[Grem] ma: Szent I. Callixtus pápa vértanú / dr. Diós István

[Emoke Greschik]

 továbbított küldemény:


Testvéreim! Az Egyház története mutatja, hogy a pápában az Úr Krisztus
mindig olyan főpapot, olyan Pétert ad, amilyenre éppen az adott kornak van
szüksége. Nem véletlen, hogy a kétezres évbeli pápánk, II. János Pál pápa a
szocialista táborból való volt. Mint ahogy nem volt véletlen, hogy a mai
szent, Callixtus rabszolgaként született. Az Ószövetség népe nagyon éles
határvonalat húzott, mondván, egyik oldalon vagyunk mi, Ábrahám ivadékai, a
másik oldalon vannak a többiek. A rómaiak is húztak ilyen határvonalakat,
és azt mondták: vagyunk mi, a művelt, gazdag rómaiak, azután vannak a
barbárok, és van egy alja-nép, a rabszolgák, akik nem is emberek, hanem
puszta munkaerő. És ha már munkaerőként nem jöhet számításba, akkor
nyugodtan meg lehet ölni, ez nem gyilkosság. Olyan, mint amikor egy beteg
állatot agyonvernek. Callixtus rabszolga szülők gyermekeként született, és
a szülei keresztények voltak. Róla hamarosan kiderült, hogy rendkívül
tehetséges. Éppen ezért a gazdája sok mindent rábízott, sőt mikor a gazda –
akiről nem tudjuk, hogy pogány volt-e vagy keresztény – úgy gondolta, hogy
bankot alapít, rábízta Callixtusra. Mert ügyes, okos, rendkívül gyorsan
átlátja a helyzeteket, tud bánni a pénzzel. Igen ám, de Callixtus
keresztény volt, s a bank hamarosan csődbe ment. Talán azért, mert
Callixtus látott nyomorult embereket, és adott abból, ami fölött
rendelkezett. Erre a gazdája megdühödött és malom mellé ítélte. Ez olyan
munka volt, mint mifelénk régen a taposómalom, csak a római malmot körben
járva, teljes erővel nekifeszülve kellett hajtani. A gazdája látta, hogy ez
az ember nem dühöng, nem szítja lázadásra a többieket, hanem szelíden,
türelemmel rója a köröket, és valami olyan derű sugárzik belőle, amit ő nem
ismer. Fölszabadította. Ezután a pápa maga mellé vette diákonusnak.
Rábízott egy teljes katakombát, és kiderült, hogy a Callixtus tényleg ügyes
ember. Nem üzletel, hanem szolgál. Mint keresztényt elfogták, elítélték, de
mert rabszolga volt, nem halálra ítélték, hanem bányamunkára. Három évet
töltött Szardínia szigetén kőbányában, rabként. Ekkor következett a 189-es
év, és a császár amnesztiát hirdetett az ilyen elítélteknek. Callixtust is
szabadon engedték. Hazatért Rómába – micsoda tapasztalatokkal! –, és
diákonusként szolgált tovább. Már elmúlt 65 éves, amikor a római papság és
a hívek úgy látták jónak, hogy ő legyen a következő pápa! Akkor még nem
volt római kúria, nem voltak pápai hivatalok. A pápa éppen olyan ruhában
jár, mint a többiek, de a keresztények tudják, hogy ő Péter utóda.
Callixtus a tapasztalatai birtokában öt év alatt, amíg pápa volt, olyan
kérdéseket tudott megoldani, amiket az elődei nem. Ilyen kérdés volt
például, hogy vajon ha egy keresztény, szabad, római polgár feleségül vesz
egy rabszolganőt, ez a házasság a Egyházban érvényes-e? Akkor még nem
voltak egyetemek meg jogászok, akiket meg lehet kérdezni... Callixtus
azonban tudta, hogy a rabszolga éppen olyan ember, mint a többiek. A saját
szüleinél látta, hogy ezek éppen olyan hűségben élik a házasságot, mint a
többiek. A rabszolga-lét nem befolyásolja az ember Isten előtti rangját és
méltóságát. És Isten előtti jogi lehetőségeit sem! Mert a rabszolgaság az
embert az emberségében nem érinti. Éppen ezért elrendelte, hogy az
Egyházban nem kérdés, hogy valaki rabszolga-e vagy szabad. Az a kérdés: meg
van e keresztelve? Éli-e a kereszténységét? Ha igen, a keresztények
egyenjogúak; házasságban is. Másik nehéz kérdés volt, hogy mi legyen
azokkal, akik megtagadták a hitüket? Visszafogadhatók-e? – Voltak, akik azt
mondták, hogy írva áll a Zsidókhoz írt levélben, hogy aki egyszer
megtagadta a hitét, annak vége. Erre ő, aki megjárta a kényszermunkát, a
bányát, azt mondta: Én tudom, mit jelent bányában dolgozni, elítéltként.
Amikor valaki előtt fölmerül, hogy engem a kereszténységemért esetleg
megölnek, vagy rabszolgamunkára ítélnek és megriad, nem ítélhetünk fölötte
mi, itt a földön. Éppen ezért, aki ilyen körülmények között, félelemből
megtagadta a hitét, de utána megtér, vissza kell fogadni. Mert ez az ember
nem gonosz volt, hanem megfélemlített. S a félelem nagy úr. Ezt ő tudta.
222-ben elfogták, és valószínűleg éppen a rabszolga származása miatt – ezt
a római jog nem felejtette el – nem fogták perbe, nem csináltak vele
semmit, a börtönében verette agyon a bíró. Azután, hogy a becsületét
tönkretegyék, kidobták a börtön ablakán, és azt a hírt keltették, hogy
megszökött a felelősségrevonás elől és öngyilkos lett. A hívei pedig
tudták, hogy dehogy lett öngyilkos! Szent vértanú lett! Ajánljuk oltalmába
ennek a szent vértanú pápának a mostani pápánkat! Hogy II. János Pál is,
aki szintén ismeri ezt a világot, amíg az Úr adja neki az időt, adja hozzá
az erőt is, hogy Péter tudjon lenni! És most, ebben a szentmisében külön
emlékezzünk meg azokról a családokról, akik most Rómában vannak. Mert
tegnap, ma, meg holnap a családok jubileuma van, és ahogyan egy héttel
ezelőtt a pápa hívására a világegyház püspökei voltak ott, most minden
ország képviselő családokat küldött, hogy a családok jubileuma
megtörténhessék. Tőlünk is vannak ott. Imádkozzunk értük, hogy a
képviseletük igaz lehessen! Hogy tényleg képviselőként lehessenek ott!
Aztán fogadni tudják mindazt a kegyelmet, amit a jubileumi esztendő nekik –
és általuk nekünk – fölkínál. Amen.

Dr. Diós István

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201013/c4bf54ad/attachment.html>