[Grem] *****SPAM(5.0)***** Egy szerelem vége

[Zoltán Hámory]

*Sokáig éljen a demokratikus, jövőbe látó, igazán nagy jövőjű
Nyugat-Európa!*

Egy szerelem vége
*Bayer Zsolt*



*Egy pillanatra csukják be a szemüket, és próbálják elképzelni, milyen
lehet levágni egy emberi fejet. Ne, most ne az áldozat helyébe próbálják
beleképzelni magukat, az úgy is lehetetlen, hanem az elkövetőébe. Azt
próbálják elképzelni, milyen lélek kell ahhoz, hogy valaki hozzáfogjon
levágni egy emberi fejet. Hogy fogja a kést, és addig vágjon, csiszatoljon
vele, addig hallgassa a csont, a porcok, az inak recsegését, nézze a
kiömlő, kifröccsenő vért, ameddig a fej elválik a törzstől, aztán tartsa a
kezében egy embertársa fejét, üvöltve, hogy „Allahu akbar!”, és megelégedve
önmagával és tettével nyugodtan várja az elkövetkezendő sorsot, legyen az
bármi is: agyonlövés vagy élethosszig tartó rabság.*

*Nos? Sikerült elképzelni? Tudom, hogy nehéz és iszonyatos, de nem
elkerülhető. Ugyanis ezekkel él együtt Európa. Emlékeznek még, micsoda
felszabadító érzés volt a rendszerváltás hajnalán együtt énekelni Varga
Miklóssal, hogy „Ezért értsd meg, szeretem őt, / A vén Európát, a büszke
nőt! / Nagyon kérlek, becsüld meg őt, / A vén Európát, a gyönyörű nőt!”
Vagy Vincze Lillával ezt: „Látod, vár rád, tudom, hogy vár, még rád vár, /
Karját nyújtja feléd, magához ölel és újra élhetsz. / Vár rád, tudom, hogy
vár, még rád vár, / Karját nyújtja feléd, Európa visszavár.”*

*Szerelem volt ez. Szerelem egy álomba, egy érzésbe, egy már nem létező
ideába – és most vége van.*

*Egy csecsen vágta le a francia tanár fejét. És kérdezzük, nem cinikusan,
de a legnagyobb kétségbeeséssel: hát nem mindegy? Csecsen, afgán,
pakisztáni, marokkói, tunéziai, iraki, szudáni, nigériai – de igen:
teljesen mindegy. A világ sötét, iszonytató, érthetetlen helyeiről özönlik
be Európába az emberi löcsedék, a roncstársadalom, a borzadály. Egyet
tudhatunk biztosan erről az emberpépről, azt, hogy muszlim. És ők egy
dologban biztosak és megingathatatlanok: abban, hogy muszlimok. Bigottan, a
térítők, a hódítók magabiztosságával, elszántságával és gyűlöletével.*

*Egy normális, magabízó és magabiztos Európában nem lenne helyük és
maradásuk. De az az Európa nincsen többé.*

*Egy nyavalygó, hisztérikus, belterjes, lélektelen, elasszonyosodott,
köpedék Európa van. Ezt a mi Európánkat, egykori szerelmünket megfosztották
vallási identitásától, nemzeti identitásától, és éppen most fosztják meg
nemi identitásától is. Ez a mi egykori Európánk az affektáló melegek
földrésze lett, és ezekre özönlik rá a vallásában bigott, nemzeti
identitásában nem megingott, nemi identitásában pedig megkérdőjelezhetetlen
emberlöcsedék.*

*Ott ülnek minden egyes csónakban, amit összeszednek a Földközi-tengeren és
behurcolnak Európába az affektáló idióták, akik jódolgukban már régóta nem
tudják, mit cselekszenek. Ott bóklásznak a kerítésünk szerbiai oldalán,
alagutat ásnak, mint a földikutyák, és lesik az alkalmat, hogy
ideszökhessenek. Ott vannak a gyönyörű görög szigeteken – Leszboszon,
értitek, ugye? –, gyújtogatnak, tönkretesznek mindent, maguk alá
piszkolnak, üvöltöznek, semmibe vesznek bennünket, hozzák sötét,
érthetetlen, rettenetes világuk minden mocskát, és nem menedéket kérnek,
alázatosan és békességesen, nem alkalmazkodni akarnak és hozzánk idomulni,
hanem hódítani és bennünket beletörni érthetetlen, sötét, rettenetes
világuk embertelen, iszonytató törvényeibe és szokásaiba.*

*Egy csecsen levágta egy tanár fejét Párizs mellett, egy békés, csöndes,
álmos kertvárosi részen. Hosszan, lassan, módszeresen, hallgatva és élvezve
a csontok, a porcok, az inak ropogását, aztán elégedetten felnézett az
égre, ráüvöltött az istenére, hogy „látod, mit tettem, megtettem érted!”,
aztán nyugodtan és boldogan várta a halált. Otthon hagyott egy hozzá
hasonló lelkületű rokonságot – egy nagy csomó felesleges és kártékony és
pusztító és emberpépet.*

*Holnap pedig majd egy pakisztáni fog levágni egy fejet, holnapután egy
nigériai hajt majd bele autóval a tömegbe, aztán egy afgán banda fog
megerőszakolni egy gyereklányt valahol az éjszakában, aztán majd iraki
suhancok vernek zsidót valahol a „németnek” nevezett semmilyen országban –
és… És? És nem fog történni semmi sem.*

*Európa azzal van elfoglalva, hogy az affektáló melegek gyereket
nevelhessenek, s hogy lehetőleg már óvodás korukban megfossza gyermekeit a
nemi identitásuktól (is), elvegye tőlük a mesék egyértelmű és
kikezdhetetlen és megkérdőjelezhetetlen szimbolikáját, a jó és a rossz
szétválasztását, a királyfi és a királykisasszony egymásra találásának
gyönyörűségét. (A háttérben ezer pszichológusnak csúfolt szerencsétlen
ostoba éppen aláír…)*

*Levágták egy tanárt fejét, valahol Franciaországban. Az izgága,
nyughatatlan, csodálatos és rettenetes Franciaországban, a felvilágosodás
honában – ó, édes Istenem, micsoda szimbólum!*

*Reformáció, felvilágosodás – az európai szellem hatalmas csodái és
teljesítményei, amelyek naggyá tették ezt a földrészt, de egyszersmind e
két csoda volt a pusztulás felé vezető út első két lépése, és erről nem
Luther és Rousseau tehet, hanem az ember tragédiája (nem dicsérhetjük
eléggé zseninket, Madáchunkat!). Vagyis: Ha az ember elég ideig bíbelődik
vele, akkor a legmagasztosabb, legcsodálatosabb, leghumánusabb,
legfelségesebb eszméből és ideából is valami szörnyűséget, valami
rettenetet fog farigcsálni.*

*A felvilágosodásból jakobinus diktatúra lett és Marat és Vendée majd a
legvégén bolsevizmus, a reformációból pedig vallástalanság, ateizmus, az
ember Isten helyére került, és el is hitte, hogy ott van az ő helye.*

*Egy csecsen alak a kép közepén, egyik kezében zöld muszlim lobogó,
másikban egy francia tanár frígiai sapkás levágott feje; a központi alak
körül muszlim emberlöcsedék, söpredék. Így néz ma ki Delacroix híres képe,
a Szabadság győzelemre vezeti a népet. (Üzenjük egyszersmind azoknak a
hülye gyerekeknek is, akik éppen ezt a festményt formázták meg élőképnek az
SZFE előtt, és akik most éppen forradalmasosdit játszanak, mert egy üres és
jellegtelen és reflektált korban hősök akarnának lenni. Lehettek hősök, ha
majd rádöbbentek, nincs ma nagyobb forradalom, mint a normalitás és a
konzervativizmus forradalma, nincs ma nagyobb hősiesség, mint szembeszállni
a korszellemmel és a muszlim hódítókkal.)*

*Franciaországnak vége. Németországnak vége.*

*Az angolok még megmenekülhetnek, mert otthagyták a süllyedő hajót az
utolsó pillanatban, jöhet a splendid isolation, jöhet a no-go zónák és a
muszlim hordák felszámolása. Benelux államok? Ugyan kérem, egy önmagát
túlélt rettenetes és morbid vicc az egész, az összes mocskos pénzükkel és
gazdagságukkal együtt. Skandinávia? Nézzétek meg, mivé lettek a
rettenthetetlen vikingek. Talán Dánia még megmenekülhet, ha Hamlet (és
atyjának szelleme) visszatér még a helsingöri vár fokára. Spanyolországban
sem bízok már. Portugáliából talán még lehet valami, a luzitánok még
feltámadhatnak. Olaszország a nagy reménység. Olaszország még nem veszett
el. Egyszer muszáj lesz kiírniuk a választást, amit Salvini meg fog nyerni.
És akkor Olaszország visszatér a normális világ fogyatkozó maradékához.*

*És maradtunk még mi, a mindig lenézett, mindig kiröhögött, mindig
megvetett és semmibe vett közép-európaiak. Mi maradtunk még, s az egymásra
találásunk reménye. Nekünk kell majd folytatni és megmenti Európát, Európa
szerelmét és az európai álmot. „Mi dolgunk a világon? küzdeni / Erőnk
szerint a legnemesbekért. / Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. / Ha azt
kivíttuk a mély sülyedésből / S a szellemharcok tiszta sugaránál / Olyan
magasra tettük, mint lehet, / Mondhatjuk, térvén őseink porához: /
Köszönjük élet! áldomásidat, / Ez jó mulatság, férfi munka volt!”*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201018/6c54881f/attachment.html>