[Grem] Fricz T.: Fogni kellene Orbán Viktor jeleit

[Emoke Greschik]

Fogni kellene Orbán Viktor jeleit
A miniszterelnök üzenete: Ne féljetek változtatni, ne féljetek új
megoldásokat keresni!

https://magyarnemzet.hu/velemeny/fogni-kellene-orban-viktor-jeleit-7667108/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202001
Fricz Tamás

Orbán Viktor miniszterelnök január elejei, immáron hagyománnyá váló évnyitó
nemzetközi sajtótájékoztatója jelentőségében messze túlmutat önmagán. Ennek
az eseménynek ugyanis két szintje volt: az egyik a tartalmi rész, Orbán
Viktornak a kérdésekre adott világos, meggyőző, alapos válaszai, a kormány
terveinek, cselekvéseinek, gondolkodásmódjának az átfogó bemutatása nemcsak
hazai, hanem nemzetközi összefüggésekben.

Van viszont egy másik szintje ennek a sajtótájékoztatónak, amely túlmutat a
számokon, adatokon, információkon: ez az a politikai üzenet, ami a sorok
között rejlik, s ami elsősorban a hazai nemzeti és keresztény politikai
tábornak szól.

Mindennek az október 13-i önkormányzati választások adják a hátterét, az a
tény, hogy a balliberális ellenzék újra feljött a víz felszínére, s 2022-re
előretekintve nyitottá tette a választások kimenetelét.

A Zeitgeist, a korszellem vagy korhangulat a legfontosabb a politikában,
márpedig fennáll annak a veszélye, hogy hangulatváltás előtt állunk, mely
az ellenzéknek kedvezhet: protesthangulat alakulhat ki. De ez a kérdés még
egyáltalán nem dőlt el, idén és a következő évben fog valamelyik irányba,
vagy az ellenzék, vagy újra a kormányzati erők javára. Kulcsfontosságú ez
az év, s az is tény, hogy ha a nemzeti politikai tábor nem változtat meg
néhány dolgot a saját sorain belül, akkor abból még gond is lehet.

A következők kiemelését tartom fontosnak. Az első, hogy teljes nyíltsággal
és őszinteséggel kell beszélni az összes témában: a saját koncepciónkról,
világnézetünkről, s a kényes kérdésekre is választ kell és lehet adni.

Orbán Viktor ebben tökéletes példát mutatott: semmilyen kérdésben nem
kertelt, nem próbált megfelelni egy kicsit sem a jelen lévő, természetesen
döntően balliberális újságírók politikailag korrekt beszédmódjának, és az
ebből fakadó, persze ki nem mondott, de mindig a levegőben érezhető
elvárásainak. Ennek a nemzetközi balliberális nyomásgyakorlásnak egyébként
rendkívül nehéz ellenállni, de Orbán bizonyította, hogy ezúttal is képes
erre, mint már annyiszor az unióban is, sőt most már ezt magabiztosan,
szinte természetes módon teszi. Valamint kényes, többek között személyi
kérdésekre is kertelés nélkül felelt.

Csak hogy néhány példát említsünk a témák kendőzetlenül őszinte kezelésére,
a tavaly őszi önkormányzati választások eredményeivel kapcsolatban
önkritikus volt, kijelentette, hogy nem lehet mindig nyerni, a politikai
ellenfél újra a pályára lépett, jelen van, időnként nyerhet is, de a
versenyhelyzettől nem kell kétségbeesni, mert ettől demokrácia a demokrácia.

Vagyis – és ez nagyon fontos – nem a nemzeti oldal szempontjából kedvező
adatokkal hozakodott elő, nem azt bizonygatta, hogy a kormányoldal
fölényesen megnyerte a választásokat.

Nem tette, nem tagadta le azokat az érzékeny veszteségeket, amelyek a
nemzeti tábort érték ezen a választáson. Olyan politikai mentalitást
mutatott, amely ízig-vérig demokrata, s főleg – Bibó után szabadon – nem
fél.

Nem fél, mert képesnek tartja magát arra, hogy a nem teljesen kedvező
választási eredményekből tanuljon, levonja a tanulságokat, s ezekkel
felvértezve, megújulva induljon tovább a demokratikus politikai küzdelembe.
És még valami: megadja azt az ellenzéknek, ami az ellenzéké, tehát a
száznapos türelmi idő nemcsak a kormánynak jár, hanem a fővárosi vezetésnek
is.

Nyílt és egyértelmű volt az egészségügy helyzetével való szembenézése is,
pontosan felmérte azt, hogy az embereket, a betegeket nem a milliárdokkal
való dobálózás győzi meg arról, hogy javult az egészségügyi ellátás, hanem
az, hogy mit lát akkor, amikor betéved vagy befekszik egy kórházba,
milyenek azok a helyiségek, amelyekben tartózkodni kénytelen. Éppen ezért
kiemelkedő az a döntés, hogy a kormány forrásokat csoportosít át a
várótermek, a kórtermek és az ezekhez kapcsolódó szociá­lis helyiségek
felújítására.

De folytathatnám a klímavédelemmel: az Orbán-kormány nem fordul el ettől a
témától csak azért, mert ezt a balliberális oldal ezerrel nyomja itthon és
Nyugaton is, hanem kidolgozta-kidolgozza a saját, nemzeti és keresztény
alapú környezetvédelmi stratégiáját.

Ez a stratégia pedig nagyon tudatosan szembemegy a zöldek és baloldaliak
klímahisztériájával, tudatos és megfontolt lépésekkel kíván tenni a klíma
védelméért úgy, hogy igazságos legyen, s ne azoknak okozzon szenvedést és
túlzott lemondásokat, akik erről az egész folyamatról nem tehetnek, hanem a
legnagyobb kibocsátó országoknak és a multinacionális gigacégeknek.

Meggyőző őszinteséggel beszélt Soros Györgyről is, nem próbált megfelelni
semmilyen PC-elvárásnak, s nem félt attól, hogy antiszemitának nevezik –
rég megszokta már ezt az unalmas liberális mantrát. Világosan kifejtette,
hogy szemben állunk a Soros-féle csoporttal, amelynek célja, hogy befolyást
gyakoroljon az európai politikára. Még a háttérhatalom szót is kimondta,
pedig bizony még a nemzeti-jobboldali táboron belül is vannak olyan
csoportok, amelyek kényes ízlésének nem felel meg az ilyen őszinte és
tűpontos leírás a nemzetközi hatalmi viszonyokról. Ebből is lehet tanulni.

A másik nagyon fontos üzenet: nem kell félnie annak a nemzeti-keresztény
politikusnak, aki kritikai megjegyzéseket tesz a saját táborára,
kormányára, ne adj’ isten magára a miniszterelnökre. Nem kerül a gyehenna
tüzére az, aki nem ért mindig mindenben teljesen egyet a saját táborának
minden emberével. Az üzenetet az tette egyértelművé, ahogyan Stumpf
Istvánról, Navracsics Tiborról és Lázár Jánosról beszélt.

Orbán ezeket a politikusokat nemhogy elítélte vagy leminősítette volna,
hanem egyenrangú partnerként, sőt barátként tekint rájuk. Ez egy
mentalitás, egy magatartásforma, ami egyfelől nagyvonalúságot mutat,
másfelől bátorító üzenete van mindazoknak, akik a nemzeti-keresztény
táboron belül azt hiszik, hogy nem szabad „kibeszélni”, nem szabad saját
véleményt megfogalmazni, nem szabad egy-egy kérdésben eltérő módon
gondolkodni dolgokról.

Csak egy példa: ha valaki az elszámoltatás kapcsán határozottabb politikát
várna el a kormánytól, az vajon rossz ember? Vagy aki nem ért egyet az
egykulcsos adóval, az ássa el magát? Vagy aki a kommunikáción akar
változtatni, az csak okvetetlenkedik? Ugyan már! Felejtsük végre el azt a
marhaságot, hogy nem lehet vitatkozni fontos részletkérdésekről egymás
között. Orbán Viktor világos jeleket küldött ezzel kapcsolatban, érdemes
erre is odafigyelni.

Végül arra hívnám fel a figyelmet, hogy a miniszterelnök sajtótájékoztatón
felmutatott mentalitása, magatartása bebizonyította, hogy a jó politikus
mindig kész és képes a változásra, ha felismeri, hogy változnak az idők,
változnak a kihívások és változik a politika tétje.

És éppen ez a lényeg: a 2022-es választások megnyerésének alapkérdése, hogy
a nemzeti tábor politikusi gárdája tudja-e követni ebben a változásban
Orbán Viktort. Itt nem az alapvető értékrend és világlátás
megváltoztatásáról van szó, ellenkezőleg: az értékrend újbóli
megerősítéséről és újbóli hitelessé tételéről. A rutinok és megkopott
szófordulatok régi gúnyáját le kell vetni, és, bármilyen nehéz is, de új
ruhába kell öltöztetni a mondandót, ami nemhogy elévült volna, hanem még
aktuálisabb, mint előtte.

Ez a miniszterelnök ki nem mondott üzenete az övéinek: Ne féljetek
változtatni, ne féljetek a régi rutint elhagyni és új megoldásokat keresni
– mert én is ezt teszem.

*A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200119/d5d86989/attachment.html>