[Grem] interjú Bagdy Emőkével a szakszerű pszichológia kilátástalan helyzetéről

2020. Júl. 29., Sze, 09:07:03 CEST

 „A hatalom félt a pszichológiától!” – Bagdy Emőkét és kollégáit is
megfigyelés alatt tartották
Jámbor-Miniska Zsejke <https://kepmas.hu/jambor-miniska-zsejke>
2020.07.27.
https://kepmas.hu/a-hatalom-felt-a-pszichologiatol-bagdy-emoket-es-kollegait-is-megfigyeles-alatt-tartottak?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=696647-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20079%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%20079

*Az ország egyik legnagyobb tudású pszichológusaként tartják számon, a
sikert azonban neki sem adták ingyen. Elhivatottságának és szorgalmának
köszönhetően annak ellenére képes volt szakmai munkát végezni, hogy a
kommunista rendszerben burzsoá áltudománynak bélyegezték a pszichológiát.
Küzdött a szakmájáért és sok harcot megnyert, egyes csatákat azonban már az
új generációnak kell megvívnia. Milyen volt pszichológusként dolgozni a
rendszerváltás előtt, milyen a szakma presztízse most, és miért nincs még
mindig Pszichológusi Kamara? – Bagdy Emőke klinikai szakpszichológussal
beszélgettünk.*
Kép: Emmer László
hirdetés

*– A rendszerváltás előtt bontogatta szárnyait a pszichológia, vagy minden
próbálkozást csírájában elfojtottak?*
– Válaszomhoz némi szakmatörténeti megemlékezésre van szükség*. Az 1945
utáni időkhöz kell visszanyúlnunk. A háború előtt jeles pszichológiai
műhelyek működtek Magyarországon. Pszichoanalitikusok, kutató
orvos-pszichológusok, mint a jeles Szondi Lipót, és akadémikus
pszichológusok*. Közülük *sokan életveszélybe kerülve, üldözötté válva
mentették az életüket, többen emigráltak külföldre*. *A nagy vérveszteség
után nehéz volt a szakma túlélési lehetőségeit kialakítani.*

*A Lipótmezőn – az akkori Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézetben –
tudott csendben megmozdulni a pszichológiai élet.*

*1948-ban Benedek István (Benedek Elek unokája. a szerk.), aki korábban
Szondi Lipót munkatársaként ösztöndiagnosztikai kutatásokat folytatott,
alapított egy lélektani laboratóriumot*. *Többen a pszichoanalitikusok
közül itt találtak menedéket*. 1951-ben a politikai vezetés letörte a
kibontakozó pszichológiai életet, kiebrudalták a munkatársakat, a lélektani
labor pedig megszűnt. *A hírhedt Rákosi-éra a szovjet tudományos viták
nyomán Magyarországon is élesen támadta a pszichológiai szellemű
pedagógiát, vagyis a pedológiát; a lélektant itthon is burzsoá
áltudományként utasították ki a tudományok rendszeréből.*

*– Nem hittek benne, vagy féltek tőle?*
– Világos, hogy *féltek tőle! A kommunista rezsimben a hatalomnak olyan
emberekre volt szüksége, akik hűek a rendszerhez, akik nem* *gondolkodnak
önállóan*. Akkoriban nem a klinikai területet *támadták*, hiszen az alig
létezett, hanem *a pedológiai irányzatot*, amely tulajdonképpen a
pszichológia átlélegzése a nevelő munkába,* hogy ne csak oktassunk, hanem a
személyiséget is formáljuk,* vagyis szabad lelkű, szabad gondolkodású,
autonóm személyiségeket neveljünk. A kommunista diktatúra félt az autonóm
gondolkodástól, ezért lehetetlenítették el – sok mással együtt – a
pszichológiát. *A magyar pedológust, Mérei Ferencet** is elítélték.* *A
tesztek használatát* *megtiltották*. A pszichológus szakma feleslegessé,
tevékenysége üldözötté vált.

A proletárdiktatúra 1956-ig „dühöngő” állapotban volt.

*– Mondhatjuk, hogy üldözték a szakma képviselőit?*
– Az elnémítás, tiltás,* a pszichológia** kvázi megsemmisítése
tetszhalál-állapotot idézett elő*. *Nagynevű szakemberek** messze kerültek**
a hivatásuktól*, *Marton Magdá*nak például állatkísérletekkel
levegőtisztasági kutatásra kellett áttérnie. 1956-ig igen kevés szakmai
működésnyom maradt, az is a rendszert kiszolgálókhoz vezet vissza. 1956 a
forradalom, a nagy átrendeződés korszaka volt.* Kádár puha diktatúrája
következett, a „tiltás, tűrés, támogatás” három „T”-je határozta meg a
szellemi életet.* *Ekkor** kezdett ébredezni a tetszhalálból a
pszichológia.* 1958-ban mint tudományt rehabilitálták,* megindult az
egyetemeken a tanítása, majd 1963-ban az alkalmazott pszichológus-képzés*.
Ekkortól egy csodálatos, fellendülő folyamat vette kezdetét, amit magam úgy
jegyzek, mint a „fényes szellők” pszichológiatörténeti korszakát.*
Lelkesedés, aktivitás, önkéntes szolgálat, a szakma felépítése indult meg.
A klinikai terület újjászületett, ismét csak a Lipótmezőn.*

*– Ön mikor lett aktív részese és formálója ennek a folyamatnak?*
– A gyakorlati pszichológia, amely az emberek szolgálatába állítja a
lélektani tudást, 1963-ban éledt újjá. *Korábban származási okból nem
vettek fel az egyetemre, és végül ez lett az én nagy szerencsém, mert így
az első fecskékkel végezhettem a klinikai szakágon.*

*1964-ben Mérei Ferenc az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet második
emeleti szobácskájában megalapította azt a laboratóriumot, amely aztán a
magyar klinikai pszichológiai képzés bölcsője lett.*

*Kijártunk hozzá gyakorlatra,* *mert **börtönviseltsége miatt tilos vol*t *az
egyetemi képzésbe bevonni*. *Mind felnéztünk rá! Folyamatosan alkotómunkát
végzett. Jellemző rá, hogy a börtönben zseblámpafénynél, ceruzacsonkkal
írta meg a „Lélektani napló” négy kötetét, amely kijutva szamizdatként
terjedt a tilalom idején. Mérei igazi mester volt, mindent teljes
gondossággal megtanított, a szakmai személyiséget is csiszolta.*

*– Milyen érzés volt „első fecskeként” diplomázni a szakon? Hogyan lehet
munkát kapni egy olyan területen, amelynek az infrastruktúráját még ki sem
építették rendesen?*
– Miután végeztünk, beszivárogtunk a gyakorlat területeire, de az
*alkalmazóinknak
fogalmuk sem volt arról, hogy mi fán terem a pszichológus.* Ezért kezdetben
méltatlan helyzetek álltak elő. Volt még olyan is, hogy menjünk udvart
sepregetni a betegekkel! *Be kellett bizonyítanunk, hogy sokat tudunk, és
jó hasznunkat veszik az egészségügyben*.* 1977-re már kivívtuk az első
szakmai rendeletet, a 38/1977 (Eü. K. 25) egészségügyi miniszteri
utasítást, amely definiálta, ki a pszichológus. 1974–1984 között tíz éven
át folytak a Pszichoterápiás Hétvégék, pszichiáterek és pszichológusok
együtt tanítottuk a pszichoterápiás szemléletet és gyakorlatot. 1980-ban
létrejött a Magyar Pszichiátriai Társaság, elszakadt és önállósult az
ideggyógyászattól. Az önállóság nekünk is felvirágzást eredményezett.
Létrejött a Klinikai Pszichológia Szekció, ezen belül a módszertani
munkacsoportok, ezek a későbbi egyesületek előfutárai voltak. A Lipótmező
mint Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet ebben az időben is
központ, fellegvár volt! Olyan dolgokra vállalkoztunk kezdettől itt, ami ma
már elképzelhetetlen.*

*– Milyen dolgokra?*
– * Sokszorosítottuk a fontos, új és hiányzó pszichodiagnosztikai
szakanyagokat, standardizáltunk teszteket, terjesztettük a gyakorlati
eszközöket és módszereket. 1969-ben megszültem az ikreimet, de nem adtam
fel a szakmai munkát. Olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy a férjemmel
megegyezésben váltva segítettük egymást a szakmai és tudományos munkánkban,
így ha nekem fontos feladatom volt, ő anyaszívű apaként helyettesített, és
viszont. Kollégáimmal együtt mind tudtuk, hogy titkosszolgálati megfigyelés
alatt álltunk, „dossziéink” voltak. **A besúgók eljöttek pl. a
Pszichoterápiás Hétvégékre, és jelentéseket készítettek rólunk.*

Ellenőrizni akarták, hogy nem szervezünk-e pszichológiai összejövetelek
ürügyén valami politikai megmozdulást.

*– Születtek olyan szabályozások a rendszerváltás előtt, amelyek kereteket
szabtak a pszichológusoknak?*
– Mint említettem, már a ’70-es években elértük, hogy legyen egy
pszichológus-rendelet, amelyben definiálták a szakmánkat. Meghatározta,
hogy ki nevezheti magát pszichológusnak, és milyen tevékenységre jogosítja
fel őt a végzettsége. *Húsz év alatt mindent elértünk, ami egy szakma
fejlődésében fontos: volt alaprendeletünk, szakági képzési rendelet, volt
Kamaránk, volt Szakmai Kollégiumunk –* *1989-ben azután minden rendeletet
visszavontak, majd mindent újra szabályoztak*, *csak rólunk feledkeztek
meg.*

*A rendszerváltás** óta akármilyen kormány volt, mindegyik visszavert
bennünket a legelemibb kérésünkkel is: máig nem létezik közhiteles
nyilvántartás arról, hogy ki a pszichológus*.

De még egy egyszerű névjegyzéket sem tudunk létrehozni, mert nincs
adatszolgáltatási hozzáférés, ki a diplomás pszichológus. *A saját
Kamaráért 1989 óta folyamatosan harcolunk, az elmúlt évben azonban
belefáradva feladtuk a küzdelmet.*
*60. születésnapján köszöntik „a Lipót” kápolnájában, 2004-ben – A kép
Bagdy Emőke tulajdona*

*– Kinek nem érdeke, hogy a pszichológusoknak legyen egy erős érdekvédelmi
szervezete?*
– A kormányok váltották egymást, és *mi fáradhatatlanul küzdöttünk azért,
hogy legyen Kamaránk,* *de végül valaki mindig elgáncsolt* minket. *Egyszer
eljutottunk odáig, hogy a kidolgozott törvénytervezet a Parlament elé
kerüljön, de az utolsó pillanatban visszavonták. *Nagyon sok jogász és
szakember sokat dolgozott érte, és azt sem tudjuk, hogy ki az, aki előző
éjszaka kitalálta, hogy akkor mégsem tárgyalhatnak meg valamit, amit a
kormányülésen már jóváhagytak. A szakmabeliekkel éveken át biztattuk
egymást, hogy lesz kamarai törvény, lesz névsor, lesz szabályozás, hogy
végre tudni fogjuk, ki nevezheti magát pszichológusnak. Évekig
reménykedtünk, hiszen *még a vadászoknak vagy pl. a növényorvosoknak is
lehet Kamarájuk *–* tizenötezer pszichológusnak** vajon miért nem?* Van egy
nyilvánvaló fejlődés a pszichológia határain belül, tudományos felismerések
születtek, sok mindent átültettünk a gyakorlatba, igazán nincs miért
szégyenkeznünk – de miért nem engedik, hogy szabályozzuk?

*– Túl sok az önjelölt pszichológus, aki tanácsot ad?*
– *1995-től begyűrűzött hozzánk is a coaching, számos területen tartanak
gyorstalpalókat, elárasztották a piacot a kétes akkreditációjú képzések.*

*Sok olyan negyvenes, életközepi válságba kerülő ember van, aki elunta,
hogy a saját szakmájában dolgozik, elmegy egy coaching-tanfolyamra, és
onnantól kezdve azzal keresi a pénzt. Úgy osztja az észt, hogy fogalma
sincs dolgokról!*

*Tanácsol, miközben **a pszichológia alapvetése, hogy akkor segítesz, ha
azt segíted a világra, ami a másikban benne van.* *Ha szorong*,* csökkented
a szorongását, felszabadítod az elméjét, segíted őt abban, hogy a saját
erejére találjon*. Nem az elnevezést kritizálom, mert *van akkreditált
egyetemi coach-képzés is, vannak posztgraduálisan képzett mentálhigiénés
szakemberek, egyetemi diplomás kineziológusok, vannak valóban jó képzések*,*
de nem ** végezhetik ug**yanazt a tevékenységet, mint egy szakképzett
pszichológus.*

*– Ez azt jelenti, hogy senki nem ellenőrzi, hogy milyen háttértudással lát
el valaki pszichológusi feladatokat?*
– *Senki nem ellenőriz semmit.* Talán a diplomát a fizetési besoroláshoz
elkéri. Noha álláshelyek a klinikumban nincsenek, mégis, a klinikai szakág
a legszabályozottabb, de sokkal többre lenne szükség! *Nincs
érdekképviseletünk, nincs nevünk, nincs szakági definíciónk.* *Aki kiteszi
a kapuba, hogy pszichológiai rendelést folytat, ellenőrizhetetlen, mert
nincs rendelet, amire hivatkozhatunk*. Ilyenkor az illető mondhatja,
hogy *„Kérem,
én nem terápiát csinálok, hanem pszichológiát tanítok!”*, és tovább
folytatja a tevékenységét. *Elképesztő, hogyan burjánzanak a vadhajtások!*
Amikor a fejlődés felgyorsul, akkor úgy működik, mint egy folyam, amelyik
kicsapja a partra a hordalékot. Ez egy olyan időszak, amikor sok a
hordalék, de* a kitisztulásra rendkívül nagy szükség lenne!*

*Amiért szüntelenül ágálok, az a kliensek védelme, akik gyanútlanok,
jóhiszeműek,* és* az egész szakmá*t is* lejárathatja egy-egy önjelölt
ál-szakember. A fekete gazdaságról meg beszélni sem merek!*

*– Gyakran emlegeti a mestereit, Mérei Ferencet, Nemes Líviát, a
Szondi-utód tanárokat és még sok más nagynevű hazai szakembert. Milyen
szerep jut a mestereknek a tisztulási folyamatban? Jó pszichológussá
válhat-e az, akinek nem volt egy olyan szaktekintély sem az életében, aki
képes megmutatni mindazt, amit az e-learningből nem lehet megtanulni?*
– *Nagyon fontos a modell, a mester! **Egy olyan kultúrában élünk, ahol az
ideális emberkép nagyon lesilányult és a tekintély elveszett.* *Ma az örök
ifjúság korát éljük, ahol az a trend, hogy nem öregszünk*. *Nagyon
materiálissá vált a világ, és** a minőségek, tehát a szociális és
emocionális tényezők* *háttérbe szorultak*. *A materiális tengelyre túl sok
minden rakódik, míg **a vertikális, spirituális dimenzió, ahová az
embereknek csak a „minőségét” helyezhetem fel,* *tovább zsugorodik*. Az
utóbbi években nem nyilatkoztam túl kedvezően a szakma helyzetéről.
Csendben szolgálok, teszem, amire képes vagyok. Fáj, hogy* elképesztő
presztízsrombolás folyik, és sajnos nem úgy néz ki, hogy az irányváltás a
közeljövőben megtörténik.*

*A cikk a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával készült.*

<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200729/2ce25b57/attachment.html>