[Grem] 1956. nov.4. - Néhány perc alatt a poklok poklává vált Budapest
Sziklay Levente
lsziklay at freemail.hu
2020. Nov. 5., Cs, 10:31:41 CET
Kedves Egon, Tamás! Valóban, magyar repülőgépek részt vettek -az elején "tömegoszlatásban" - két módon:1. volt ahol belegéppuskáztak az emberekbe,2.volt ahol csak alacsony repülésben a pszichológiai hatást használták ki A repülőgép alkalmatlan városi harcban, és akkor is, ha a járművek felülről nem megkülönböztethetőek (pl. a II Világháborúban Észak-Afrikában a Crusader hadművelet végén a britek már nem tudták használni a légifölényüket, mivel annyira általánossá vált az ellenség járműveinek kölcsönös használata, hogy a levegőből megkülönbözhetetlenné váltak.Az eredeti cikk egy költői kép-de nyilvánvalóan a repülőgépek pszichológiai hatása önmagában nagyon nagy.
Reinisch Egon <reinisch at t-online.hu> írta:
>
Kedves Tamás !
A november 4. -i szovjet ellentámadásban néhány száz MIG 17-s vadászgép és IL 28-s alacsony támadásra kifejlesztett csatarepülőgép vett részt a vadászgépek gépágyúval a Il-28-sok 23mm gépágyúval vagy akár bomba támadással is rész vettek a harcokban de részletekre nem emlékszem. A pesti ellenállási gócokat főleg tüzérséggel és nehéz aknavetővel lőtték.
A Magyar Néphadsereg MIG 15-s vadászgépeit elképesztő módon a forradalom elején még tömegoszlatásra is bevetették pl. ha jól emlékszem Csepelen.
Természetesen itt sem volt szó ezres nagyságrendről de az biztosan előfordult hogy a MIg 17-sek levadászták a szabadságharcosok mozgó járműveit gépágyúval amint azt a cikk megemlíti.
Üdv. Egon
2020.11.05. 9:33 keltezéssel, Tamas Godolle írta:
>Kedves Történészek! Én még azt a repülős bombázást nem értettem az alábbi cikkből. A 2. vh-ban persze, de 1956-ban bárki bárhol repülőkről bombázott volna Bp-en vagy Mo-on?! Nem emlékszem ilyenre sehonnan. Üdv, Tamás From: Grem <grem-bounces at turul.kgk.uni-obuda.hu> on behalf of Reinisch Egon <reinisch at t-online.hu>
>Sent: Thursday, November 5, 2020 9:16 AM
>To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu <grem at turul.kgk.uni-obuda.hu>
>Subject: Re: [Grem] 1956. nov.4. - Néhány perc alatt a poklok poklává vált Budapest Tisztelet az "56"-s résztvevőknek de a tízezer tank költői túlzás .
>'956 október 24. a Budapest környékén állomásozó szovjet különleges hadtest 290 harckocsival 120 lövéspáncélossal 156 löveggel és 6000 katonával kísérelte meg a forradalom levezését az esztergomi páncélos hadosztály kb. 50 t 34/85-se érkezett meg Budapestre de mint tudjuk ezek nagy része passzív volt vagy átállt .
>A november 4.-n a szovjet Kárpáti Katonai Körzet seregtestei egész Magyarország megszállására 1130 harckocsit gyülekeztettek összesen .
>Üdv. Egon
>2020.11.04. 20:08 keltezéssel, Emoke Greschik írta:
>>Néhány perc alatt a poklok poklává vált BudapestEzernyi repülő bombája, tízezer tank lövedéke hullott rá szinte egy időben a még alvó városraA ma Hartán élő Szekeres János egyike azoknak a hősöknek, akik át- és túlélték a lehetetlent. A valóság minden képzeletet képes felülmúlni. 1956 októberében egy maroknyi nép bátorsága megrengette a kommunizmus tartópilléreit. Az akkori idők hősei közül még él néhány „hírmondó”, akik által közeli képet kaphatunk a múlt eseményeiről. A Hartai Hírmondóban megjelent visszaemlékezést szemléztük a november negyedikei nemzeti gyáznap alkalmából.
>>„Az én fiatalságom nem úgy telt, mint amiről általában álmodozik az ember, de néhány mondatot elmondok fiatalkori önmagamról, az akkori körülményekről, hogy mindenki jól értse így meg azt a kort és azokat az eseményeket, amelyek az ’56-os forradalomhoz vezettek” – kezdte visszaemlékezését Szekeres János.
>>„Egy olyan korba születtem bele 1937-ben, amely lelkileg még nyögte Trianont, még előtte állt a II. világháború minden borzalma, valamint 1956 összes hősies és véres küzdelme. Aki még most fiatal, az nem is ismeri, de ne is élje át soha, azt a testet és lelket egyaránt megnyomorító terrort, amit az oroszok által képviselt kommunizmus tett az akkori magyar társadalomban” – tette hozzá a forradalom ma is élő hőse.
>>„Az akkori harcok a ruszkik ellen sikerekkel végződtek, ha egyáltalán szabad ennyi emberi halott esetén sikerről beszélni. Pesten, sőt az országban több helyen is harcok dúltak, és a forradalom eredményein felbuzdult emberek sokasága állt a magyar hazafiak mellé. A Corvin közben Pongrátz Gergely vezetésével folytak a harcok, minket pedig Király Béla hivatásos katonatiszt irányított. A Práter utcai iskola volt berendezve számunkra ideiglenes laktanyaként, kaptunk rendőri egyenruhát, szállást, étkezési ellátást. Harcok voltak ekkor Pest egész területén, de az oroszok rohamai rendre kudarcba fulladtak. Az oroszok a sok emberáldozat láttán, de főleg inkább taktikai okokból megegyeztek az akkori magyar vezetéssel, hogy az orosz katonai egységeket kivonják az országból. Ez meg is történt 30-án és 31-én, és Magyarország lakossága végre vehetett egy nagy lélegzetet a szabadság levegőjéből.
>>Utóvédharcok ekkor már csak a bújkáló, rejtőzködő magyar ávósok, besúgók ellen folytak; ezek zöme rejtekhelyet keresett magának, de voltak közöttük olyan elvetemült gyilkosok is, akik lesből lövöldözve öltek meg utcán sétáló civileket, köztük kisgyerekeket is. Jól emlékszem arra az esetre, amikor az utcán álló civilek közül fejbe lőttek egy munkás ruhás embert valamelyik környékbeli ablakból, pedig fegyvertelen volt, és csak ott nézelődött. Nagy nehezen, de megtaláltuk az elkövetőt. (…)
>>Mi nem bántottuk őket, hanem bevittük mindegyiküket a Práter utcai laktanyánkba, ahol fogságba kerültek, míg a várható hivatalos bírósági döntés ideje el nem jön. Annak ellenére, hogy megérdemelték volna, nem adtuk ki őket azoknak, akik sokat szenvedtek ezek miatt a gonosztevők miatt, és joggal kérték az azonnali elszámoltatást. Néhány nyugodt nap jutott akkor a magyarnak, de feladat még azért maradt. (…)
>> November 4-én hajnalban megkezdődött az oroszok válaszcsapása, elindult a „Forgószél-hadművelet”. Ezernyi repülő bombája, tízezer tank lövedéke hullott rá szinte egy időben a még alvó városra. Néhány perc alatt a poklok poklává vált az egész város. Azonnal éreztem, hogy itt semmi esélyünk sincs a védekezésre, hanem menekülni kell. A házak kártyavárként omlottak össze, maguk alá temetve mindent és mindenkit. A rengeteg sérült halálhörgése még ma is itt dörömböl a fülemben; de senkin nem segíthettem.
>>Akik ezt az első támadást még túlélték, kiszaladtak az utcákra, egyenesen az ezrével érkező fegyveres orosz gyalogság elé, akik mindenkit megöltek, aki csak az útjukba került. Nem volt kegyelem senkinek.
>>>A szabadságharc egyértelműen elbukott.
>>Talán néhány tucatnyian mégis valahogy összeverődtünk, és úgy menekültünk ki a városból. Valahol találtunk néhány platós teherautót, de azokat még a környéken lévő repülőkről vették tűz alá. Az egyik járművet tulajdonképpen szitává lőtték; emlékszem, hogy a ponyvával fedett platóról úgy folyt le a vér, mint amikor felborul egy vízzel teli hordó. Ez maga volt a vég; el sem akartam hinni, hogy még élek és épségben vagyok.
>>>A harcok elcsitultával Magyarországon újraszerveződött a kommunista pártállam, amely még évtizedeken keresztül folytatta a „tisztogatást”. Az Andrássy út pincéiben még annyian haltak meg, hogy talán nincs is a világnak annyi márványa, amire ráférne az ártatlan áldozatok neve.
>>Kádár János pribékjei kéjjel öltek. Egy egész ország fagyott bele a félelembe. De az a néhány nap, amikor megérezhettük a szabadságot, úgy megerősítette a magyar lelket, de úgy… Sokáig kellett nekem is bujdokolni, de az már egy másik történet.”
>>Forrás: Hartai Hírmondó/Leitert András
>>
>> Mentes a vírusoktól. www.avg.com
>> _______________________________________________ Grem mailing list Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
> _______________________________________________ Grem mailing list Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
Kedves Tamás !
A november 4. -i szovjet ellentámadásban néhány száz MIG 17-s
vadászgép és IL 28-s alacsony támadásra kifejlesztett
csatarepülőgép vett részt a vadászgépek gépágyúval a Il-28-sok
23mm gépágyúval vagy akár bomba támadással is rész vettek a
harcokban de részletekre nem emlékszem. A pesti ellenállási
gócokat főleg tüzérséggel és nehéz aknavetővel lőtték.
A Magyar Néphadsereg MIG 15-s vadászgépeit elképesztő módon a
forradalom elején még tömegoszlatásra is bevetették pl. ha jól
emlékszem Csepelen.
Természetesen itt sem volt szó ezres nagyságrendről de az
biztosan előfordult hogy a MIg 17-sek levadászták a
szabadságharcosok mozgó járműveit gépágyúval amint azt a cikk
megemlíti.
Üdv. Egon
2020.11.05. 9:33 keltezéssel, Tamas
Godolle írta:
P {margin-top:0;margin-bottom:0;}
Kedves Történészek!
Én még azt a repülős bombázást nem értettem az alábbi cikkből.
A 2. vh-ban persze, de 1956-ban bárki bárhol repülőkről
bombázott volna Bp-en vagy Mo-on?! Nem emlékszem ilyenre
sehonnan.
Üdv,
Tamás
From: Grem
on behalf of
Reinisch Egon
Sent: Thursday, November 5, 2020 9:16 AM
To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
Subject: Re: [Grem] 1956. nov.4. - Néhány perc alatt
a poklok poklává vált Budapest
Tisztelet az "56"-s résztvevőknek de a tízezer tank költői
túlzás .
'956 október 24. a Budapest környékén állomásozó szovjet
különleges hadtest 290 harckocsival 120 lövéspáncélossal 156
löveggel és 6000 katonával kísérelte meg a forradalom
levezését az esztergomi páncélos hadosztály kb. 50 t
34/85-se érkezett meg Budapestre de mint tudjuk ezek nagy
része passzív volt vagy átállt .
A november 4.-n a szovjet Kárpáti Katonai Körzet
seregtestei egész Magyarország megszállására 1130 harckocsit
gyülekeztettek összesen .
Üdv. Egon
2020.11.04. 20:08 keltezéssel,
Emoke Greschik írta:
Néhány perc alatt a poklok
poklává vált Budapest
Ezernyi repülő bombája,
tízezer tank lövedéke hullott rá szinte egy időben a
még alvó városra
A ma Hartán élő Szekeres
János egyike azoknak a hősöknek, akik át- és
túlélték a
lehetetlent. A valóság minden
képzeletet képes felülmúlni. 1956 októberében egy
maroknyi nép bátorsága megrengette a kommunizmus
tartópilléreit. Az akkori idők hősei közül még él
néhány „hírmondó”, akik által közeli képet kaphatunk a
múlt eseményeiről. A Hartai Hírmondóban megjelent
visszaemlékezést szemléztük a november negyedikei
nemzeti gyáznap alkalmából.
„Az én fiatalságom nem úgy telt, mint amiről
általában álmodozik az ember, de néhány mondatot
elmondok fiatalkori önmagamról, az akkori
körülményekről, hogy mindenki jól értse így meg azt a
kort és azokat az eseményeket, amelyek az ’56-os
forradalomhoz vezettek” – kezdte visszaemlékezését Szekeres
János.
„Egy
olyan korba születtem bele 1937-ben, amely
lelkileg még nyögte Trianont, még előtte állt a
II. világháború minden borzalma, valamint 1956
összes hősies és véres küzdelme. Aki még most
fiatal, az nem is ismeri, de ne is élje át soha,
azt a testet és lelket egyaránt megnyomorító
terrort, amit az oroszok által képviselt
kommunizmus tett az akkori magyar társadalomban”
– tette hozzá a forradalom ma is élő hőse.
„Az
akkori harcok a ruszkik ellen sikerekkel
végződtek, ha egyáltalán szabad ennyi emberi
halott esetén sikerről beszélni.
Pesten, sőt az országban több helyen is harcok dúltak,
és a forradalom eredményein felbuzdult emberek
sokasága állt a magyar hazafiak mellé. A Corvin közben
Pongrátz Gergely vezetésével folytak a
harcok, minket pedig Király Béla hivatásos
katonatiszt irányított. A Práter utcai iskola volt
berendezve számunkra ideiglenes laktanyaként, kaptunk
rendőri egyenruhát, szállást, étkezési ellátást.
Harcok voltak ekkor Pest egész területén, de az
oroszok rohamai rendre kudarcba fulladtak. Az
oroszok a sok emberáldozat láttán, de főleg inkább
taktikai okokból megegyeztek az akkori magyar
vezetéssel, hogy az orosz katonai egységeket
kivonják az országból. Ez meg is történt 30-án és
31-én, és Magyarország lakossága végre vehetett
egy nagy lélegzetet a szabadság levegőjéből.
Utóvédharcok
ekkor már csak a bújkáló, rejtőzködő magyar
ávósok, besúgók ellen folytak; ezek zöme
rejtekhelyet keresett magának, de voltak közöttük
olyan elvetemült gyilkosok is, akik lesből
lövöldözve öltek meg utcán sétáló civileket,
köztük kisgyerekeket is. Jól emlékszem arra az
esetre, amikor az utcán álló civilek közül fejbe
lőttek egy munkás ruhás embert valamelyik
környékbeli ablakból, pedig fegyvertelen volt, és
csak ott nézelődött.
Nagy nehezen, de megtaláltuk az
elkövetőt. (…)
Mi nem bántottuk őket, hanem bevittük mindegyiküket a
Práter utcai laktanyánkba, ahol fogságba kerültek, míg
a várható hivatalos bírósági döntés ideje el nem jön.
Annak ellenére, hogy megérdemelték volna, nem adtuk ki
őket azoknak, akik sokat szenvedtek ezek miatt a
gonosztevők miatt, és joggal kérték az azonnali
elszámoltatást. Néhány nyugodt nap jutott akkor a
magyarnak, de feladat még azért maradt. (…)
November
4-én hajnalban megkezdődött az oroszok
válaszcsapása, elindult a „Forgószél-hadművelet”.
Ezernyi repülő bombája, tízezer tank lövedéke
hullott rá szinte egy időben a még alvó városra.
Néhány perc alatt a poklok poklává vált az egész
város. Azonnal éreztem, hogy itt semmi
esélyünk sincs a védekezésre, hanem menekülni kell. A
házak kártyavárként omlottak össze, maguk alá
temetve mindent és mindenkit. A rengeteg sérült
halálhörgése még ma is itt dörömböl a fülemben; de
senkin nem segíthettem.
Akik
ezt az első támadást még túlélték,
kiszaladtak az utcákra, egyenesen az ezrével
érkező fegyveres orosz gyalogság elé, akik
mindenkit megöltek, aki csak az útjukba került.
Nem volt kegyelem senkinek.
A
szabadságharc egyértelműen elbukott.
Talán
néhány tucatnyian mégis valahogy összeverődtünk,
és úgy menekültünk ki a városból. Valahol
találtunk néhány platós teherautót, de azokat
még
a környéken lévő repülőkről vették tűz alá. Az
egyik járművet tulajdonképpen szitává lőtték;
emlékszem, hogy a ponyvával fedett platóról úgy
folyt le a vér, mint amikor felborul egy vízzel
teli hordó. Ez maga volt a vég; el sem
akartam hinni, hogy még élek és épségben vagyok.
A
harcok elcsitultával Magyarországon
újraszerveződött a kommunista pártállam, amely
még évtizedeken keresztül folytatta a
„tisztogatást”. Az Andrássy út pincéiben még
annyian haltak meg, hogy talán nincs is a
világnak annyi márványa, amire ráférne
az ártatlan áldozatok neve.
Kádár
János pribékjei kéjjel öltek.
Egy
egész ország
fagyott bele a félelembe.
De
az a néhány nap, amikor megérezhettük a
szabadságot, úgy megerősítette a magyar lelket, de
úgy…
Sokáig
kellett nekem is bujdokolni, de az már egy másik
történet.”
Forrás: Hartai Hírmondó/Leitert András
Mentes a vírusoktól.
www.avg.com
_______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
_______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
_______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201105/94c31561/attachment.html>
További információk a(z) Grem levelezőlistáról