[Grem] Kis európai médiaszabadság

[KEA]

Kis európai médiaszabadság

Vasárnap, 2021.08.23. -- Francesca Rivafinoli
https://vasarnap.hu/2021/08/23/kis-europai-mediaszabadsag/


Most, hogy lassan nem akad filmstúdió a fejlett világban, amely ne 
rendelkezne sokszínűségi szabályzattal, biztosítandó a nembináris 
afroamerikai akhilleuszok vagy éppenséggel a jólelkű meleg muszlim 
supermanek megfelelő arányú szerepeltetését és ezáltal az emberek, 
valamint az életformák bámulatos sokféleségének bemutatását, a 
marginális nézettségű C8 francia kereskedelmi tévéadó gondolt egyet, és 
műsorra tűzte az Unplanned című amerikai filmet.

Amely film ugye a Planned Parenthood egyik korábbi alkalmazottjáról 
szól, aki a szervezeten belüli ranglétra végigjárását, illetve két saját 
abortuszt követően kiábrándul és életvédő aktivista lesz, immár 
családanyaként. Azaz a sokszínűségi szabályzatoknak megfelelően szerepel 
a filmben egy erős nő, egy ritkán bemutatott nézőpont, egy sokakat 
érintő, de tabuként kezelt társadalmi probléma – minden, ami 
progresszívék szívének oly kedves lenne. Már ha nem az lenne a film 
üzenete, ami.

A 67 milliós, többségében keresztény Franciaországban mindösszesen 304 
ezer néző tekintette meg a játékfilmet – ennyien döntöttek tehát úgy, 
szabad akaratukból, saját otthonukban, a négy fal között, hogy ők bizony 
kíváncsiak a történetre. Mindez maradéktalanul megfelelne a 
„választáspártiság” és „az én testem, az én döntésem” elvének: a 
franciáknak megadatott, hogy egy este válasszanak, akarnak-e 
abortuszellenes játékfilmet nézni a szemükkel vagy sem. Ha valaki nem 
akart, de véletlenül mégis becsúszott neki a képernyőjére a C8 csatorna, 
akkor bőven elég volt egyetlen gombot megnyomnia a távirányítón, és 
máris megszabadult tőle fájdalommentesen. Tehát nincs itt semmi 
látnivaló – vélhetnénk, már ha nem az lenne a film üzenete, ami.

Így azonban sejthetjük, hogy az ügy nem ilyen egyszerű egy úgynevezett 
működő, demokratikus jogállamban.


Az egy dolog, hogy a Libération című „liberális” lap felháborodottan 
sérelmezi az „abortuszhoz való alapvető jog” ellenzőinek képernyőre 
engedését – ez kevéssé meglepő, hisz liberálisék már azon is 
fennakadtak, hogy a magántőkéből működő magán tévécsatorna augusztus 
15-én, vasárnap „nem kevesebb, mint tizenkét órán át” vallási tematikájú 
műsorokat sugározott. Nagyboldogasszony napján! A Franciaországban piros 
betűs ünnepen! Vallási témájú műsorokat! Egy magáncsatorna! Skandalum.

Az is hagyján, hogy feministák petícióban követelték: a csatorna 
„minimum” hívja fel a nézők figyelmét a film előtt az abortuszhoz való 
jog fontosságára, valamint arra, hogy a filmet kellően kritikus szemmel 
kell nézni – bár az már utal némi véleményterrorra, hogy a tévécsatorna 
szó nélkül eleget tett ennek a kérésnek. Talán naivan azt gondolta, ha 
kirak a film elé három politikailag korrekt mondatot, akkor majd 
megnyugszanak a kedélyek. Óriásit tévedett.

Jött ugyanis a másnap és jött Élisabeth Moreno nemek közötti 
egyenlőségért és sokféleségért felelős, valamint esélyegyenlőségi 
miniszter, aki közleményben háborodott fel az „aljas abortuszellenes 
propaganda” miatt, határozottan elítélve a film műsorra tűzését, hogy 
azután (a hatalmi ágak szétválasztásának elvét laza és nőies mozdulattal 
félrepöckölvén) még statáriális ítéletet is hirdessen: „A tévécsatorna 
azáltal, hogy jóváhagyta egy ilyen típusú műsor sugárzását, 
szolidaritást vállalt az abortuszellenes mozgalmakkal, és így 
abortuszakadályozást követett el, ami Franciaországban bűncselekménynek 
minősül”, konkrétan két év börtön jár érte. Mármint a törvény 
természetesen egy szóval sem említi (egyelőre), hogy egy szimpla 
játékfilm sugárzása is kimerítené a konkrét akadályozás tényállását, a 
jeles jogállam sokszínűségi miniszterének jogérzéke szerint azonban az 
ellenvélemény megjelenítése már bőven bűntettnek tekintendő. Hátha egy 
abortuszra készülő nő (önként) megnézi a filmet és (önként) meggondolja 
magát – az lenne csak az igazi dráma.

A gond azonban az, hogy amennyiben a felnőtt nők megengedhetetlen 
befolyásolásának minősül, ha egy kis kereskedelmi csatorna egyszeri 
alkalommal és megfelelő korhatár-besorolással műsorára tűz egy filmet az 
abortusz árnyoldaláról, amely filmet csak az lát, aki direkt figyeli a 
tévéműsort és a megfelelő időben odakapcsol, akkor miért olyan bizonyos, 
hogy nem minősül a gyerekek befolyásolásának, ha iskolai foglalkozások 
keretében vagy rajzfilmek formájában a homoszexualitás és a 
transzneműség rózsaszín, boldog világába kalauzolják el őket a 
felnőttek. Egy harmincéves, kifejlett nő gondolkodását képes lenne 
megváltoztatni egyetlen filmélmény, ezzel szemben egy tízéves, a testét 
épp furának érző kislány gondolataira egyáltalán, de tényleg semennyire 
nem hatna a sorozatos queerpropaganda? Különös.

Az európai uniós intézmények mindenesetre még nem emelték fel szavukat a 
véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága, illetve a 
médiaszabadság elleni franciaországi kormányzati támadás miatt. Biztos 
nyaralnak az illetékesek.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.