[Grem] ma Szt. Vencel vértanú király ünnepe

[Emoke Greschik]

 Testvéreim! Szent Vencel cseh király még nem volt harminc éves, amikor
935-ben meghalt. Ekkor mi, magyarok már itt voltunk a Kárpát-medencében,
már megtörtént a honfoglalás, de még a kalandozás évtizedeit éltük. A
magyarság még nem volt keresztény. A csehek akkor már 60 éve találkoztak a
kereszténységgel, legalábbis az uralkodót, Borzsivojt és a feleségét,
Ludmillát 873-ban Szent Metód megkeresztelte. Ludmilla szent asszony volt,
akinek egymás után két fia, Szpityihnev, majd Vratiszláv vette át az
uralkodást. Vratiszláv felesége a lélekben még pogány Drahomira lett, és
két fiuk született: Vencel és Boleszláv. Ludmilla, a nagymama kezdte
nevelni Vencelt, s miközben tanítgatta imádkozni, örömmel látta, hogy ez a
kisfiú olyan, mint egy nyitott könyv: őszinte, jószándékú, issza a szót és
beleragad minden, ami jó. Ugyanakkor látta, hogy a menye, Drahomira a
kisebb fiút, Boleszlávot, aki a nagymamára alig hallgatott, vadítja: „Neked
harcolnod kell, te vagy a kisebb, neked meg kell harcolnod a jogaidért,
mert neked is vannak jogaid...” A nagymama megérezte, hogy a két fiú között
baj lesz. A baj először őt érte, mert a menye föllázította ellene a pogány
előkelőket, és megölték Ludmillát, a nagymamát. Amikor 925-ben meghalt az
uralkodó, Vratiszláv, a pogány Drahomira úgy érezte: kiskorú még az
elsőszülött, most enyém a hatalom! És megpróbálta gyorsan visszafordítani a
pogányságba a cseheket. Lebontatta a templomokat, elűzte a papokat,
szétkergette a szerzeteseket, amit lehetett, megtett az Egyház ellen. Igen
ám, csak egy-két év múlva Vencel nagykorú lett, és a nép akarata trónra
ültette. Vencel pedig mélységesen hívő, jámbor katolikus keresztény lett,
akiről följegyezték, hogy el nem mulasztotta a napi szentmisét. Egyszer
megesett vele, hogy kora hajnalban – lehet, hogy Ádvent volt –, hóban,
fagyban ment a misére, és a szolga, aki kísérte, elkezdett panaszkodni:
„Jaj, uram, olyan hideg van, miért nem alszunk még, lefagy a lábam!” Azt
mondta neki Vencel: „Lépj a nyomomba, és nem fog fázni a lábad!” És
valóban, Vencel lábanyomában megolvadt a hó. Mint uralkodó királyról
följegyezték róla, hogy az Oltáriszentség iránti tiszteletből ő maga
vetette, aratta a búzát, hogy abból legyen az ostya lisztje, egy
szőlőhegyet pedig a saját kezével munkált meg, hogy abból legyen a bor, ami
az oltáron Krisztus vére lesz. Ugyanakkor nagyon érzékelte az emberi
nyomorúságot, s ahol csak kellett, segített. Vencelt mi királynak mondjuk,
bár igazában nem szuverén, teljesen önálló uralkodó volt, hanem a német
császár egyik hercege, akit a többi herceggel együtt a császár rendszeresen
birodalmi gyűlésbe hívott. Följegyezték, hogy a napi szentmisét akkor sem
mulasztotta el, amikor birodalmi gyűlésen volt.. Egyszer megtörtént, hogy a
szentmise előtt kezdődött az ülés, Vencel pedig elment a misére. A császár
haragra gerjedt: Mit képzel ez a herceg?! De amikor a szentmise után Vencel
megérkezett, úgy látták, hogy két angyal kíséretében lép be az ülésterembe.
A császár nem dorgálta meg, hanem meghajolt előtte. S amikor vége volt
ennek a birodalmi gyűlésnek, azt mondta neki: „Vencel! Kérj tőlem bármit,
megadom neked.” – Mire Vencel azt mondta: „Szent Vitus és Szent Zsigmond
ereklyéit kérem.” – Megkapta, hazatért, és Prágában fölépíttette a ma is
álló Szent Vitus székesegyházat. Tíz év után az öccse, az egyre pogányabb
Boleszláv úgy érezte, mindezt nem lehet tovább tűrni, főként azt nem, hogy
nem az övé a hatalom. És a mai reggelen, amikor Vencel szentmisére ment, a
templom kapujában megölte, mint Káin Ábelt. Amit az Úr mondott – miattam a
családokon belül is megoszlások fognak támadni –, az történik. De ránk
maradt a példa, hogy íme, uralkodói székben is lehet kereszténynek lenni,
annak maradni. Kérjük meg Szent Vencelt, aki ezt a térséget, ezt a
közép-európai térséget nagyon jól ismeri, hogy azok, akik ma uralkodói
székben ülnek – s mindegy, hogy minek nevezzük őket, de uralkodnak –, el ne
felejtsék a felelősségüket! S külön foglaljuk imáinkba a tőlünk délre élő
testvéreinket, akik háborús órákat élnek át, épp a hatalomért való esztelen
harc miatt. Hogy az igazság mint ilyen, a Krisztus igazsága győzni tudjon.
Amen.

Dr. Diós István


<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200928/5c15cfd9/attachment.html>