[Grem] Lelkesítésként, hálaként, tapasztalat-átadásként és kérésként írom levelem.

[Margita Babu]

Kedves Mindannyian !

Szigeti Lajos kórházban fekszik koronavírussal.
Már nagyon súlyos állapotban van.
Tegnap lett nyolcvan és fél éves.
Talán a csoda segíthet.
Isten mellett hozzátok is kéréssel fordulok.

Bámulatos az, ahogyan minden (!) dolgozó végzi itt a munkáját.
A portásokat is beleértve, a gyógyító személyzeten kívül.
Nekik is sokkal több és felelősséggel jobban terhelt a tevékenységük,
mint más időkben.
Mégis mindig szolgálatkészek.
És minden ragyog a tisztaságtól - az utcai bejáratig.
Még a levegő is - komolyan.
(Nem fullasztóan vegyszerezett, hanem jó belélegezni ...)
Egyszer fölmehettem a zöld zóna külső határáig.

Mind emberileg, mind szakmailag fölülmúlnak minden elvárást.
Minden lehetőt megtesznek. Gondozás, ellátás terén is.
Az orvosok és ápolók a betegek és a hozzátartozók (!) lelkével is törődnek.
(Mindez több, mint egy hét tapasztalata, napi többszöri érdeklődéssel.)

Látogatni természetesen nem lehet menni.
A portán le kell adni a küldeményeket.
A vörös zónába csak külön engedéllyel lehet belépni.
Egyszer, egyvalakinek. Beöltöztetve védőruhába.
Elbúcsúzni.
Ma mehetek.
(Aki gondolja: kérek szépen magamnak is egy kis támogatást - a vírus miatt is.)

Lajosnak a verseiből idéz egy nővér fejből, mikor beszél hozzá
 - amit bent olvasott és tetszett neki.
Hogy lelkesítse, hogy valódi kapcsolatban legyen véle.
A halál árnyékában . . .

SOTE Pulmonológiai Klinika, 5. emelet

(Mentőt intéztem - nem a vírusra utaló, hanem más tünetek miatt.
Az a sürgősségire vitte őt, ahol megállapították a fertőzést - korai
szakaszában. Onnan irányították ide.)

Nem tudok mostani állapotomban többet megírni.
Lehet, ez is túl sok volt. Elnézést!

Kérésem : ima, szeretet küldése . . .


Köszönöm.
M


U.i.:
Lajosbátyám talán megbocsátja majd, hogy segítséget kértem számára.



.