[Grem] Fricz Tamás: Élet-halál választás közeleg

[Emoke Greschik]

 Élet-halál választás közeleg
Figyelmeztető jelek 2022-re, amelyekkel a kampánytervezőknek foglalkozniuk
kell
Fricz Tamás

https://magyarnemzet.hu/velemeny/elet-halal-valasztas-kozeleg-8788259/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202010

A következő gondolataim az időközi polgármester-választások eredményétől
függetlenek, Mohács és Karcag fideszes győzelmei után is fenntartom azokat,
tekintettel arra, hogy hosszú távú, 2022 tavaszáig tartó folyamatokra
próbálok rámutatni.

Amikor egy focimeccs előtt az esélyeket latolgatjuk, akkor én sem annak a
hurráoptimizmusnak vagyok a híve, hogy „tuti megnyerjük a meccset!”, és
annak sem, hogy „áh, semmi esélyünk, lássuk be”. Általában inkább azt
szoktam mondani, hogy jó esélyeink vannak, de kőkeményen kell koncentrálni
és elkerülni a hibákat, leginkább azt, hogy elbízzuk magunkat, mert az
valóban vereséghez vezethet.

Így vagyok a 2022-es parlamenti választásokkal kapcsolatban is. Megítélésem
szerint helytelenül jár el az a nemzeti oldalon álló közéleti szereplő,
nyilatkozó, aki magabiztosan kijelenti, hogy nem kérdés, ki lesz a győztese
a 2022-es választásoknak: természetesen a kormánypártok.
Hiszen…

És innen jönnek azok az érvelések, amelyek önbecsapáshoz is vezethetnek.

Hiszen a Fidesz–KDNP fölényesen vezet a közvélemény-kutatások alapján,
jelenleg például 52 százalék körül van, miközben az ellenzéki pártok közül
a legerősebb is, a DK maximum 16 százalékot könyvelhet el (a biztos
szavazók körében, mert valójában ez a felmérés számít igazán).

A koronavírus-járványt illetően a kormány kiválóan helytállt tavasszal, s
ezt a nemzeti konzultáció is visszaigazolta, tehát a kormány
válsághelyzetben is bizonyította a kormányzóképességét és azt, hogy az
országot határozottan és hatásosan tudja irányítani. S ha egy kormány
válsághelyzetben a polgárok megelégedésére dolgozik, vajon ki vehetné el
tőle a 2022-es, immáron sorban a negyedik győzelmet?

Ez az érvelés elsőre teljesen jogosnak és indokoltnak látszik.

De!

Észre kell vennünk azokat a jeleket is, amelyek bizonyos aggodalomra
adhatnak okot.

Ezeket venném sorba, mégpedig azért, hogy 2022-ben valóban a nemzeti tábor
maradhasson kormányzati hatalmon, mert egészen biztosan állítom, hogy ez az
egyetlen alternatíva, amely Magyarországot magasba emelheti, míg ha az
ellenzék nyerne, az hazánk bukásához is vezethetne.

Először is: bár a kormánykoalíció nagyon jól áll a közvélemény-kutatások
alapján, nem szabad elfelejteni, hogy az ellenzék teljes összefogásra
készül, amiben állítólag augusztusban már meg is egyeztek. Tehát arra lehet
számítani – bár természetesen még nagy viták és konfliktusok előtt állnak
ez ügyben –, hogy közös listán, közös jelöltekkel és közös
miniszterelnök-jelölttel fognak indulni a választásokon.

Ez, mint tudjuk, nem közös ideológiai alapállást és közös értékeket jelent,
hanem közös gyűlöletet Orbán Viktorral szemben, de a politikai küzdelem és
a választások kimenetele szempontjából teljesen érdektelen, hogy minek
alapján fognak össze. Rugózhatunk ezen még hónapokig, de ettől még tény,
illetve gyakorlatilag biztosra vehető, hogy együtt lépnek fel a
választásokon 2022-ben. Ez viszont azt jelenti, hogy pusztán néhány
százalék van a népszerűségi versenyben a kormánykoalíció és az ellenzéki
összefogás között az előbbi javára. Vagyis a politikai verseny abszolút
kiélezett, főleg hogy még uszkve másfél év van hátra a választásokig.

Egyértelmű, hogy az ellenzék hátránya nem ledolgozhatatlan, magyarul
brutálisan kemény munkát kell végezni a 2022-es győzelemért a következő
időszakban, mert a győzelmet nem adják ingyen, sőt.

Másodszor, van egy nagyon erős figyelmeztető jel: mégpedig az, hogy bár a
tavaszi válsághelyzetben a kormány kiválóan és hatékony intézkedésekkel
akadályozta meg, hogy az országnak súlyos károkat okozzon a pandémia, és a
népszerűsége valóban még nőtt is, ám ezzel együtt az ellenzéki pártok
együttesen nem vagy nem kirívó mértékben veszítettek a népszerűségi
mutatóikból. Ez pedig azért megdöbbentő és figyelmeztető jel, mert az
ellenzéki pártok, elsősorban a DK, de legalább annyira az MSZP, a Momentum
és a Jobbik, erkölcstelen módon fordultak szembe a kormánnyal. Jól tudjuk,
hogy az unióban uszítottak a kormány állítólagos autokratikus
vészhelyzettörvénye ellen, arról nem is beszélve, hogy folyamatosan
rémhíreket terjesztettek az egészségügyi rendszer összeomlásáról, a betegek
ellátatlanságáról stb., lásd Korózs Lajos, Szél Bernadett és mások
ördögútját és ámokfutását hamis videókkal és fake newsokkal.

Jómagam is arról írtam tavasszal, hogy jegyezzük meg jól, miket
nyilatkoztak a legnagyobb bajban olyan ellenzéki vezérek, mint Dobrev,
Gyurcsány, Cseh, Donáth és mások; ezek a nyilatkozatok ugyanis valóban
már-már arra utaltak, hogy az említettek inkább a vírusnak drukkolnak, s
annak örülnének, ha a kormány nem tudna hatékony intézkedéseket hozni az
emberek egészségének megvédése érdekében. Azt hittem, ennek következményei
lesznek a közvéleményben az ellenzéki pártok megítélésében.

De ahogy elnézem, ennek sem voltak következményei, a baloldalnak
elkötelezett, valamint bizonyos elkeseredett és kormánygyűlölő választói
rétegek egyszerűen túlléptek ezen is és minden más, ellenzéki bornírtságon.
Mit jelent ez? Azt, lássuk be, hogy kialakulóban van egy olyan közhangulat
a nem Orbán-hívő emberek körében, hogy ha bármilyen hányingert keltő,
undorító dolgokat is művel az ellenzék akár itthon, akár az ­Európai
Parlamentben, minden érthető és megbocsátandó, mert a legfontosabb cél a
nemzeti és keresztény értékrendet képviselő Orbán Viktor kiiktatása.

Tehát nehogy valaki abba a hibába essen a mi oldalunkon, hogy elhiggye egy
pillanatig is vagy abban bízzon, hogy túlzottan érdekelné vagy megzavarná a
„baloldali” (nem sokat jelent ez a szó Magyarországon, inkább semmit)
szavazókat olyan „politikusaik” iszonyatosan korlátolt viselkedése és
fellépése, mint például Cseh Kataliné, Donáth Annáé az ­Európai
Parlamentben, vagy Hadházy Ákos, vagy Kunhalmi Ágnes őrjöngései hol a
köztévében, hol a nemzeti konzultáció kérdőívei­nek megsemmisítése kapcsán,
vagy Tordai Bence, Jakab Péter bunkóságai a Parlament üléstermében. Vegyük
végre észre: mindez nem számít semmit az Orbánt leváltani akaróknak, ők már
csak azt várják, hogy szavazhassanak ellene.

Harmadszor, ugyanezt a jelenséget látjuk a fővárosban is: Karácsony Gergely
szociológus egyik szarvashibát követi el a másik után, mint főpolgármester
(a Pesti úti idősotthon, a BKK járatainak ritkítása, a kerékpárutak
átgondolatlan bővítése a Nagykörúton, a Lánchíd sürgető felújítása körüli
bénázása stb.), s azt hinné az ember, hogy ezek után akár még egy előre
hozott főpolgármester-választás is következhetne, ahol simán vesztene. De
ez nincs így.

Az egyébként baloldali beállítottságú Publicus felmérései szerint a
politikusok népszerűségi rangsorában Karácsony megelőzi (!) Orbán Viktort,
de még Márki-Zay Péter is, de Cseh és Dobrev sem áll rosszul a
felmérésekben. Ezek elképesztőnek tűnő adatok józan ésszel nézve, de fel
kell ismernünk, hogy itt már régen nincs tere a józan megítélésnek. Itt
érzelmek, indulatok, gyűlöletek, bosszúvágyak és természetesen a dolgok
mélyén két, gyökereiben eltérő világszemlélet, morál, látásmód, életstílus
vív egymással már-már élet-halál küzdelmet Magyarországon. Máshogy is
mondhatom: ideológiai háború dúl hazánkban, a múzsák hallgatnak, és a
normális megítélések, értékelések a balliberális oldalon nem léteznek –
csak a győzelem számít.

Negyedszer azt is meg kell említenem, hogy a koronavírus-járvány második
hulláma óriási kihívás a kormánynak, mert most még nehezebb a pandémia
negatív hatásait ellensúlyozni, amelyek a turizmust, az építőipart,
egyáltalán, a gazdaságot érik, s bár minden kormány ezzel küszködik, és nem
felelős a válságért, a választópolgárok sok esetben hálátlanok: ha
munkanélkülivé válnak és egzisztenciális válságba kerülnek, nem mérlegelik,
hogy erről mennyire tehet vagy nem tehet egy kormány, sanszos, hogy mégis a
kormányt fogják bűnbaknak megtenni, amely képtelen volt megfékezni a
válságot – amit egyébként nem is lehetett. Vagyis a pandémia második
hulláma nagy kihívás az Orbán-kormány számára – mert nyilvánvaló, hogy
csodát nem lehet művelni akkor, amikor a világgazdaság egésze kerül negatív
spirálba.

Mindezzel együtt a kormánykoalíció továbbra is vezet a
közvélemény-kutatások alapján, és normál megfontolások alapján meg is nyeri
a választásokat 2022-ben. De – és ezt akartam hangsúlyozni – ez nem magától
értetődő és nem megy magától. Nincs automatizmus. A következő bő másfél
évben további nagy témákat és egy országot újra megmozgató mozgalmakat kell
elindítani. A közhangulat jelen pillanatban ingadozó, és a balliberális
véleménybuborék után nem szabad a nemzeti oldalnak saját buborékot
képeznie, és onnan nézni az esélyeket és társadalmi mozgásokat, mert ez
óriási félreértésekhez vezethet, miként ez tavaly, az önkormányzati
választások előtt is megfigyelhető volt. Tanulni kell abból, és újra
erőteljesen formálni kell a közvéleményt, a hangulatot, az emberek között
elhangzó vélekedéseket.

*A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201012/29d65ba6/attachment.html>