[Grem] Fwd: Új világrend

2021. Aug. 21., Szo, 23:05:03 CEST

A(z) Galaxy eszközömről küldve

A TORONTÓI
JEGYZŐKÖNYVEK – Serge Monast

febr 16, 2018 | Olvasói levelek | Nincsenek hozzászólások

Döbbenetes, az elmúlt 50 esztendőben, szinte minden ezen tervek
alapján történt és történik!

Az
NWO eszméjének akkori irányítói a kanadai Torontóban gyűltek össze azzal a
céllal, hogy kidolgozzák a következő 50 évre szóló stratégiájukat.
Serge Monast 1995-ben
publikálja „A torontói jegyzőkönyvek”
(Les Protocoles de Toronto) c. dokumentumot.
A szerző szerint a jegyzőkönyvek 1967 nyarán születtek,
amikor a NWO eszméjének akkori irányítói a kanadai nagyvárosban gyűltek össze
azzal a céllal, hogy kidolgozzák a következő 50 évre szóló
stratégiájukat.

Miután elolvastátok a kivonatokat, mindenki eldöntheti, hogy az
elmúlt 45 évben vajon mennyi (és hogyan) valósult meg ebből.

A jegyzőkönyvekben lefektetett alapelveket a könnyebb
áttekinthetőség kedvéért 15 pontba szedtem és egy hangyányit megszerkesztettem,
de mindenkit biztosítok arról, hogy semmiféle érdemi változást nem
eszközöltem azokhoz a francia nyelvű eredeti(?)
változatokhoz képest, amelyekből dolgoztam.

1.   
Erősíteni kell a „Szórakozás Társadalmát” (Société des
Loisirs), amely már eddig is hatalmas szolgálatokat tett nekünk. Az elsődleges
ösztönök által diktált egyéni elvárások minél rövidebb időn belüli kielégítése
gyenge, befolyásolható és manipulálható generációkat eredményez. Ennek
érdekében fel kell használnunk az audiovizuális technológia valamennyi
vívmányát, s az egyéneket (kiemelten az ifjúságot) ezen keresztül individualista életszemléletre kell nevelni, mert
a jövő emberének ilyennek kell lennie. Egy önző embernek
nincsenek eszméi, nincsenek álmai, sem pedig belső tartása.

2.   
Bátorítani kell az ökológiai szemléletű anarchizmus elterjedését,
kiemelten az egyetemi, főiskolai hallgatók körében, hiszen ők a nemzetállamok
ellenségei. Az úgynevezett környezetvédelmi és zöld gondolkodás természetes (de
csak taktikai) szövetségesünk mindaddig, amíg a fennálló nemzetállami rendet
támadja.

3.   
Az általunk befolyásolt ifjúság lelki szegénységét egy hamis és
virtuális, tudománynak tűnő technológiai masszával kell ellensúlyoznunk. Ennek
a legmegfelelőbb terepe az oktatási rendszer, ahol a
klasszikus humán műveltséget helyettesítenünk kell egyfajta műszaki, pragmatikus
szemléletmóddal.

4.   
Szorgalmaznunk kell a nemzetközi szabad-kereskedelmet;
le kell bontanunk a gazdasági és politikai határokat, meg kell szüntetnünk a
külkereskedelmet sújtó adókat, mert ezáltal a nemzetállamok elveszítik egyik
legerősebb fegyverüket. A nemzeti és hazafias érzések egyre
nevetségesebbé válnak, ami elősegíti a globalizációt. A
korlátok nélküli szabad-kereskedelem elősegíti a
munkanélküliség növekedését, a gyengébb nemzetállamok versenyképességének
elvesztését, a hagyományos nemzetgazdasági ágazatok végzetes lemerülését és
piacvesztését.

5.   
Embereink, szimpatizánsaink által az elsők között elfoglalandó területek a nemzetállamok
külügyminisztériumai, a bevándorlási hivatalok és a nemzetközi szervezetek
migrációs ügynökségei. Feladatuk az, hogy minél tágabbra
nyissák a fejlett államok kapuit a harmadik világból (elsősorban Afrikából és
Ázsiából) érkező migránsok előtt, hiszen így jelentősen növekszik a
befogadók és a bevándorlók közötti feszültség. A sajtó manipulálásával, a közvélemény általunk kívánatosnak tartott
irányba történő befolyásolásával – érdekeinknek
megfelelő módon – mindig olyan híreket terjesztünk,
amelyek mindig a megfelelő lökést adják a tömegeknek. A
harmadik világban fegyveres konfliktusokat és háborúkat
gerjesztünk, mert ezek hatására az onnan kivándorolni,
menekülni szándékozók hullámokban érkeznek majd a Nyugat kapuihoz.

6.   
A nyugati világban működő nagyvállalatok termelőegységeit
lassanként át kell helyezni azokba az államokba, amelyek még hisznek a
piacgazdaság mindenhatóságában s devizaéhségük elnyomja a legelemibb
óvintézkedéseket is: a kelet-európai és mediterrán országok, Dél-Amerika. A
multik természetesen csak addig fognak ottmaradni, amíg a munkaerőt valóban
rabszolgaáron tudják nyújtani; amint szükséges (s amint a politikai változások
lehetővé teszik), tovább kell vonulni még keletebbre: a Szovjetunió, Kína és a
többi ázsiai országba. A befogadó államokat rá kell bírni,
hogy kölcsönöket vegyenek fel a nemzetközi pénzintézetektől (elsődlegesen az
IMF-től és a Világbanktól, amelyek gyakorlatilag a mi
tulajdonunkban vannak). Ha húzódoznának a kölcsönfelvételtől, meg kell ingatni
a gazdaságukat, válságot kell előidézni, s bele kell
zavarni őket egy adósságspirálba, majd – közvetett módon
– kényszeríteni kell őket, hogy válságköltségvetésből
válságköltségvetésbe bukdácsoljanak.

7.   
Létrehozzuk a globális gazdaságot (Économie
Globale), amely fölött sem a nemzetállamok, sem a szakszervezetek nem tudnak
semmiféle kontrollt gyakorolni. A globális gazdaság előbb-utóbb létrehozza a
saját (ugyancsak globális) politikáját, s ennek következtében szükségessé válik
a politikai rendszerek globális újjászervezése, melynek bölcsőjénél mi fogunk
bábáskodni.

8.   
A globális gazdaság másik következménye a globális tömegkultúra, melybe – óvatosan és
kiegyensúlyozott módon – bele kell tenni minden vallásból, minden nemzeti
kultúrából és minden hagyományból, szokásból és tudományból egy kicsit –
hogy mindenki elégedett legyen. Az írott és elektronikus médiumokon
keresztül sulykolni fogjuk az uniformizált (és általunk előírt) ízlést
kialakító reklámokat.

9.   
Bátorítani kell (főként az ENSZ és a NATO égisze alatt) a
békefenntartó és béketeremtő katonai műveleteket, amelyeknek – a
lehetőségekhez képest – humanitárius akcióknak kell tűnniük a közvélemény
előtt (lásd még a média szerepe!). Ezek a fegyveresek valójában azt a célt
szolgálják, hogy a két szervezet vezetésében elhelyezett embereink mindig rajta tartsák a szemüket a világ forrongó pontjain, s
befolyásolhassák az ottani eseményeket. A békeműveletek helyét
pedig lassan majd átveszik a reagáló erők, később pedig már az egyszerű
megelőzés is okot szolgáltathat fegyveres beavatkozásainkhoz, a világ bármelyik
országában. Mindehhez szükséges az ENSZ és a többi nemzetközi katonai szervezet
alapszabályainak lassú átalakítása, hogy előbb-utóbb (a már létező nemzetközi
katonai erőn kívül) rendelkezésre álljanak nemzetközi rendőri és csendőri erők
is.

·        
Az egyént egyre kiszolgáltatottabbá kell tenni, s igaz
ez a gazdasági, az ideológiai és az érzelmi összetevőre is. Emelni kell a nyugdíjkorhatárokat, egyre bizonytalanabbá kell tenni a munkahelyeket (tudatosítani
kell például a munkavállalóban, hogy bármikor elbocsátható), a fizetések vásárlóerejét fokozatosan csökkenteni kell (például mesterségesen gerjesztett
infláció segítségével), ugyanakkor biztosítani kell az egyéni agymosás
lehetőségét (primitív tévéműsorok, manipulált oktatás,
irányított sajtó, fogyasztás-centrikus társadalom, stb.). Érdemes megfontolni
olyan – nagy visszhangot és felháborodást kiváltó – bűncselekmények
elkövetésének elősegítését, amelyek hatására az egyén maga kiált nagyobb
biztonság és erőteljesebb rendőri vagy titkosszolgálati jelenlét után.

·        
A nemzetállamokat minden eszközzel meg kell akadályozni abban, hogy
gazdasági területeiket önállóan korszerűsítsék; különös figyelmet érdemelnek
ilyen szempontból az energia- és pénzügyi szektor, a
mezőgazdaság, valamint az új technológiák. Ezek azok a
neuralgikus pontok, amelyeket ki kell vonni a nemzeti felügyelet alól,
és soron kívül globális ellenőrzés alá kell helyeznünk.

·        
Ahol lehet, az emberi munkaerőt gépekkel, robotokkal és –
lehetőség szerint, a technológiai fejlődés függvényében – számítógépekkel
kell helyettesíteni.

·        
Egyre több olyan adatbázist kell létrehozni,
amelyek – változatos módon, a technológiai fejlődés függvényében
– egyre több információt tárolnak az egyénekről. Ezeknek
a nyilvántartásoknak szükség esetén összekapcsolhatóknak kell lenniük, s
fenntartásuk, valamint ellenőrzésük nemzetközi szervezetek joghatósága alá kell
essen. Ezek szükségességét bűnmegelőzési és bűnüldözési céllal kell magyarázni
a tömegeknek. Mindezen lépésekkel párhuzamosan a lehető legjobban szigorítani
kell a lőfegyverek egyének általi birtoklásának jogi feltételeit.

·        
A velünk szembehelyezkedő nemzetállamokat meg kell büntetni: pénzügyi
és gazdasági módszerekkel, ideológiai ellehetetlenítéssel, s végső esetben
olyan extrém módszerekkel, mint az elektromágneses fegyverekkel kiváltott (és
irányított) földrengések, éghajlat- és időjárás-változtatások, a férfiak és nők
termékenységének csökkentése (akár teljes vagy részleges sterilizáció), stb.

·        
Azokat az egyéneket, akik nem állnak be a
sorba, s tetteikkel vagy szavaikkal veszélyeztetik az Új
Világrend kialakítását, el kell lehetetleníteni, meg kell bélyegezni,
nevetségessé kell tenni; végső esetben fizikailag is meg kell
semmisíteni.

Eddig tartott a jegyzőkönyvek tartalmának kivonatos ismertetése.
Serge Monast 1996 decemberében hirtelen elhunyt, s lakásából, illetve
irodájából dokumentumok százai tűntek el a halálát követően. 1997 januárjában
két egykori munkatársa is életét veszti: egyikük autóbalesetben, a másik pedig
(egy újságíró-gyakornok) állítólag részegen kiesik egy toronyépület huszadik
emeletének egyik ablakából.
Serge halála előtt (’96 novemberében) egy tévéműsorban azt ígérte, hogy a
jegyzőkönyvekről, valamint további exkluzivitásokról részletekkel fog
szolgálni, de hirtelen halála ebben megakadályozta.

W. Á.

Magyar Tudat
Nemzeti Hírportál |
www.magyartudat.com

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210821/10bd108a/attachment.html>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: image001.jpg
Type: image/jpeg
Size: 15939 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210821/10bd108a/attachment.jpg>