[Grem] Tudom, tudom, én nem értek ezekhez - koronavírus

[KEA]

Tudom, tudom, én nem értek ezekhez

2020.03.13. -- Tibi atya
https://www.facebook.com/tibiatya/posts/1896027057204246?__tn__=K-R


Tudom, tudom, én nem értek ezekhez, mert a világ megszakértéséhez csak 
Kéri Laci bácsi érthet az ATV-n, nekem meg nemhogy ősz hajam és 
örökbérletem Kálmán Olgához, de még egy normális öltönyöm sincs. DE!

Kurva érdekes dilemma előtt állnak a világ vezetői: nagyjából az a 
kérdés, hogy a jövőben hogy állunk egy olyan vírushoz, ami jóformán csak 
az idősekre veszélyes (és igen, nekem is van nagymamám). Természetesen 
minden emberélet fontos, de éppen ezért kell elgondolkodnunk azon, hogy 
a kevesekért sokat áldozzunk-e fel. A gazdasági összeomlás ugyanis szám 
szerint sokkal több halálos áldozattal jár, és a hatásai nem is 
csengenek le egy hónap alatt. Érdemes ideszámolni a stresszel járó 
megbetegedéseket, az elszegényedés következményeit, a megszűnő 
airbnb-ket, a bezuhanó lakásárakat, a bezuhanó ingatlanpiacot, a 
rengeteg megszűnő munkahelyet, és hamar belátjuk, hogy a hirtelen 
albérletár csökkenéssel együtt sem biztos, hogy jól járunk vele, hiszen 
ha a gazdaság motorjai lefulladnak, az egy idő után (azonnal) visszahat 
a fizetésünkre vagy az állásunkra is.

Ahhoz, hogy fenntartható legyen az az létmód, amivel a modern társadalom 
jár, és amiért hajlamosak vagyunk kevésbé hálásnak lenni, mint kéne 
(gondoljunk csak arra, hogy a történelem folyamán hány olyan év volt, 
amikor egyáltalán felmerült kérdésként, hogy az ember mi szeretne 
lenni), szükséges volna megtanulnunk működni ilyen körülmények között is.

Mert mi gátolja jelenleg a működésünket? Az irracionálisan túltolt 
halálfélelem. Miért irracionális? Mutatom: a Hubei tartománybeli adatok 
alapján (ahol igencsak gané helyzet volt):

0-9 év között nulla halott
10-19 év között nulla halott
20-29 év között 0,1% halálozási arány
30-39 év között 0,2%
40-49 év között 0,4%
50-59 év között 1,3%
60-69 év között 4,6%
70-79 év között 9,8%
80 év fölött 18,0%

magyarán, ha 70 év feletti vagy, vagy egészségtelen, akkor 
veszélyeztetett is. Csak azt nem értem, hogy ilyen esetben miért kéne 
elkülöníteni azokat is, akik nem azok? Miért kell az életünket biztosító 
gazdasági struktúrát egy az egyben felszámolni, miért nem lehet csupán a 
társadalom veszélyeztetett (és legkevésbé aktív) tagjait ellenőrzés alá 
vonni és elszigetelni?

Megy a hiszti, hogy nem zárnak be az óvodák és az iskolák, pedig ebben 
van ráció. Azok a szülők, akik jelenleg még dolgoznak, hogy fenntartsák 
a struktúrát, aminek az életünket köszönhetjük, nem lenne jó, ha 
kiesnének, mert a gyerekeikkel kell otthon maradniuk. Mert nem csak az 
orvos ment életeket, hanem az is, aki fenntartja a rendszert, amiben az 
orvos működik. És ez alatt még csak nem is Orbán rendszerét értem, hanem 
valamennyi ország rendszerét. Ha a gyerek halálozási arány a vírus miatt 
0%, akkor aki egészséges (vagyis nem szervátültetett vagy tartós 
betegségben szenvedő), maradjon az iskolában, hogy a szülők dolgozni 
tudjanak.

A vírus több dolgot tanít nekünk:

- nem csak biológiai vírusok fertőznek, hanem a médiavírusok is
- bizony, aki öreg, annak nagyobb esélye van meghalni, mert az élet 
véges, és bármit ígértek is nekünk a reklámok, az embert sem 100 évre 
tervezték
- emiatt nem szabad minden alkalommal leállítani a teljes életünket, 
mert a halál is az életünk része. De ha minden ilyen vírusnál totális 
lesz a leállás, akkor nem csak az időseké, hanem a fiataloké is az lesz, 
ami viszont a legkevésbé sem kéne, hogy az legyen

és végül, tudom, hogy most a pánik szezonja van, az pörgeti a lájkot, de 
továbbra is értelmetlen: kézmosás, fertőtlenítőspricnis 
telefontisztítgatás, az előírások betartása, illetve a kattintásvadász 
pánikkeltés tiltása és kikövetése. Ez a túlélés záloga. Dicsértessék!

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.