[Grem] Csodálatos lehetett a középkori Magyarország! – Prokopp Mária a Vasárnapnak

[Rita Kunsay-Sipos]

https://vasarnap.hu/2020/03/07/prokopp-maria-muveszettortenesz-kereszteny-kozepkor/

Csodálatos lehetett a középkori Magyarország! – Prokopp Mária a Vasárnapnak

A középkort nem érthetjük meg a keresztény vallás nélkül. A kereszténység
adta azt az erkölcsi alapot, amelyre az európai kultúra épült – nyilatkozta
a Vasárnapnak adott interjújában Prokopp Mária művészettörténész.

*– Művészettörténészként hogyan látja, milyen lehetett a középkori
Magyarország?*

– Csodálatos! Csodálatos lehetett… Bízom benne, hogy a közeljövőben az
általános és középiskolák tananyagában nagyobb szerepet kap majd a Mohács
előtti időszak! Tény, hogy a magyar középkori emlékek többsége elpusztult,
de amit ma tudunk múltunkról, azt mindenkinek tudnia kell! Kevesebb
középkori emlékünk van, mint sok más európai országnak, ezért alakul ki a
kutatásban és a közvélekedésben az a kép, hogy középkori művészetünk nem
önálló, nem élvonalbeli, stílusteremtő művészet, hanem csak a külföldi
mesterek hatására, évtizedekkel azok után alakult.

Pedig, ha megismernénk hazánk valós történetét, földrajzát, a mindmáig
hatalmas természeti és ásványi kincseit, akkor mélyen átéreznénk, hogy van
mire büszkének lennünk.

A középkori Magyar Királyság nem csak egy fényes királyság volt, hanem egy
olyan állam, mely ötszáz éven át tudta tartani helyét Európa vezető államai
között!

<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/02/Prokopp-M%C3%A1ria-2020-scaled.jpg>

Prokopp Mária az ELTE BTK Művészettörténeti Intézetének oktatója (Fotó:
Tóth Gábor, Vasárnap.hu)


*– Mi lehetett az ország felemelkedésének oka?*
– A Kárpátok védelmében egy igen egységes, központi hatalomra épülő
királyság jött létre a 11. században, ahol minden szükséges erőforrás
biztosítva volt ahhoz, hogy Európa élvonalába kerülhessünk. Nem volt minden
királyunk kiemelkedő uralkodó, nagy tehetség, de a gazdasági centralizáció
segítette fenntartani a rendet, a királyi uralmat és az ország virágzását.

Ma már kevesen tudják, de nem lehet véletlen, hogy a középkor nagy költője,
*Dante* a* Paradiso*jában egy egész fejezetet szentelt Magyarország
dicséretére:

*„Óh, boldog Magyarország! Csak ne hagyja magát félre vezetni már…” – *írja.

Ma már nem tudjuk megszólítani a régen elhunyt embereket, de minden
bizonnyal, volt némi alapja annak, amit akkor Dante írt. Rend és stabilitás
volt az országban, és ez nagyban hozzájárulhatott az építészet, a
szobrászat és a festészet európai rangú fejlődéséhez.



*– Egyházi oldalról mit tudhatunk a magyarországi középkorról?*

– Nem szoktunk arról sem sokat beszélni, hogy a legtöbb szentet adó
dinasztia a magyar *Árpád-ház* volt, mely többet jelentett akkor, mint ma a
Nobel-díj. Magyarországnak előbb volt szent királya, mint a franciáknak!
Szent László avattatja szentté Istvánt, aki az ő nagyapját megvakította.
Szent királyunk és királyleányaink élete máig példa lehet mindannyiunk
számára.

Szentjeinket ma is tisztelik Európában és a világ minden részén jelenlévő
keresztény közösségekben.

Arról sem beszélünk túl gyakran, hogy 1301-ben az Árpád-ház nem halt ki,
csak férfiágon. Rengeteg leányági örökös volt még akkor, de azt nem
tanítjuk! Érdekes módon arról is hallgatunk, hogy* III. Károly* – *Mária
Terézia apja* – halálával kihalt a Habsburg-ház! Jóllehet, arról meg
mindenki tud, hogy a magyar nemesek a pozsonyi országgyűlésen megszavazták,
elfogadták a leányát királynénak:

*„életünket és vérünket Mária Teréziáért…”*

<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/02/M%C3%A1ria_Ter%C3%A9zia_koron%C3%A1z%C3%A1sa_a_Szent_M%C3%A1rton_sz%C3%A9kesegyh%C3%A1zban.jpg>

Mária Terézia koronázása a pozsonyi Szent Márton székesegyházban, 1741.
(Forrás: Wikipedia.hu)


*– Visszatérve a középkor kutatására: a keresztény megközelítés mennyire
fontos a megismerés során?*
– Elengedhetetlenül! Ma, a 21. században a középkort nem érthetjük meg a
keresztény vallás nélkül. A kereszténység erkölcsi alapot adott, mely
nélkül például a tisztességes kereskedelem elképzelhetetlen lett volna. A
kereszténység megvalósulása nem volt tökéletes, ugyanakkor szinte minden
vitatott kérdést a keresztény gondolatok mellett sikerült tisztázni.

Volt egy erkölcsi alap, ami arról szólt, hogy *ne legyünk önzőek, és
szeressük felebarátainkat*.

Ez a fajta egymásra figyelés sajnos valamiképpen félrecsúszott az elmúlt
évszázadokban. A középkor szellemisége egy ideál volt, melyet nem tudtak az
emberek megvalósítani, de többségük minden erővel, tiszta szívvel
törekedett rá. A másokkal való törődés nem csupán a középkori keresztény
Európa, hanem a Magyar Királyság egyik lényege volt.
<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/02/c0332csp9273.jpg>

Az* esztergomi *Szent Adalbert székesegyház *„gyönyörűséges kapuja”, a
Porta Speciosa.* Ismeretlen festő olajképe, 1781 előtt (Forrás: Magyar
Elektronikus Könyvtár)


*– Ez a gondolkodásmód is elpusztult a hódoltság alatt?*
– Részben. Ami bizonyos, hogy a középkori országunkból és annak
kultúrájából, értékeiből csak töredék maradt meg. Tudomásul kell vennünk,
hogy nekünk az egykori fényes művészeti emlékeinkből csak morzsák maradtak.
Ezekből a részletekből, mint például az esztergomi *Porta speciosa,* pár
kőemlékéből kell elképzelnünk – a nyugat-európai példák alapján –, hogy
milyen lehetett a hazai középkor.

Nagy a veszély ilyenkor, hogy olyat gondolunk, feltételezzünk, ami nem volt
valóságos. A nyugat-európai példák felvonultatása egy darabig segítheti a
kutatást, de úgy vélem, hogy olykor tévútra is visz. A kiegyezés után
folyamatosan *„hatásokat”* sulykoltak az irodalomban, és az újonnan
megalakult hazai művészettörténetben is. Mindig csak *hatásokat* említ a
szakirodalmunk is: „*olasz hatásokat”, „német hatásokat”,* melyek azért nem
olyan egyértelműek.

Ezt a szót, hogy *„hatás”* igyekeztem 50 éves egyetemi oktatásom alatt
kiirtani, mert* „kapcsolatok”* vannak, nem hatások.
<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/02/Esztergom_-_BBM_-_Porta_Speciosa.jpg>

Az esztergomi *Porta Speciosa* egyik megmaradt darabja (Forrás:
Wikipedia.hu)

Tudunk olyan példákról, hogy Remisből, a francia királyok koronázási
városából, a katedrális építőműhelyéből az 1230-as évek körül, még a
tatárjárás előtt, *Villard de Honnecourt* építőmestert Magyarországra
küldték. Vázlatkönyvében feljegyezte néhány rajza mellé, hogy *„ezeket
Magyarországon láttam”.*

Tehát nem azért jött, hogy tanítsa a magyarokat, hanem azért, hogy a magyar
építőktől, kőfaragóktól tanuljon!

Azt is tudjuk, hogy a milánói dóm építésén számos magyar mester is
közreműködött. Az európai mesteremberek, művészemberek jártak-keltek,
tanultak, dolgoztak, folytonos *kapcsolatban* álltak egymással. Nagyon
fontosak voltak a helyi műhelyek, iskolák, melyekről azonban nagyon keveset
tudunk.


*– Volt más téves elképzelés is, mely meghatározta a művészettörténet
nézőpontját?*
– A török utáni magyar világban az osztrákok, a Habsburg császár határozta
meg helyünket a világban. Az ő gyarmatukká vált az országunk, érthető módon
ez alapjában sértette a haza sorsáért aggódó magyarokat. Ne feledkezzünk
meg arról, hogy miért is tör ki a Rákóczi-szabadságharc! Azért, mert

a magyar arisztokrácia egy része már nem bírta elviselni, hogy Habsburg
gyarmat legyen ez az ország!

Természetes, hogy mindig voltak Habsburg-hű főurak, hiszen minden korban a
társadalom egy része igyekszik úgy élni, ahogy lehet… Azonban *Zrínyi,
Wesselényi, Rákóczi* mind egy független magyar királyságért küzdött. Egy
olyan országért, amely Mohács előtt valóban ragyogott. Ezt megpróbálták
helyreállítani.


*– Az osztrákoknak mennyire volt létkérdés Magyarország megtartása?*
– A Habsburg-birodalom lényege volt a Magyar Királyság uralása.
Földrajzilag, erőforrásaiban Ausztria fejlődése elképzelhetetlen volna a
magyar gyarmat mezőgazdasági árui és munkaereje nélkül. Az 1867-es
kiegyezés egy kompromisszum eredménye volt, mely utána sok mindent
átírtnak, ami korábban a hagyományban, nemesi elképzelésekben élt.

Megélénkültek a viták arról, hogy *kik vagyunk mi, magyarok, és honnan
származunk.*

Addig a középkorban minden krónikákon, évkönyveken alapult. A krónikások
nem voltak tanulatlan emberek, nem a mesékre építettek. A szkíta ősöket,
hunokat, avarokat elődjüknek tartották, mely nem lehetett alaptalan.
<https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2020/02/Hunor-%C3%A9s-Magor-K%C3%A9pes-Kr%C3%B3nika.jpg>

Hunor és Magor ábrázolása a Képes Krónika lapjain (Forrás: Országos
Széchenyi Könyvtár)

Az Akadémia főtitkára 1867-ben nem más volt, mint *Arany János*. Nem volt
lehetősége arra, hogy kimondja: nem így van, nem ért egyet az osztrákok
által preferált magyar származáselmélettel, így amit tehetett, megírta
balladáiban. A* Rege a csodaszarvasról *című munkájában egyértelműen így
fogalmaz: „*Hunor s magyar, két dalia, Két egytestvér, Ménrót fia”.* Munkái
a közoktatáson keresztül pedig erősen hatottak a következő generációkra,
így eleinkről való vélekedésünk a szépirodalmon keresztül maradt meg.

*– Összegzésként mit mondhatunk, milyen lesz a középkori
művészettörténet-kutatás jövője?*

– Tudományunk jövője olyan lesz, amilyenné a mindenkori országvezetés,
annak oktatáspolitikája alakítja. Ez természetesen nem független a
lakosság, főképpen az ifjúság hazafiasságától, világnézetétől. Ennek a két
fogalomnak a megerősítése nélkül nincs biztos jövő! Jelenleg, a
rendszerváltás után harminc évvel sem kap kellő hangsúlyt iskolai
oktatásunkban – az óvodától az egyetemmel bezáróan – a középkor valós
történelme. Ennek a feladatnak a megvalósításában minden állampolgárunknak
részt kell vállalnia, s akkor a gyökereinkből, a dicső múltból életre kel a
dicsőséges jövő. Csupán ez lehet a haladás útja, ahogy hirdet a szegedi *Hősök
Kapujának* a felirata*:*

*„Haladás útja dicső múltból diadalmas jövőbe vezet”.*

Ez a kapu az első világháború világégése és a trianoni országcsonkítás –
helyesebben az 1000 éves államunk feldarabolása – után készült, az életüket
a Hazánkért feláldozó hőseik emlékére.



*Tóth Gábor*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200310/97709c8d/attachment.html>