[Grem] József, az ács, az Istennel beszél / Reményik Sándor / magnificat.ro aug.30.

[Emoke Greschik]

 Reményik Sándor:
József, az ács, az Istennel beszél
[image:
b_300_300_16777215_00_images_stories_Igaz_Pedagogia_RemenyikSandor21.jpg]
<https://magnificat.ro/portal/images/stories/Igaz/Pedagogia/RemenyikSandor21.jpg>
Magasságos,  Te tudod: nehéz ez az apaság,  Amit az én szegény vállamra
tettél.  Apja volnék, - és mégsem az vagyok.  Ez a gyermek... ha szemébe
tekintek,  Benne ragyognak nap, hold, csillagok.  Anyja szemei s a Te
szemeid,  Istenem, a Te szemeid azok.  Gyönyörűséges és szörnyű szemek,  Oly
ismerősek, s oly idegenek... Ez az ács-műhely... ezek a forgácsok...  Mit
tehettem érte?... mit tehetek? Én tanítottam fogni a szerszámot,  Mégis rá
fogják majd a kalapácsot.  Úgy félek: mi lesz? Most is ki tudja, merre
kóborog,  Tekintetétől tüzet fog a műhely,  Tüzet a világ, s egyszer
ellobog.  Ó, jó volt véle Egyiptomba futni  S azután is óvni a lépteit, Fel
a templomig, Jeruzsálemig,  Míg egyszer elmaradt... Ó, jó volt, míg parányi
rózsaujja  Borzolta szürkülő szakállamat,  Ezüst nyomot hagyott már akkor
is,  Komoly nyomot parányi rózsaujja.  S most olyan más az útja...  Vezetném
és Ő vezet engemet.  Csak azt tudom, a Te utadon jár,  Magasságos, De ki
tudja a Te ösvényedet? Te vagy az atyja, - én senki vagyok,  Az
Evangéliumban hallgatok, S hallgat rólam az Evangélium.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210831/480a04d3/attachment.html>