[Grem] A két pápa c. film- feliratos és egy hozzászólás

[Rita Kunsay-Sipos]

----




küldöm a "A két pápa <http://vegyes.e3.hu/a-ket-papa-felirattal.mp4>" című
filmet, felirattal,

és egy *kritika* hozzá:
“Az egy pápa”

2020. 01. 3.

[image: twopopes-578x289]
<http://domonkosnoverek.hu/wp-content/uploads/2020/01/twopopes-578x289.jpg>


Az újonnan megjelent és máris elhíresült „A két pápa” c. Neflix filmnek
tulajdonképpen az „Az egy pápa” címet kellene viselnie, ugyanis a film
meglehetősen árnyalt, kiszínezett és szimpatikus portrét fest Jorge Mario
Beroglio-ról, vagyis Ferenc pápáról, míg Joseph Ratzinger-t, azaz XVI.
Benedek pápát teljes karikatúrában mutatja be. Ez az egyenlőtlenség
végzetesen aláássa a filmet, amelynek a célja az, hogy a zsémbes, legalista
Benedek lelki ellentétjét a haladó szellemű, barátságos Ferenc pápában
fedezze fel. Ám egy ilyen tematikus ábrázolás végsősoron mindkét személyt
torzítva mutatja be. Így ami akár egy rendkívül érdekfeszítő személyiség
bemutatása lehetett volna, az egy előre borítékolható és langyos apológiává
lett pusztán azért, mert a rendező a katolikus világnak ezt az ábrázolását
választotta.Az, hogy egy Ratzinger-karikatúrával állunk szemben, világosan
látszik abból, hogy a film első percében a bajor bíboros úgy jelenik meg,
mint aki előre bebiztosítja 2005-ös pápává választását. Pedig valójában az
igazi Ratzinger bíboros háromszor is könyörgött II. János Pál pápának, hogy
engedje nyugdíjba vonulni, lemondva ezzel a Hittani Kongregáció
vezetéséről, és hogy a tanulmányoknak és az imádságnak szentelhesse életét.
Csak azért maradt a Hittani Kongregáció élén, mert János Pál rendre
visszautasította a kérését. 2005-ben, II. János Pál pápa halálakor még
Ratzinger nyílt ellenfelei is elismerték, hogy az akkor 78 éves bíboros
semmi másra nem vágyott, csak hogy visszatérhessen Bajorországba és
megírhassa krisztológiai művét (A názáreti Jézus). A Ratzinger bíborost
törekvő személynek bemutató ábrázolás persze nagyon is jól passzol a
„konzervatív” egyházi személy karikatúrájához, de valójában ennek semmi
köze az igazi, hús-vér Joseph Ratzingerhez.Sőt, abban a képzelt jelenetben,
ahol Benedek pápa és Bergoglio bíboros találkoznak a Castel Gandolfo-i
palota kertjében, az idős pápa összeráncolt szemöldökkel ostorozza argentin
kollégáját, keményen kritizálva az akkor még bíboros teológiáját. Még
egyszer aláhúzom: még azok is, akik Ratzingert rendszerint becsmérlik,
elismerik, hogy „Isten rottweilere” valójában mindig nagyon kedves, szelíd
szavú és mindig udvarias másokkal szemben. A harsogó ideológia célja nem
más, mint egy jópofa karikatúra, nem pedig az, hogy az igazi Ratzingert
bemutassa.De Benedek pápa személyének legsúlyosabb torzítása csak a film
végén jelenik meg, amikor a megfáradt Benedek elhatározza, hogy lemond a
pápaságról, és – a film szerint – bevallja, hogy már nem hallotta Isten
hangját, és csak akkor kezdte újra hallani, amikor megújította a barátságát
Bergoglio bíborossal! Értsék jól, amikor ezt mondom, még véletlenül sem a
Ferenc pápával szembeni tiszteletlenségre hívom az embereket. De azt
állítani, hogy az elmúlt száz év egyik legintelligensebb és lelkileg
legéberebb katolikus emberének Bergoglio bíboros közbelépésére lenne
szüksége ahhoz, hogy meghallja Isten hangját, ez minden abszurditáson túl
megy. Ratzinger bíboros/Benedek pápa karrierje elejétől a végéig
spirituális értelemben a legvilágosabb teológiát dolgozta ki, mégpedig a
hagyományba ágyazottan. Az, hogy 2012-ben már fáradt és beteg volt, és úgy
látta, hogy képtelen kormányozni a Katolikus Egyház teljes apparátusát, ez
tény. De hogy lelki, spirituális értelemben elveszett lett volna –
ilyesmiről szó sincs. Ismét mondom, az lehet, hogy néhány baloldali ember
agyszüleménye szerint a „konzervatívok” a szabályok tisztelete és a
tekintélyelvűség mögé rejtik spirituális csődjüket, de ezt a hermeneutikát
aligha alkalmazhatja bárki is Joseph Ratzingerre.A film legjobb jelenetei
azok, amelyekben Bergoglio életének korábbi szakaszaira tekint vissza, és
amelyek alaposan megvilágítják a későbbi pápa pszichológiai és spirituális
fejlődését. Az a jelenet, amelyben egy rákbeteg haldokló gyónását
hallgatja, különösen is megható; mint ahogy az is, ahogyan a neki
alárendelt két jezsuitával való kapcsolatát kezeli a „Piszkos háború”
idején, messzemenőkig megmagyarázza a szegények és az egyszerű élet iránti
elköteleződését.Ami sokat lendített volna a filmen, szerény véleményem
szerint, az az, ha Joseph Ratzinger is hasonló „bánásmódban” részesül. Ha
csak egy rövid pillanatra is láthattuk volna a 16 éves, kifejezetten
náciellenes családban felnőtt fiút, akit a már hanyatló Harmadik Birodalom
idején katonai szolgáltra kényszerítettek, akkor jobban megértenénk
Ratzingernek a szekuláris/totalitariánus utópiák, ideológiák és a
személykultuszokkal szembeni mélységes gyanakvását. Ha csak egy rövid
pillanatra is láthatnánk a filmben azt a fiatal papot, aki a II. Vatikáni
Zsinat során a liberális frakciót vezető Frings bíboros teológiai
tanácsadója volt, és aki alig várta, hogy a Zsinatot megelőző
konzervativizmusnak hátat fordítson, akkor megértenénk, hogy Ratzinger
korántsem a *status quo* szűklátókörű őrzője volt csupán.Ha csak egy
pillanatra is láthatnánk a filmben a tübingeni egyetem professzorát, aki
megbotránkozott a zsinatot követő szélsőséges megnyilvánulásokon, amelyek a
zsinaton született teológiai babát a fürdővízzel együtt kiöntötték, akkor
talán jobban megértenénk, miért olyan visszafogott a változás érdekében
meghirdetett változások hangoztatásakor. Ha csak egy pillanatra is
láthatnánk a filmben a Hittani Kongregáció prefektusát, miközben árnyalt,
alaposan átgondolt, kritikus, mégis mély tisztelettel megfogalmazott
dokumentumot állít össze a felszabadítási teológiáról, akkor talán
belátnánk, hogy Benedek pápa még véletlenül sem volt közömbös a szegények
helyzetével szemben.Nos, azt gondolom, egy ilyen személyiségrajzból sokkal
hosszabb film születne, de ugyan kit érdekel? A fenébe is, hajlandó voltam
három és fél órát végig ülni az egyébként elég unalmas „Az ír” c. film
miatt. És boldogan végig ülnék négy órát is, ha az éppen olyan őszinte és
megvilágosító erejű lenne, mint amilyen volt ez a film Bergoglio kapcsán.
Ezzel nem csupán egy remek személyiségtanulmányt kapnánk, hanem két
különböző, de egymást mélységesen kiegészítő egyházi szemlélet
megvilágosító ábrázolását is.De nem, ehelyett kaptunk egy karikatúrát.


Írta: Robert Barron püspök (
https://www.wordonfire.org/resources/article/the-one-pope/26140/)
R. Barron Los Angeles segédpüspöke, sok-sok tevékenysége mellett a “Word on
fire” új evangelizációs program ill. a Word on fire Institute alapítója és
életre hívója [https://www.wordonfire.org/ és https://wordonfire.institute/].
Érdemes megnézni a honlapjait és tanulni tőle…:).


http://domonkosnoverek.hu/?p=19930&fbclid=IwAR2O9Y825QmBn4uPdv5W1q_P_ROxQn2cQtWuiYLXmpsUvWkmCIicGoRmJjE
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20200108/838f7a69/attachment.html>