[Grem] 1956. nov.4. - Néhány perc alatt a poklok poklává vált Budapest

[Emoke Greschik]

 Néhány perc alatt a poklok poklává vált Budapest Ezernyi repülő bombája,
tízezer tank lövedéke hullott rá szinte egy időben a még alvó városra

A ma Hartán élő *Szekeres János egyike azoknak a hősöknek, akik át- és
túlélték** a lehetetlent.* A valóság minden képzeletet képes felülmúlni.
1956 októberében egy maroknyi nép bátorsága megrengette a kommunizmus
tartópilléreit. Az akkori idők hősei közül még él néhány „hírmondó”, akik
által közeli képet kaphatunk a múlt eseményeiről. A Hartai Hírmondóban
megjelent visszaemlékezést szemléztük a november negyedikei nemzeti gyáznap
alkalmából.

„Az én fiatalságom nem úgy telt, mint amiről általában álmodozik az ember,
de néhány mondatot elmondok fiatalkori önmagamról, az akkori
körülményekről, hogy mindenki jól értse így meg azt a kort és azokat az
eseményeket, amelyek az ’56-os forradalomhoz vezettek” – kezdte
visszaemlékezését *Szekeres János*.

*„Egy olyan korba születtem bele 1937-ben, amely lelkileg még nyögte
Trianont, még előtte állt a II. világháború minden borzalma, valamint 1956
összes hősies és véres küzdelme. Aki még most fiatal, az nem is ismeri, de
ne is élje át soha, azt a testet és lelket egyaránt megnyomorító terrort,
amit az oroszok által képviselt kommunizmus tett az akkori magyar
társadalomban”* – tette hozzá a forradalom ma is élő hőse.

*„Az akkori harcok a ruszkik ellen sikerekkel végződtek, ha egyáltalán
szabad ennyi emberi halott esetén sikerről beszélni.* Pesten, sőt az
országban több helyen is harcok dúltak, és a forradalom eredményein
felbuzdult emberek sokasága állt a magyar hazafiak mellé. A Corvin
közben *Pongrátz
Gergely *vezetésével folytak a harcok, minket pedig *Király Béla* hivatásos
katonatiszt irányított. A Práter utcai iskola volt berendezve számunkra
ideiglenes laktanyaként, kaptunk rendőri egyenruhát, szállást, étkezési
ellátást. Harcok voltak ekkor Pest egész területén, de az oroszok rohamai
rendre kudarcba fulladtak.* Az oroszok a sok emberáldozat láttán, de főleg
inkább taktikai okokból megegyeztek az akkori magyar vezetéssel, hogy az
orosz katonai egységeket kivonják az országból. Ez meg is történt 30-án és
31-én, és Magyarország lakossága végre vehetett egy nagy lélegzetet a
szabadság levegőjéből.*

*Utóvédharcok ekkor már csak a bújkáló, rejtőzködő magyar ávósok, besúgók
ellen folytak; ezek zöme rejtekhelyet keresett magának, de voltak közöttük
olyan elvetemült gyilkosok is, akik lesből lövöldözve öltek meg utcán
sétáló civileket, köztük kisgyerekeket is. Jól emlékszem arra az esetre,
amikor az utcán álló civilek közül fejbe lőttek egy munkás ruhás embert
valamelyik környékbeli ablakból, pedig fegyvertelen volt, és csak ott
nézelődött. *Nagy nehezen, de megtaláltuk az elkövetőt. (…)

Mi nem bántottuk őket, hanem bevittük mindegyiküket a Práter utcai
laktanyánkba, ahol fogságba kerültek, míg a várható hivatalos bírósági
döntés ideje el nem jön. Annak ellenére, hogy megérdemelték volna, nem
adtuk ki őket azoknak, akik sokat szenvedtek ezek miatt a gonosztevők
miatt, és joggal kérték az azonnali elszámoltatást. Néhány nyugodt nap
jutott akkor a magyarnak, de feladat még azért maradt. (…)
<https://koronavirus.gov.hu/>

*November 4-én hajnalban megkezdődött az oroszok válaszcsapása, elindult a
„Forgószél-hadművelet”. Ezernyi repülő bombája, tízezer tank lövedéke
hullott rá szinte egy időben a még alvó városra. Néhány perc alatt a poklok
poklává vált az egész város. *Azonnal éreztem, hogy itt semmi esélyünk
sincs a védekezésre, hanem menekülni kell.* A házak kártyavárként omlottak
össze, maguk alá temetve mindent és mindenkit. A rengeteg sérült
halálhörgése még ma is itt dörömböl a fülemben; de senkin nem segíthettem.*

*Akik ezt az első támadást még túlélték*,* kiszaladtak az utcákra,
egyenesen az ezrével érkező fegyveres orosz gyalogság elé, akik mindenkit
megöltek, aki csak az útjukba került. Nem volt kegyelem senkinek.*

*A szabadságharc egyértelműen elbukott.*

T*alán néhány tucatnyian mégis valahogy összeverődtünk, és úgy menekültünk
ki a városból. Valahol találtunk néhány platós teherautót, de azokat* *még
a környéken lévő repülőkről vették tűz alá. Az egyik járművet
tulajdonképpen szitává lőtték; emlékszem, hogy a ponyvával fedett platóról
úgy folyt le a vér, mint amikor felborul egy vízzel teli hordó. Ez maga
volt a vég;* *el sem akartam hinni, hogy még élek és épségben vagyok.*

*A harcok elcsitultával Magyarországon újraszerveződött a kommunista
pártállam, amely még évtizedeken keresztül folytatta a „tisztogatást”. Az
Andrássy út pincéiben még annyian haltak meg, hogy talán nincs is a
világnak annyi márványa, amire ráférne az ártatlan áldozatok neve.*

*Kádár János pribékjei kéjjel öltek.* *Egy egész ország** fagyott bele a
félelembe*. *De az a néhány nap, amikor megérezhettük a szabadságot, úgy
megerősítette a magyar lelket, de úgy*… *Sokáig kellett nekem is
bujdokolni, de az már egy másik történet.”*

*Forrás: Hartai Hírmondó/Leitert András*


<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20201104/53e15a9e/attachment.html>