[Grem] Széles történelmi és erkölcsi perspektívából az USA zavargások

[KEA]

Olaszliszka és Seadrift

MNO, 2008.07.07. -- Lovas István
http://www.mno.hu/portal/571099


Ennek a cikknek semmi köze Olaszliszkához. A cím becsapás. Ezt mindenki 
megérti, aki végigolvassa. Közismert, hogy Amerika vietnami háborúja 
nyomán milliók haltak meg. A dzsungelt felégették, a földet aknákkal 
szórták tele, amelyek még ma is robbannak. Amerika hőse, Martin Luther 
King 1967-ben azt mondta a vietnami háborúról: „Elpusztítottuk két 
leginkább féltett intézményüket. A családot és a falut. A földet és a 
vetést… Az asszonyokat, a gyerekeket, és megöltük a férfiakat”.

Amikor az amerikai csapatok 1975-ben elhagyták Vietnamot, az északról 
jött kommunisták ölték halomra és internálták azokat, akikről azt 
állították, hogy kollaboráltak az amerikaiakkal. 1975 és 1983 között 
hétszázezer vietnami menekült lélekvesztőn Indonéziába, Malajziába, 
Thaiföldre, Hongkongba és a Fülöp-szigetekre, miközben tízezrek vesztek 
a Dél-kínai-tengerbe. Ők voltak a „boat people”, a csónakon menekülők. 
1979 júniusában az ENSZ a humanitárius katasztrófa láttán konferenciát 
rendezett, és megállapodtak abban, hogy az Egyesült Államok és számos 
nyugati ország fogadja be a majd egymillió embert. Az amerikai 
bevándorlóhatóság arra kérte a kongresszust, hogy szórják szét a 
menekülteket, nehogy gettók alakuljanak ki. Sok vietnami került így 
Texasba. Az odaérkező, nagyon sokszor írástudatlan, angolul szinte egy 
szót sem tudó, pénztelen vietnamiaknak volt még egy másik, de mindennél 
alapvetőbb közös tulajdonságuk. A szorgalmuk. Hogy az honnan jött? Nem 
merjük leírni, hogy így teremtette őket a jó Isten. A békesség kedvéért 
maradjunk abban, hogy „így szocializálódtak”.

Mindegyikük dolgozni akart. Nagyon. És dolgozni kezdtek. A legtöbbjük 
napi 16 órai munkával összekapart annyit, hogy ütött-kopott halászhajót 
vegyen magának, amelyeknek a texasiak nagyon felverték az árát. De a 
szerencsétlen ördögök így is megvették. Elkezdtek garnélarákot fogni. A 
boltosok bojkottálták őket: nem adtak el nekik csalit. A texasi 
törvényhozás pedig korlátozta – csak a vietnamiaknak – a kiadott 
halászati engedélyek számát. A vietnamiak azzal vágtak vissza, hogy még 
keményebben dolgoztak, mint a texasi fehérek.

A gazdagodó és a halászati versenyben felülkerekedő vietnamiak és a 
helyiek között a feszültség nőttön-nőtt, míg 1979. augusztus 3-án a 
Galveston-öbölben fekvő Seadrift halászfaluban lángra kaptak a vietnami 
halászhajók. A nagy termetű texasiak pedig vietnami halászokat vertek. 
Mindez nagyon régen történt. Ma a vietnami halászok gyermekei 
matematikát és orvostudományt oktatnak kaliforniai és arizonai 
egyetemeken. A gyerekek – ki tudja, miért – ugyanolyan szorgalommal 
dolgoznak, mint írástudatlan szüleik a halászbárkákon. Hogy miért? A 
világért sem azért, mert így születtek. Ó, nem. Így szocializálódtak. 
Ugye értik, hogy ennek a cikknek semmi köze Olaszliszkához?

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.