[Grem] Fwd: A két pápa

[Gy Greschik]

Kedves Mindenki!

Már megint... még Szilvay Gergely is pedofil ügyekről (is) beszél.

Sajnos újra szükséges a korrekció: a klérusban eddig nem volt semmiféle pedofil világbotrány, se nem kavart nagy vihart pedofil ügy.  Nem állítom, hogy nem fordult eló pedofília -- ahogy sikkasztás, gyilkosság, és házasságtörés is valószínű, hogy van-volt -- de pedofil ügyről nem nagyon szóltak a hírek.

A botrány a pederasztia.

A járványügyi hírekben sem nevezik tendenciózusan tüdőgyulladásnak vagy tüdőráknak a TBC-t: kardoskodjon mindenki, ahol tud, hogy legyen végre tiszta víz (ha a hírekben nem is, de legalább) minél több fejben.  Akkor is, ha a fogalomzavar megszűntetése ebben az esetben kényelmetlenül érinti azokat, akik a homoszexualitást normális dolognak akarját láttatni.

A probléma „szervezeti” megoldása is egyszerű volna: kiállás a normalitás mellett, és a társadalomra veszélyes lelki zavarok komolyan vett kiszűrése a szemináriumba jelentkezők esetében.  Aki homoszexuális hajlammal küzd, ne lehessen pap -- aki nem is küzd vele, az természetesen a téma közelébe se jusson.  Ha jól hallottam, ez lényegileg így is volt az Egyház szervezetéban egészen addig, amíg az az utóbi mindegy 60 évben hivatalosan sem kezdett egyre inkább az adott kor divathullámainak behódolni.  (Bár korábban is előfordultak pederaszt ügyek, azokat az akkori egyházi hatóságok rövid úton elintézték.)

Szemüveges vagyok -- nem fognak fölvenni pilótának.  Sőt, pilóta iskolába sem.  Nem kiáltok diszkriminációt: így van jól, ne legyek pilóta.  Mi a gond tehát az alapvető lelki funkciók zavarainek kiszűrésével a tanítói és azzal rokon pályákról?

G.Gy.


On Sat, 11 Jan 2020, Emoke Greschik wrote:

> Date: Sat, 11 Jan 2020 10:12:34 +0100
> From: Emoke Greschik <greschem at gmail.com>
> Reply-To: grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> To: "grem at turul banki. hu" <grem at turul.banki.hu>,
>     Dorottya Mogyorósi <modor307 at gmail.com>,
>     Emoke Greschik <greschem at gmail.com>
> Subject: Re: [Grem] Fwd: A két pápa
> 
> Egy újabb írás a filmről Szilvay Gergelytől:
>
>                    Két pápa, sok tévedés, egy fikció
> 
> https://mandiner.hu/cikk/20200108_ket_papa_sok_tevedes_egy_fikcio
>  Írta: Szilvay Gergely
> A két pápa: két nagyszerű alakítás, néhány jó ötlet – és számtalan
> hazugság. Vagy ha jóindulatúak vagyunk: tévedés.
> 
> Világszerte nagy felhajtással járt A két pápa című film bemutatása. A brazil
> Fernando Meirelles rendezte filmben a színészlegenda Anthony Hopkins
> alakítja XVI. Benedeket és a Trónok harcából ismert Jonathan Pryce Ferenc
> pápát – az alakításokkal nincs is baj. A filmmel magával viszont nagyon is
> van gond.
> 
> A két pápa talán legnagyobb hazugsága az, hogy dokujátékfilmnek adja el
> magát, miközben teljes mértékben fikció az egész.
> 
> Dokumentumfilm, mert két pápáról szól; és játékfilm, pontosabban szólva
> fikció, mert – és ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni – a „két pápa” közötti
> filmbéli beszélgetések nem történtek meg. 
> 
> Hogy XVI. Benedek miért mondott le pontosan, az valószínűleg örökre
> homályban marad – de az a magyarázat, miszerint érezte, hogy olyan
> reformokra van szükség, amelyeket neki nincs ereje bevezetni, és ezért át
> akarta adni a pápaságot José Bergogliónak, teljes tévedés. Ha ugyanis XVI.
> Benedeknek volt jelöltje az utódlásra, akkor az Angelo Scola volt – a film
> végén játszódó konklávén Bergogliójé mellett néha felhangzó név. 
> 
> A film története szerint az argentin bíboros Ratzinger megválasztása után le
> akart mondani az érsekségről: ez természetesen nem volt így, de még
> metaforának is rossz. Bergoglio ugyanis nem hogy nem akart lemondani érseki
> székéről, hanem a saját magát viccből maffiának nevező, progresszív
> bíborosokat és püspököket tömörítő Sankt Gallen-i csoport hosszú évek alatt
> építette fel őt pápajelöltnek. Ez nem valamiféle összeesküvés-elmélet,
> ugyanis a csoport saját maga hozta nyilvánosságra a létét. Nekem semmi bajom
> nincs azzal, hogy egy határozott elképzeléssel rendelkező csoportosulás
> megpróbálja keresztülvinni akaratát – de kétlem, hogy a Sankt Gallen-i
> csoport Bergoglio bíborost annak tiltakozása ellenére tolta volna előtérbe
> az évek során.
> 
> Ezzel szemben Joseph Ratzinger tényleg nem akart pápa lenni – mire az őt
> megválasztó konklávéra sor került, már rég beadta kérelmét, hogy a Vatikáni
> Levéltárban lehessen főlevéltáros. 
> 
> A fiktív beszélgetések talán eltalálták Ratzinger gondolkodásának alapjait –
> még ha leegyszerűsítőek és karikatúraszerűek is. Ám hogy Buenos Aires
> egykori jezsuita érseke, a mai pápa gondolkodásának központjában a változás
> fogalma állna, mint az élet és az univerzum lényege – ezt még
> reformszándékai ellenére sem érdemes bevenni. Fene tudja, pontosan mi van
> Ferenc pápa agyában, akinek pápaságát legdiplomatikusabban is
> következetlennek lehet nevezni,de hogy olyan mértékű reformszándékok
> nincsenek Ferencben, mint amit a kívülálló liberális média belé lát, az
> biztos.
> 
> Például hiába állítja film, hogy Ferenc pápa a felszabadítás teológiáját
> képviseli – nem képviseli azt. A szegényekkel felszabteol és marxizmus
> nélkül is lehet szimpatizálni, és azok nélkül is lehet segíteni nekik.
> 
> [papak.jpg]
> 
> A két pápa karakterét azonban meglehetősen karikatúraszerűen ábrázolja a
> film – főleg Ratzingerét, de Bergogliójét is. A film ugyanis azt sugallja,
> meglehetősen szájbarágósan, hogy Ratzinger a karót nyelt, dogmatikus, életet
> nem ismerő könyvmoly, akit a tekintély és a hatalom érdekel, és nem érti a
> viccet, ellenben felajánlja, hogy dedikálja cédéjét a bíborosnak (értik!);
> szemben vele pedig ott van a laza, mosolygós, spontán népszerű, humoros, a
> világ dolgaiban tájékozott Bergoglio, aki Ratzingerrel szemben még a
> Beatlest is ismeri.
> 
> Nos, ha az ezredforduló után a tájékozottságot és az élettel való
> kapcsolatot a Beatles ismerete jelenti, az rég rossz. Azóta eltelt pár
> évtized. A Beatles korában egyébként a katolikus egyház épp zsinatot
> tartott, a másodikat a Vatikánban, melynek egyik vezető „liberális”
> szakértője egy fiatal teológus, Joseph Ratzinger volt.  Ennyit arról, hogy
> Ratzinger sosem változott.
> 
> Az a Ratzinger, akinek egyáltalán nem volt mániája, hogy egyedül akar
> ebédelni, és legalább annyira szereti a bajor sört – ha már az élet
> élvezetéről beszélünk –, mint Bergoglio a pizzát és a kávét. A német humor
> valóban nem a legerősebb a világon, ugyanakkor Ratzinger régen arról
> panaszkodott, hogy egyre kevesebben értik a Vatikánban a latin vicceit.
> Valószínűleg ugyancsak tévesek a XVI. Benedek dohányzásellenességére utaló
> jelenetek – Ratzinger pápasága alatt ugyanis épp az okozott kisebbfajta
> megrökönyödést fitnesznáci körökben, hogy állítólag a pápa nem veti meg a
> cigit (ahogy nem vetette meg XXIII. János sem, és ahogy nem vetette meg a
> szivart X. Piusz pápa sem – sőt, ahogy a szentek nem vetették meg a
> tubákot). 
> 
> Igen érdekes a két főpap pápai lemondással kapcsolatos, filmbéli
> beszélgetése. Hogy épp azzal a Bergoglióval mondatják ki a lemondással
> szembeni hagyományos érveket, akinek a karekterétől és gondolkodásától azt
> várnánk, hogy épphogy elfogadó az ilyen újításokkal szemben.
> 
> Tudni érdemes ugyanakkor, hogy a lazának és nyitottnak ábrázolt Ferenc pápa
> a valóságban egyáltalán nem az, és decentralizációs retorikája ellenére igen
> rövid pórázon tartja a bíborosokat és a püspöki karokat (főleg az olaszt).
> Ha van, aki illik a kissé talán így is túlzó kifejezés: diktátorpápa, akkor
> az nem Isten rottweilere volt, hanem az alázatos Ferenc.
> 
> Azért van pár eltalált jelente is a filmnek – az egyik, amikor Ratzinger
> arra figyelmezteti Bergogliót, hogy a kúria be tudja darálni annak a kezét,
> aki belenyúl. Ratzinger például annyira nem készült a pápaságra, hogy nem
> voltak emberei, ezért övezte félsiker az intézkedéseit. 
> 
> Ugyanakkor a film tévesen állítja, hogy XVI. Benedek nem tett semmit a
> Vatikáni Bank rendbe tétele és a pedofilügyek kipucolása érdekében. 
> Éppenséggel Benedek pápa kezdte el a Vatikáni Bank erőteljes rendbetételét –
> lett is belőle hercehurca.
> 
> És Benedek pápa volt az is, aki eljárást indított Bécs volt érseke ellen
> egykori, szexuális molesztálásra vonatkozó vádak miatt, Benedek pápa volt
> az, aki szigorította a szexuális zaklatásokkal kapcsolatos vatikáni
> törvényeket és eljárásokat, és Benedek volt az, aki központosította a papi
> pedofíliával kapcsolatos eljárásokat, hogy ne lehessen őket helyben
> eltussolni. 
> 
> A filmben megemlítenek egy bizonyos Maciel atyát – aztán nem derül ki róla
> semmi, a jelenetek viszont azt sugallják, hogy Ratzinger elmosta az ügyeit.
> Nos, Marcial Maciel, a Legio Christi alapítója, mint élete vége felé
> kiderült, kettős életet élt. Miközben példásnak tűnő papi életet élt, addig
> titokban több felesége és gyermekei voltak más országokban. Maciel atya
> ügyében úgyszintén épp XVI. Benedek volt az, aki kemény kézzel eljárt, és
> szigorú vizsgálatokat küldött a Legio Christire is. Ha van XVI. Benedek
> pápaságának sikersztorija, akkor az a pedofília elleni fellépés volt. 
> 
> Ferenc pápa ezzel szemben furcsa mód lazított a szabályozásokon, és az ő
> pápasága folyamán is voltak homályos ügyek, amikor a végsőkig próbált
> védelmezni védhetetlen főpapokat – például Chilében és Washingtonban. Nem
> biztos persze, hogy ez az ő hibája – lehet, hogy csak biztosra akart menni.
> 
> [papak2.jpg]
> 
> Ott van aztán a latin és a liturgikus kérdések szembeállítása a világ
> gondjaival; mint Bergoglio érsek mondja: miközben a világon egyre nagyobbak
> az egyenlőtlenségek, aközben ők arról vitatkoznak, hogy ministrálhatnak-e a
> lányok. Nos, részemről nem látom be, hogy a kettővel miért is ne lehetne
> egyszerre foglalkozni. Szóval ez egy hamis dilemma. Azt ugyanakkor azért
> hozzátenném, hogy aki bizonytalan saját magában, az nem fog tudni másoknak
> segíteni – az egyháznak igenis nem csak kifelé, hanem befelé is fordulnia
> kell. 
> 
> Az a kortárs vakság, ami nem látja, hogy a kiművelt rítusok, a róluk szóló
> viták és az egyház pompa nem a világ szegényei ellenében léteznek,
> erőteljesen meghatározza az egész filmet. Az egyház elsődleges küldetése
> ugyanis nem a világ szegényeinek felemelése és a falak ledöntése, hanem a
> lelkek üdvösségének szolgálata a szentségek által – ezen lelkek közt pedig
> ott vannak a szegények lelkei is. A díszes falusi templomokban rendszerint
> ott olvasható az ablakok alatt, kiknek az adománya. Egyszer egy idős férfi
> azt ecsetelte nekem egy kis falu templomában, hogy az ő édesapja adományozta
> a templomnak a liturgikus tárgyak egy jó részét. Ezek az emberek, akik
> ennyit áldoztak templomuk pompájára, nem volt gazdagok. Egyszerűen fontos
> volt nekik, hogy a templom ne valami szegényes, sivár és minimalista hely
> legyen, hanem benne pompa dicsérje az Urat. Szerintem ez az igazán emberi,
> nem pedig a hatvanas évek sivár minimalizmusa, amit ma tévesen
> egyszerűségként akarnak nekünk eladni. 
> 
> A két pápa legeltaláltabb, legigazabb képkockái talán azok, amelyeken a két
> pápa megbocsátásról és bűnbánatról beszélget, saját tökéletlenségén
> elmélkedik – a vezetők ember hibáin. Ha valami a filmben igazán mély és
> tanulságos, akkor az ez.
> 
> A film vége nettó balos propaganda migránsokkal, falak helyett hidakkal, s
> az egyenlőtlenséggekkel, amelyek állítólag folyamatosan nőnek (meddig
> nőhetnek vajon?). 
> 
> A filmből ugyan nem derül ki, de a benne emlegetett Jálics atya, akivel
> Bergoglio kibékül, magyar jezsuita szerzetes: Jálics Ferenc. A sokfelé
> tanító teológiaprofesszor Argentínában valóban a szegények közé költözött,
> ahonnan 1976-ban elrabolták. A ma 92 éves Jálics atya a köztünk élő bölcs
> öregek egyike: szemlélődésről, elmélkedésről szóló kis könyvei, s még inkább
> lelkigyakorlatai az önismeretet és a lelki békét szolgálják. Ma a meditáció
> hallatán mindenféle távol-keleti praktikákra gondolunk, holott a meditáció
> egyik legnagyobb élő mestere a katolikus Jálics atya. Ajánlom mindenki
> figyelmébe. 
> 
> A két pápa üzenetei kapcsán végül megint csak elgondolkodhatunk azon: miért
> is kéne az egyháznak hasonulnia és úgymond felzárkóznia az állandóan változó
> világhoz? Az egyház lényege éppen az, hogy transzcendens, örök állandóságot
> képvisel; és hogy nem hasonul a világhoz. Egy pápa pedig igenis legyen Isten
> rottweilere. Azért pápa: ad maiorem Dei gloriam.
> 
> 
>