[Grem] A hiba, melyet elkövetünk

[KEA]

A hiba, melyet elkövetünk

Aristo blog, 2020.06.26.
https://aristo.pestisracok.hu/a-hiba-melyet-elkovetunk/


Bemutatkozás

"A józan észbe vetett hit az egyetlen hit, amely a mindennapokban is 
igazolódik néha." G B Shaw

Blogot azért ír az ember, hogy sokan ne értsenek egyet vele. Ezt nekem, 
eddigi blogírói pályafutásom során sikerült megvalósítani. Manapság – 
úgy tűnik – a józan ész vesztésre áll a világban.
Mindent áthatnak és mindent legyőznek az ideológiának becézett 
fantazmagóriák; valóság öreganyánk vesztésre áll az emberek fejében.
Legyen ez önmagam, s talán más néhányak számára némi megnyugtatás, hogy 
elmondhassuk:

Én szóltam.

*** *** ***

A rombolás korát éljük. Előbb az intézményeket és a társadalmat alkotó 
struktúrákat, aztán magát a józan észt rombolta a magát haladásnak 
nevező új barbarizmus, most pedig, végezetül, a történelem és a kultúra 
ellen fordult.

A kitűnő Hérodotosz – a történetírás atyja – mesél egy érdekes és 
tanulságos történetet „A ​görög-perzsa háború” című könyvében. Szerinte 
a szkíták megvakították a rabszolgáikat, hogy ne tudjanak lopni. E 
biztonságtechnikai megoldás után a szkíta férfiak elindultak háborúzni a 
médekkel. A változó sikerrel folyó háború jócskán elhúzódott, és a 
férfiak évtizedekig voltak távol. Az otthon maradt asszonyok – a szükség 
törvényt bont – összeadták magukat a rabszolgákkal, ami – gondolom – 
főleg a csúf nőknek volt nagy öröm, lévén a rabszolgák vakok. 
Megszületett és felnőtt egy generáció, mely már nem volt vak, és jól 
tudta: a szkíta férfiak visszatértekor nehéz idők jönnek számukra. 
Hadsereget alkottak hát és védműveket építettek, melyek mögé húzódva 
várták a szkítákat. Azok meg is érkeztek, és elképedve látták az 
erődítményt és a mögötte várakozókat. Rutinos katonák lévén, 
haditanácsot tartottak, hogy megbeszéljék, miképpen támadják meg őket. 
Különböző haditerveket eszeltek ki, mikor felállt egy szkíta harcos, és 
újszerű megoldást javasolt. Úgy vélte, hogy nem fegyverrel, hanem 
korbáccsal kell a rabszolgáik ellen vonulni, mert, mint mondta, 
„Minthogy fegyvert láttak a kezünkben, még azt hihették, hogy 
egyenrangúak velünk származásban és vitézségben, de ha észreveszik, hogy 
fegyver helyett korbáccsal megyünk ellenük, ráébrednek, hogy ők csak a 
mi rabszolgáink, s akkor majd nem merik folytatni az ellenállást”. 
Szkíták megfogadták a tanácsot, és valóban, a rabszolgák megfutamodtak. 
Azért meséltem el ezt a történetet, mert úgy vélem, mi is hasonló 
problémával nézünk szembe.

A rombolás korát éljük. Előbb az intézményeket, a társadalmat alkotó 
struktúrákat, mint a család, aztán magát a józan észt rombolta a magát 
haladásnak nevező új barbarizmus, most pedig, végezetül, a történelem és 
a kultúra ellen fordult. Szobrokat döntenek le, könyveket, filmeket 
tesznek indexre, mert azok – szerintük – rasszisták. Mi pedig cikkeket, 
tanulmányokat és könyveket írunk, védelmezendő a nyugati kultúrát. Úgy 
teszünk tehát, mintha egyenlő felekként állnánk szembe egymással, mintha 
vélemény ütközne véleménnyel, ahol érvek és ellenérvek csapnak össze.
Pedig dehogy.

Egyfelől nincs kivel vitatkozni. A vita feltételezné, hogy az 
ellenoldal, akár csak homályos foltokban is, bírna valamilyen ismerettel 
a kultúráról. Mintha a szobrok ledöntőinek bármiféle fogalma lenne, 
kiknek a szobrait dönti le, mintha valaha olvastak volna azokból a 
könyvekből, melyeket betiltanának. Egyébiránt sohasem értettem, hogy 
miért akarnak betiltani például könyveket, melyek – notórius 
írástudatlanságuk okán – amúgy is tilalmasak számukra. A vitának így 
nemhogy értelme nincs – egészen egyszerűen lehetetlen.

Másfelől, céljaik eléréséhez ők sem a vitát választották. Jól láthatóan 
nem érdekeltek a kérdések diszkurzív elintézésében. Az erőszakkal pedig 
nem lehet vitatkozni, azt vagy eltűrjük és alávetjük magunkat, vagy 
ugyanúgy válaszolunk rá. Tertium non datur – mondaná a művelt néger 
antifa, ha lenne olyan. Tudom, az eszmék ellen nem lehet puskával 
harcolni. Ám itt nincsenek eszmék. A csőcselék pusztító, romboló vak 
dühe van csak, mely örömét leli a rombolásba, hiszen mi másban lelné meg 
azt, ha az építést nem ismeri.

Zárójel. Az egész, amit látunk, felveti az együttélés lehetőségének 
kérdését is. Lehetséges-e, és ha igen, mi módon, az ennyire eltérő 
csoportok együttélése? És egyáltalán: szükséges-e? Nehéz kérdések ezek 
és egyáltalán nem újak. Már Arisztotelész arra jut, mintegy 2500 évvel 
ezelőtt, hogy nem lehetséges az idegenekkel együtt élni, és ezt nem 
valamiféle elméleti tételből vezeti le, hanem a görög poliszok tényleges 
történetéből. Aki további ókori párhuzamokra kíváncsi annak ajánlom 
David Engels kitűnő könyvét a „A birodalommá válás útján: az Európai 
Unió válsága és a római köztársaság hanyatlása” Zárójel bezárva.

A szobrokat, könyveket, képeket (mondjuk képeket még nem romboltak, 
nyilván mert életükben nem jártak múzeumban) meg lehet és meg kell 
védeni az erőszak ellen, nyilvánvalóan szintén erőszakkal.
Vitatkozni azonban nem kéne.

Nem emelhetjük őket a magunk szintjére azzal, hogy vitapartnernek 
tekintjük a vitaképteleneket. Majd, ha elolvassák, meghallgatják, 
megnézik és – ami a legfontosabb – megértik mindazt, amit le akarnak 
rombolni, akkor talán. De ilyen helyzet, minden bizonnyal, nem áll elő.

Mert ha valóra válik álmuk, és eltüntetik a régi, „rasszista”, „homofób” 
és minden más „-fób” műveket a nyugati kultúrából, vajon mi maradhat? 
Elárulom: gyakorlatilag szinte semmi. Az egész atlanti civilizációt, 
annak minden szegmensét halott fehér csávók hozták létre. Természetesen 
a hibáit is, melyeket kijavítani az éppen nem halott fehér csávók dolga 
– lenne.

(Az alább következőkben a „színes bőrű” fogalma alatt nem beszélek a 
távol keleti kultúráról, mert az messze meghaladná az iromány terjedelmi 
korlátait.)

A megsemmisítendő, „rasszista” kulturális értékek közül – hogy ne 
aprózzuk el – kezdhetjük például a nyelvvel. Az utcákon tobzódó 
csőcselék még véletlenül sem bantu, vagy például szuahéli nyelven szidja 
a fehéreket, hanem többnyire volt gyarmattartóik nyelvén. Ami – lássuk 
be – erősen rasszista dolog és tarthatatlan. Ide tartozik a 
kereszténység is, hiszen az szintén a fehérek találmánya. A könyvtárakat 
bezárhatjuk, hiszen amit a színes bőrű írók tettek a világirodalomhoz, 
az elfér egy nagyobb kutyaólban is. Az így kiürült termekben aztán lehet 
lakásszínházat, érzékenyítő tréninget és buzibárt berendezni. 
Megszüntetendő az írásbeliség is, úgy általában, hiszen az írást szintén 
a rasszista fehérek találták fel, Afrikában ez például egyáltalán nem 
sikerült az elmúlt ezredévek alatt.

Ami maradna, az a posztapokaliptikus disztópia, a városok és a 
civilizáció romjain tengődő túlélők tragikus történetei. Erről pedig nem 
nyitunk vitát, ezt elutasítjuk, harcolunk ellene, ha kell fegyverrel is. 
Ezekben a dolgokban a viták ideje nemhogy lejárt – el sem jött soha.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.