának 
hatása a forradalmi hangulathoz, és 1956 végén távozása új hazájába, Franciaországba.

Sikereinek csúcsán Liszt, Chopin, Bartók egyedülálló előadója, felvételeit hallgathatjuk, 
büszkék lehetünk rá, mert sok honfitársunkat követve maradandót alkotott a világnak. Soleika, a 
mindenben támogató hűséges feleség lelkendezve mondta: „Egyszerre egy újjal két hangot tudott 
leütni...” Igazi magyar és zenész zseni, a hegedűs és cimbalmos elődök génjeivel örökölt 
cigányvirtusával.

Elhunyt tüdőrákban 1994. január 15-én, 72 éves korában, egy Párizs melletti kisvárosban. 
1956-ban itthon kapott Liszt Ferenc-díjat, az egyik legjelentősebb és világszerte ismert zenei 
előadóművész. A Francia Becsületrend tiszti keresztjét adományozták neki 1993-ban. Francia 
állampolgár 1968-ban lett, de szívében mindig magyar maradt! Munkásságát még egyszer itthon is 
elismerték, 1993-ban megkapta a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét. 1983-tól több alkalommal 
is hazalátogat szülőhazájába, Magyarországra és nagy sikerű szólókoncerteket adott. 1986-tól 
éveken át mester-kurzusokat vezet a Keszthelyi Helikon Zenei Fesztiválon.
Legyünk rá büszkék! Küzdelmes életében maradandót alkotott, világhírű lett.


Megemlékezünk itt Balázs Ferencről (1951-2020), aki Celldömölkhöz közeli Vas megyei Sitkén a 
kápolnánál szervezte meg a Rockfesztivált Cziffra György példája alapján.

Balázs Fecó Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, énekes, legendás dalszerző és előadó, a 
Korál zenekar alapító tagja 2020. november 27-én örökre lehunyta a szemét 69 éves korában. Az 
utóbbi években már betegeskedett, többször volt kórházban különböző súlyosságú bajokkal, s bár 
mindig felerősödött, a koronavírus-fertőzésnek már nem tudott ellenállni a szervezete.
A sitkei Rockfesztivál alapítása előtt 1986-ban a Koral együttes tagjai között szóba került: a 
televízióban leadott műsor, ami arról szólt, hogy Cziffra György világhírű zongorista Párizs 
mellett felújíttatta az első francia király kápolnáját, és abban koncerteket is adott. A 
kápolnából kialakított koncerttermet Liszt Ferenc emlékére nevezte el. Mindez csak azért volt 
érdekes, mert Sitkén a Herceg-hegy északi oldalán álló fogadó mellett is volt egy kápolna, kissé 
romos állapotban.

Megbeszélték, hogy ezt a romos kápolnát is meg lehetne menteni. A Koral zenekar tagjai nem 
gondolkoztak sokáig. Balázs Fecó Register lemeze 1984-ben, a Best of Bach pedig 1985-ben jelent 
meg, ezért úgy döntött, mindkettő élő lemezbemutatóját Sitkén, a kápolna mellett elterülő 
domboldalon tartja. Rá egy évre pedig elkezdődött az, ami immár hagyomány. Útjára indult a 
Sitkei Rockfesztivál.

Sitkén a kápolna már az 1980-as években összeforrt Balázs Fecó nevével, hiszen az akkor romos 
épület az általa is szervezett rock koncertek bevételéből újult meg. Az 1986 óta megrendezett 
Sitkei Rockfesztivál 2020-ban elmaradt, ha a vírushelyzet engedi, idén lenne a 34.

Érdliget, 2021. január 29. Kimmel István

On 2/4/21 7:12 PM, Levente Vihar wrote:
> 
> Kedves Listások,
> figyelmetekbe ajánlom:
> https://cziffrafesztival.hu/
> ÜdvözletteL.
> [Nyitóeseménystream_kezdokep_1920x1080_febr09_03]
> 
> A Cziffra Fesztivál, s egyben a Cziffra György-Emlékév virtuális nyitóeseményére február 9-én 
> kerül sor, melyet a Zeneakadémia Nagyterméből közvetítünk „Cziffra Öröksége” címmel. Bogányi 
> Gergely, Dráfi Kálmán, Mocsári Károly zongoraművészek – Cziffra egykori tanítványai- 
> zongorajátékuk mellett felidézik emlékeiket és azt a zenei szellemiséget, amit a mestertől 
> útravalóul kaptak. Az esten közreműködik Balázs János zongoraművész – a Emlékév művészeti 
> vezetője-, a házigazda Bősze Ádám zenetörténész lesz.
> 
> Műsor:
> *Chopin*: Asz-dúr impromptu, op. 29
> *Chopin*: Fisz-dúr impromptu, op. 36
> *Chopin*: a-moll keringő, op. 34/2
> *Liszt*: Zarándokévek, Első év: Svájc – 6. Obermann völgye
> *Beethoven–Liszt*: 4. (B-dúr) szimfónia – 3. Menuetto. Allegro vivace
> 
> /szünet/
> 
> *Chopin*: Huszonnégy prelűd, op. 28 – 1. C-dúr prelűd, 17. Asz-dúr prelűd
> *Liszt*: Szerelmi álmok
> *Debussy*: Bergamaszk szvit – 3. Clair de lune
> *Rahmanyinov*: Tizenhárom prelűd, op. 32 – 12. gisz-moll prelűd
> *Ponce – Balázs János*: Estrellita
> *Puccini – Balázs János*: Lauretta áriája a Gianni Schicchi című operából
> *Brahms – Cziffra – Balázs János*: 5. magyar tánc
> *ifj. J. Strauss – Cziffra – Balázs János*: Reminiszcenciák
> 
> /Bogányi Gergely, Dráfi Kálmán, Mocsári Károly, Balázs János (zongora)/
> /Műsorvezető: Bősze Ádám/
> 
> 
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
> 

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.